A terem, amelybe érsz, baljós hangulatot áraszt. Ódon bútorokon kopott terítők, melyeken homokórák, ébresztőórák, kakukkos órák tucatjai ketyegnek, mind-mind más időpontot mutatva. A sarokban álló ingaóra megkondul – mutatói az éjfélhez értek. A terem közepén üldögélő alak felegyenesedik, és feléd indul. „Már vártalak” – suttogja reszelős hangját, melytől a libabőr végigszalad hátadon. Félve oldalra pillantasz – a kasza hanyagul falnak döntve áll, pengéjén nem fogott a hosszú évek munkája. „Most elviszlek magammal..” – közli tényszerűen, majd karon ragad, és vonszolni kezd maga után. „Ez azért így mégse járja” – fut át agyadon, és a Halálnak sem vagy rest kinyilvánítani nemtetszésedet. Ő megadóan sóhajt, és gépiesen elmormolja szövegét, mi szerint választhatsz egy játékot, amiben megküzdhetsz az életedért szemtől-szembe. „Ha engem kérdezel, hiú ábránd, hogy legyőzhetsz engem – teszi azért hozzá. – A Halált nem lehet legyőzni!”
Te hosszas fontolgatás után a „Kő, papír, olló” játék mellett döntesz. Rajtállásba helyezkedtek, majd egy, kettő, három..
Kő!
Papír!
Olló!
Te hosszas fontolgatás után a „Kő, papír, olló” játék mellett döntesz. Rajtállásba helyezkedtek, majd egy, kettő, három..
Kő!
Papír!
Olló!