A gyomrod egyre inkább sajog, már verejték lepi el homlokodat, és görnyedten fekszel a sarokban. Úgy döntesz, ennél még a hirtelen halál is jobb lenne, úgyhogy kihúzod az üvegcse dugóját, remegő kezedből azonban földre hullik, és széttörik a terem kövén. Delíriumos álomba süllyedsz, ahol zombik és vérfarkasok ügetnek nyomodban, sárkányok tüze kerget, és zuhanástól térsz félig eszméletedre. Egy ragyogó alak áll előtted, feje fölött áttetsző tündérszárnyak lebegnek. Nem vagy biztos benne, hogy ébren vagy, vagy álmodsz. „Mivel példás életet éltél, teljesítem egy kívánságod!” – susogja a lény csilingelő hangján, te pedig vágyakozva gondolsz szíved egyetlen vágyára.
„Bárcsak egészséges lennék!”
„Bár soha ne indultam volna útnak!”
„Bárcsak egészséges lennék!”
„Bár soha ne indultam volna útnak!”