- Chris! – kiáltott Linda.
- Mondjad – mosolyogtam, miközben a kanapén próbáltam kipihenni a stresszt.
- Miért van az, hogy a bőröndömbe bugyik közül csak csipkés tangákat tettél? – nézett rám éles tekintettel, aztán mind a ketten nevetni kezdtük.
- Van ott néhány normális is – vigyorogtam, majd miután Linda átöltözött, leültünk megbeszélni a dolgokat.
- Mondjad – mosolyogtam, miközben a kanapén próbáltam kipihenni a stresszt.
- Miért van az, hogy a bőröndömbe bugyik közül csak csipkés tangákat tettél? – nézett rám éles tekintettel, aztán mind a ketten nevetni kezdtük.
- Van ott néhány normális is – vigyorogtam, majd miután Linda átöltözött, leültünk megbeszélni a dolgokat.
- Nos, ideje magyarázkodnod, édesem. Miért vagyunk itt, Németországban? – kérdezte Linda.
- Azért, mert Brian itt van – válaszoltam komoly tekintettel.
A lány felemelte a szemöldökét.
- Miből feltételezed?
- Eleve ide akart utazni. De aztán, hogy nem sikerült ellopnia a követ, ezért megkeresett minket, hogy ellopja. Miután ez sikerült neki, visszatért az eredeti célpontjára, vagyis Németországba – hangzott tőlem a válasz.
- Azért, mert Brian itt van – válaszoltam komoly tekintettel.
A lány felemelte a szemöldökét.
- Miből feltételezed?
- Eleve ide akart utazni. De aztán, hogy nem sikerült ellopnia a követ, ezért megkeresett minket, hogy ellopja. Miután ez sikerült neki, visszatért az eredeti célpontjára, vagyis Németországba – hangzott tőlem a válasz.
- Te túl okos vagy – mosolygott Linda.
- Azért nem annyira – néztem a könyvekre.
- És mikor kezdjük el keresni Briant? – tette fel a kérdést.
- Nem fogjuk keresni őt.
- Hogyhogy?
- Brian olyan, mint egy pincsikutya. Magától is eljön ide – kacsintottam, mire a lány elmosolyodott.
- És most pedig kutatunk.
- Megint? – húzta el a szája szélét.
- Ahogy mondod.
- Azért nem annyira – néztem a könyvekre.
- És mikor kezdjük el keresni Briant? – tette fel a kérdést.
- Nem fogjuk keresni őt.
- Hogyhogy?
- Brian olyan, mint egy pincsikutya. Magától is eljön ide – kacsintottam, mire a lány elmosolyodott.
- És most pedig kutatunk.
- Megint? – húzta el a szája szélét.
- Ahogy mondod.
Több óra kutatás után még semmire sem jutottunk. Nagyon idegesítő volt, hogy nem tudjuk, hol van a harmadik kő. Ezért is olvastuk a jegyzeteket. Apa mindent titkosítva írt szinte. Mindegyiket sikerült megfejtenem, ugyanis kitaláltam a dolgokat, de az egyik nem ment.
- Chris! Ezt nézd! Itt apukád azt írja: „A harmadik kő tartózkodási helye: Disjt’ ipvtf”.
- Öhm.. mi ez? – lepődtem meg.
- Nem nagyon tudom kiejteni sem.. Disjt’ ipv…ipv..IPV!!!
- Ne erőlködj.. – állítottam le.
- Chris! Ezt nézd! Itt apukád azt írja: „A harmadik kő tartózkodási helye: Disjt’ ipvtf”.
- Öhm.. mi ez? – lepődtem meg.
- Nem nagyon tudom kiejteni sem.. Disjt’ ipv…ipv..IPV!!!
- Ne erőlködj.. – állítottam le.
- Tudod, nagyon bírom az apukádat. Ilyen rejtvényeket kitalálni! Nem mindenki képes rá – mondta a lány, miközben én járkáltam a szobába.
Választ nem kapott, de jól tudta, hogy épp koncentrálok. Minden egyes lépést átnéztem, mert apa teljesen kiszámíthatatlan. Talán 2 órába is beletelt, mire rájöttem a megoldásra.
- MEGVAN!
- Mi van meg?
- A megfejtés. Ez egy angol szó. A lényeg az, hogy az „ABC”-t kell használni hozzá. Ugye az első betű „D”. Nos, a „D” mögött a „C” van. – magyaráztam.
- Oh, értem már. Tehát mindig az a betű a helyes, ami az „ABC”-ben mögötte áll.
- Pontosan. És így jön ki az, hogy-
- Chris’ house. Vagyis Chris háza.
- Annyira imádlak, Linda!
Választ nem kapott, de jól tudta, hogy épp koncentrálok. Minden egyes lépést átnéztem, mert apa teljesen kiszámíthatatlan. Talán 2 órába is beletelt, mire rájöttem a megoldásra.
- MEGVAN!
- Mi van meg?
- A megfejtés. Ez egy angol szó. A lényeg az, hogy az „ABC”-t kell használni hozzá. Ugye az első betű „D”. Nos, a „D” mögött a „C” van. – magyaráztam.
- Oh, értem már. Tehát mindig az a betű a helyes, ami az „ABC”-ben mögötte áll.
- Pontosan. És így jön ki az, hogy-
- Chris’ house. Vagyis Chris háza.
- Annyira imádlak, Linda!
Megfogtam a lányt a derekánál, és megcsókoltam. Linda hagyta magát, és a vállamnál megölelt. Közeledtünk az ágyhoz, majd alaposan betakaróztunk, és egymásé lettünk.
Egy óra múlva azonban mikor kezdtünk öltözködni, egy váratlan vendég leselkedett a szobában.
Egy óra múlva azonban mikor kezdtünk öltözködni, egy váratlan vendég leselkedett a szobában.
Az egyik növény mögött nézett bennünket apró kuncogásokat kiadva, végül észrevettük Briant.
- Na ne..
- Ennek is pont most kellett megjelennie - pirosodott be Linda feje, viszont még idejében sikerült felvennie a fehérneműjét.
- Na ne..
- Ennek is pont most kellett megjelennie - pirosodott be Linda feje, viszont még idejében sikerült felvennie a fehérneműjét.
- Na, gyere, ha mersz! – kiáltottam rá.
- Idefigyelj, kölyök. Te velem így nem beszélsz! – ordított rám Brian – Adjátok ide a követ, vagy nem esik bántódásotok!
- A helyedben nem szólnék be, Brian-papa! – monda Linda, válaszul pedig egy varázslatot kapott.
- Idefigyelj, kölyök. Te velem így nem beszélsz! – ordított rám Brian – Adjátok ide a követ, vagy nem esik bántódásotok!
- A helyedben nem szólnék be, Brian-papa! – monda Linda, válaszul pedig egy varázslatot kapott.
Egy szó nélkül kilökte Lindát a teraszra, ahol szerencsére meg tudott kapaszkodni a korlátban.
- Na megállj csak, Te *****! – ordított Linda, majd nagyon gyorsan ugrott is vissza a szobába.
- Na megállj csak, Te *****! – ordított Linda, majd nagyon gyorsan ugrott is vissza a szobába.
- Mit képzelsz Te, hogy egy nőt bántalmazol? – lihegett a lány.
- Nő? Ezt most komolyan gondoltad?
Linda feje paprikavörös lett, de most nem a szégyenlőségtől, hanem az idegességtől. Megrúgta Briant, aki hátraesve még a kanapét is feldöntötte.
- Na, megállj csak! – állt fel, és a pálcájához kapott.
- Nő? Ezt most komolyan gondoltad?
Linda feje paprikavörös lett, de most nem a szégyenlőségtől, hanem az idegességtől. Megrúgta Briant, aki hátraesve még a kanapét is feldöntötte.
- Na, megállj csak! – állt fel, és a pálcájához kapott.
- Majd tőlem is kapsz egyet, aztán majd kúszhatsz! – vertem ki a pálcát a kezéből.
- Nem akarok bajt. Beszéljük meg, rendben? – nyöszörgött a mágus.
- Mit akarsz?- kérdeztem.
- Alkut ajánlok. Ha jól tudom, egy másik kő is nálatok van.
- Ezt meg honnan a fészkes fenéből tudtad meg? – kérdezte Linda.
- Maradjon az én titkom.
- Három választásotok van.
- Az egyik legyen a Te halálod! – szóltam közbe.
- Nem akarok bajt. Beszéljük meg, rendben? – nyöszörgött a mágus.
- Mit akarsz?- kérdeztem.
- Alkut ajánlok. Ha jól tudom, egy másik kő is nálatok van.
- Ezt meg honnan a fészkes fenéből tudtad meg? – kérdezte Linda.
- Maradjon az én titkom.
- Három választásotok van.
- Az egyik legyen a Te halálod! – szóltam közbe.
- Az első, hogy ideadjátok a követ.
- Ne is álmodj róla! – mondta Linda. Brian éles tekintést küldött rá.
- A második, hogy úgy veszem el a követ, hogy megöllek titeket.
- Hm, nem nyert – mondtam.
- A harmadik pedig, hogy megküzdünk.
- Mikor? – kérdezte a lány.
- Ma, a kétutcányira lévő focipályán. Az időpont 14 óra.
- Azt választjuk – kelt fel Linda.
- Ne késsetek! – mondta szúrós tekintettel, majd eltűnt a zöld füstben, melyet maga után hagyott.
- Ne is álmodj róla! – mondta Linda. Brian éles tekintést küldött rá.
- A második, hogy úgy veszem el a követ, hogy megöllek titeket.
- Hm, nem nyert – mondtam.
- A harmadik pedig, hogy megküzdünk.
- Mikor? – kérdezte a lány.
- Ma, a kétutcányira lévő focipályán. Az időpont 14 óra.
- Azt választjuk – kelt fel Linda.
- Ne késsetek! – mondta szúrós tekintettel, majd eltűnt a zöld füstben, melyet maga után hagyott.