Miközben mi teljesítettük a feladatunkat, egy idegen ember battyogott oda a telefonfülkéhez.
- Helló! Itt Vasfogú – mondta be a kagylóba. Nyílván ez volt az álneve a fickónak.
- Jaj, ne! Mit akarsz már megint ránk sózni? – kérdezte idegesen egy mély, határozott hang.
- Hát, szerintem érdekelni fog, amit most mondok. Megtaláltam James Willer fiát. Ha már eltűnt az illetékes, akkor biztos, hogy a fiúnál van a kő, vagy esetleg tud róla valamit. Minden esetre szerintem érdekes lenne benézni Washington Őslénytani múzeumába.
- Rendben, akkor kiküldöm Billt és Bobot.
- Az árban biztosan meg tudunk egyezni. – mosolygott ördögien Vasfogú, majd letette a kagylót.
- Helló! Itt Vasfogú – mondta be a kagylóba. Nyílván ez volt az álneve a fickónak.
- Jaj, ne! Mit akarsz már megint ránk sózni? – kérdezte idegesen egy mély, határozott hang.
- Hát, szerintem érdekelni fog, amit most mondok. Megtaláltam James Willer fiát. Ha már eltűnt az illetékes, akkor biztos, hogy a fiúnál van a kő, vagy esetleg tud róla valamit. Minden esetre szerintem érdekes lenne benézni Washington Őslénytani múzeumába.
- Rendben, akkor kiküldöm Billt és Bobot.
- Az árban biztosan meg tudunk egyezni. – mosolygott ördögien Vasfogú, majd letette a kagylót.
- Jaj, ne! – sikított a doki – ELRONTOTTAM! VÍRUSOS LETT A GÉP! – ordított, és hirtelen úgy tűnt, mintha égnek állna a haja. Képzelhetitek, hogy milyen érzés volt visszafojtani a nevetést. Megkínáltam fésűvel, de ő nem fogadta el. Odaléptem a géphez, és leszedtem róla a vírust pillanatok alatt.
- Köszönöm, de a leletnek annyi – búslakodott a doki.
- Én a maga helyében nagyon gyorsan elindulnék megcsinálni a következőt, nehogy elkéssen – mondtam.
- Igen! És most kétszer olyan gyorsan csinálom, és senki sem tarthat vissza!
- Ez a beszéd! – mondtam, és kimentem a szobából, hagytam a doktort dolgozni.
- Én a maga helyében nagyon gyorsan elindulnék megcsinálni a következőt, nehogy elkéssen – mondtam.
- Igen! És most kétszer olyan gyorsan csinálom, és senki sem tarthat vissza!
- Ez a beszéd! – mondtam, és kimentem a szobából, hagytam a doktort dolgozni.
- Hihetetlen! Sikerült! – mondtam a lánynak, de nem kiabáltam, mert még a doki rájött volna az aljas tervünkre.
- Bizony, nagyon ügyesek voltunk – mondta a lány mosolyogva.
- Bizony, nagyon ügyesek voltunk – mondta a lány mosolyogva.
Ekkor hirtelen ok nélkül megöleltem a lányt, és csodálatomra ő is viszonozta az ölelést. Nagyon boldog voltam, és most már minden csak a dokin múlik (vagy nem…).
Két maffiózó állt be a ház elé egy gyönyörű sportkocsival. Az egyiknek hosszú szőke haja volt, és a félmeztelen testén tetoválás volt. Egy vastag csizma volt rajta. A másiknak meg egy nagy kalapja, és a szőr ellepte az arcát. Öltönyben volt. Mind a kettő maffiózó kezében egy legújabb modellezésű pisztoly volt.
Bementem Clide irodájába. Üres volt, nem volt ott a „góré”. Úgy döntöttem, hogy várok. Miközben én csak álltam, Linda megszerezte a követ a doktortól, aki teljesen kidőlt.
Eközben Linda várt rám, mert úgy gondolta, hogy gyors menet lesz a búcsúzkodás. De a félmeztelen pasas már a lány mögött volt, kezében a pisztollyal.
Nagy puffanás hallatszott, de én annyira elmerültem magamban, hogy ezeket nem hallottam.
- Imádom, ha összejön valami! – mondta a férfi, de ezt is eleresztettem a fülem mellett.
- Imádom, ha összejön valami! – mondta a férfi, de ezt is eleresztettem a fülem mellett.
Ekkor Clide kijött a szaunából. A másik izomagyú állt előtte, és a fegyverét Clide-ra szegezte. Motyogott neki valamit, mire Clide ijedten bólogatott.
- Chris! Linda bajban van! – kiáltott Clide, mire én megfordultam ijedten.
„Jaj, ne!” – gondoltam magamban, mert ő volt az, aki idáig mellettem állt, és nem akartam elveszíteni. Gyorsan kapcsoltam, és elkezdtem kiszaladni az ajtón.
„Jaj, ne!” – gondoltam magamban, mert ő volt az, aki idáig mellettem állt, és nem akartam elveszíteni. Gyorsan kapcsoltam, és elkezdtem kiszaladni az ajtón.
Gyorsan kifutottam, és egy férfibe ütköztem.
- Elnézést – mondtam, és tovább akartam szaladni, de megállított.
- Én is elnézést kérek! – mondta ördögi kacajjal fűszerezve.
Egy nagy puffanást lehetett hallani megint, mire én lassan behunytam a szemem. Hirtelen elsötétült minden, és megszűnt a világ létezni, és már nem lehetett hallani semmit, a puffanást kivéve. Fejem körül maffiózók táncoltak, majd szép lassan ledőltem a földre, és ott maradtam.
- Elnézést – mondtam, és tovább akartam szaladni, de megállított.
- Én is elnézést kérek! – mondta ördögi kacajjal fűszerezve.
Egy nagy puffanást lehetett hallani megint, mire én lassan behunytam a szemem. Hirtelen elsötétült minden, és megszűnt a világ létezni, és már nem lehetett hallani semmit, a puffanást kivéve. Fejem körül maffiózók táncoltak, majd szép lassan ledőltem a földre, és ott maradtam.
- Hahaha! – lehetett hallani az ördögi kacajt, és ez volt az utolsó hang már, amit akkor hallottam.