Sziasztok, megint Chris vagyok. Úgy döntöttem, hogy ezt az epizódot érdekesebb lenne, ha Linda mesélné el nektek. Úgyhogy tessék, itt Linda!
A múzeumos kaland után egy poros, kicsi szobában találtam magam. A berendezés igen szerény volt, ugyanis csak egy szőnyeg csücsült alattam, és néhány ablak nézett felém. Nem tudtam, hogy hol vagyok, viszont a meleget már egy lélegzettel is érezni lehetett. Mikor felébredtem, nem is tudtam, hogy most ki, hol és mikor? Öt szó kavargott a fejemben, ami a tegnapra emlékeztetett. Ezek a következő szavak voltak: „Chris, múzeum, kő, doktor, Clide”. Megpróbáltam felállni, de nem igazán jött össze nekem. Egynéhány perc múlva tudtam csak teljesen felkelni, mert nagyon kómás állapotomban voltam. Homályosan is láttam, de egy idő után kezdett kitisztulni a látásom.
A múzeumos kaland után egy poros, kicsi szobában találtam magam. A berendezés igen szerény volt, ugyanis csak egy szőnyeg csücsült alattam, és néhány ablak nézett felém. Nem tudtam, hogy hol vagyok, viszont a meleget már egy lélegzettel is érezni lehetett. Mikor felébredtem, nem is tudtam, hogy most ki, hol és mikor? Öt szó kavargott a fejemben, ami a tegnapra emlékeztetett. Ezek a következő szavak voltak: „Chris, múzeum, kő, doktor, Clide”. Megpróbáltam felállni, de nem igazán jött össze nekem. Egynéhány perc múlva tudtam csak teljesen felkelni, mert nagyon kómás állapotomban voltam. Homályosan is láttam, de egy idő után kezdett kitisztulni a látásom.
Észrevettem egy ablakot az ajtó mellett, ami természetesen rám volt zárva. Nem láttam át az ablakon, mert túl magasan volt. Elkezdtem ugrálni. Ugyan elég nehezemre esett ebben a kómás állapotban a lábamat is mozgatni, de nem volt mit tenni. Mikor megláttam a látványt, egyáltalán nem csodálkoztam, mert azt hittem, hogy álmodok. Megdörzsöltem a szemem, és láttam a két kigyúrt gorillát, és a vértől szenvedő Christ. Nem tudtam, kik ők, és, hogy mit akarnak Chrisszel, de mikor visszagondoltam a múzeumos kalandra, akkor hirtelen totálisan felébredtem.
- Nyögd már ki! HOL VAN A KŐ? – ordítozott az egyik maffiózó.
Véletlen kicsúszott néhány szó a számon.
- Nyögd már ki! HOL VAN A KŐ? – ordítozott az egyik maffiózó.
Véletlen kicsúszott néhány szó a számon.
- Hagyják békén Christ! – ordítoztam amilyen erősen csak tudtam. A maffiózók feleszméltek.
- Már csak ez kellett. Felébredt a szajha. – fintorgott Bob.
Chris is feleszmélt, de aztán Bill egy hatalmasat vágott a hasába, amitől a fiú elájult.
- Hogy mondta? – kérdeztem idegesen. Tényleg teljesen felébredtem már az ordításhoz így korán reggel. Lehet, hogy csak nekem volt még korán.
- Jól hallottad! – válaszolt vissza. Képzelhetitek, hogy milyen ideges lettem.
- Már csak ez kellett. Felébredt a szajha. – fintorgott Bob.
Chris is feleszmélt, de aztán Bill egy hatalmasat vágott a hasába, amitől a fiú elájult.
- Hogy mondta? – kérdeztem idegesen. Tényleg teljesen felébredtem már az ordításhoz így korán reggel. Lehet, hogy csak nekem volt még korán.
- Jól hallottad! – válaszolt vissza. Képzelhetitek, hogy milyen ideges lettem.
A gorillák sem díjazták a dolgot. Az egyik behúzta a függönyt az ablakom előtt. Immáron nem láttam, és nem is hallottam semmit. Itt durrant el az agyam teljesen.
Megcsiszoltam a kezem, és elővettem maradék karate tudásom, majd berúgtam az ajtót, és kiszaladtam.
- Hagyják Christ! Ő nem tett semmit! – kiabáltam kétségbeesetten.
Ekkor már közelről is láttam, hogy Chris elájult. Nagyon mérges lettem a két maffiózóra.
- Hagyják, különben velem gyűlik meg a bajuk! – tettem a karate állásba a kezemet.
- Pont te? – nevetett fel Bill. Viszont Bob már kapcsolt ilyenkor.
- Hagyják Christ! Ő nem tett semmit! – kiabáltam kétségbeesetten.
Ekkor már közelről is láttam, hogy Chris elájult. Nagyon mérges lettem a két maffiózóra.
- Hagyják, különben velem gyűlik meg a bajuk! – tettem a karate állásba a kezemet.
- Pont te? – nevetett fel Bill. Viszont Bob már kapcsolt ilyenkor.
- A következő szavadat a torkodra forrasztom! – kiáltott Bob, miközben egy pisztolyt vett a kezébe.
Behunytam a szemem, és vártam a halált. Nem is tudom, ha meghalok, majd Chris azért meg fogja idézni néha a szellememet? Szívesen feljönnék a túlvilágból egy jót beszélgetni vele. „Na, mi lesz már? Kinyírtok vagy nem?!” – gondoltam idegesen.
Behunytam a szemem, és vártam a halált. Nem is tudom, ha meghalok, majd Chris azért meg fogja idézni néha a szellememet? Szívesen feljönnék a túlvilágból egy jót beszélgetni vele. „Na, mi lesz már? Kinyírtok vagy nem?!” – gondoltam idegesen.
Azonban a kispisztolyban nem volt egy darab golyó sem. Szívesen nevettem volna. A maffiózó kétségbeesetten nézte a pisztolyt, és megpróbált megijeszteni, de öt perc nyugodtan állás csukott szemmel nem igazán ment. Szóval az adott szituációban megzavartam a dolgot.
- Le akarsz lőni, te gorilla? – kérdeztem mérgesen, és mosolyogva. A tervem be fog válni, ilyenkor biztos voltam már benne.
- Le akarsz lőni, te gorilla? – kérdeztem mérgesen, és mosolyogva. A tervem be fog válni, ilyenkor biztos voltam már benne.
Gyorsan két kézre álltam, és a két lábammal a lehető legerősebben megrúgtam a maffiózót. A gorilla tehetetlen volt velem szemben, és még, hogy azt mondják, hogy egy lány egy kigyúrt ember mellet kutyafüle. Egy ideig verekedtünk, már amennyire verekedésnek nevezhető, hogy ütöm, vágom.
Majd – ahogy a pankrátorok szokták mondani – kivégző csapásként tarkón rúgtam a sarkammal. Boldogabb már csak akkor lettem volna, ha Chris elintézte volna a másik fickót, Billt. Ez nem volt elérhető, de az a férfi nagyon nagy fájdalmat okozott nekem.
Ugyanis Bill gépfegyverrel belelőtt a lábamba. Felkiáltottam, és sikítottam.
- Elegem van belőled, te csitri – ordítozott félelmetesen.
- Ny-nyomorultakkal nem b-be szélek!
Bill eldobta a gépfegyvert, majd felemelt egy kézzel, és kidobott a házból.
- Elegem van belőled, te csitri – ordítozott félelmetesen.
- Ny-nyomorultakkal nem b-be szélek!
Bill eldobta a gépfegyvert, majd felemelt egy kézzel, és kidobott a házból.
- Menj innen, te féreg! – mondta a sértő szót, és ezen kívül rengeteget káromkodott, de inkább nem mondom el a többit. Miután kikáromkodta magát, mérgesen visszament a kunyhóba. A lényeg az, hogy otthagyott megroskadni a semmi közepén. Ekkor már csak néhány szót hallottam, mint például „Hol a kő?”, meg ilyeneket.
Így lenne vége a történetnek? Christ agyonverik, engem meg itt hagynak belehalni a fájdalmaimba?
Megint kómás állapotba léptem, és már nem láttam, nem hallottam, és nem is beszéltem, mikor egy ismeretlen közeledett felém.
Megint kómás állapotba léptem, és már nem láttam, nem hallottam, és nem is beszéltem, mikor egy ismeretlen közeledett felém.