- Hát ez hihetetlen! Ez... ez... varázslat! - nézte magát Liana a fürdőszobai tükörben.
- Ne feledd: éjfélig van időd. Aztán a bőröd visszazöldül - zengett a férfi hangja.
- Rendben. Megyek is - majd kiment a házból.
Liana ugrándozva, szökellve ment végig az erdő felé. Már hajnalodott. Mikorra visszaért, Tom már eltűnt.
Ekkor eszébe jutott, hogy Tom mindig egy földútról jött, így hát ő visszafelé ment, és kijutott az úttestre. Mindent érdeklődve szemlélt, hiszen ilyet még soha sem látott. Kezdte egyre jobban érezni magát, és teljesen elfelejtkezett eredeti céljáról. Majd bement a városba.
- Rendben. Megyek is - majd kiment a házból.
Liana ugrándozva, szökellve ment végig az erdő felé. Már hajnalodott. Mikorra visszaért, Tom már eltűnt.
Ekkor eszébe jutott, hogy Tom mindig egy földútról jött, így hát ő visszafelé ment, és kijutott az úttestre. Mindent érdeklődve szemlélt, hiszen ilyet még soha sem látott. Kezdte egyre jobban érezni magát, és teljesen elfelejtkezett eredeti céljáról. Majd bement a városba.
Mikor kissé kifáradt, leült egy ház tövébe. Ekkor egy nő egy papírdarabot dobott elé. Liana felemelte pénzt, de fogalma sem volt mit tegyen vele. A nőt se látta. Csak a cipőjét: az csizma volt. A bolt, amelynek a sarkába leült, egy dísztárgy bolt volt. Így hát bement, s mire kijött egy kis kézitükör boldog tulajdonosa volt.
Közben a városban is egyre nagyobb lett a nyüzsgés. Liana folytonosan új színét szemlélte, és észre sem vette, hogy egy zöldséges boltban kötött ki.
Miközben a citromokat szemlélte, váratlanul csengett az ajtó fölé akasztott csengőcske. Liana odanézett, és megdobbant a szíve. Az ajtóban nem más állt, mint Tom.
Tom éppen almáért indult, mikor Liana odament hozzá.
- Elnézést. Meg tudná mondani... - itt Liana kikapott egy furcsa, sárga gyümölcsöt - ... mi ez?
Tom furán nézett rá.
- Elnézést. Meg tudná mondani... - itt Liana kikapott egy furcsa, sárga gyümölcsöt - ... mi ez?
Tom furán nézett rá.
- Ööö... hát ez egy... citrom.
- Hm, milyen érdekes - nézegette tovább Liana.
- Elnézést. Ha jól látom, ön nem idevalósi.
- Hát nem... tényleg nem.
- Akkor örvendek. Én Tom Stevens vagyok. És önt, hogy hívják?
- Liana - a lány most felszegte a fejét, és egyenesen Tom szemébe nézett.
- Nem találkoztunk mi már valahol? - kérdezte a fiú.
- Nem... nem hiszem - Liana feje lekókadt.
- Hm, milyen érdekes - nézegette tovább Liana.
- Elnézést. Ha jól látom, ön nem idevalósi.
- Hát nem... tényleg nem.
- Akkor örvendek. Én Tom Stevens vagyok. És önt, hogy hívják?
- Liana - a lány most felszegte a fejét, és egyenesen Tom szemébe nézett.
- Nem találkoztunk mi már valahol? - kérdezte a fiú.
- Nem... nem hiszem - Liana feje lekókadt.
- Tehát, ha nem idevalósi, esetleg körbevezethetném?
Liana boldogan mondott igent, és a kis párocska elindult keresztül a városban.
Rengeteg üzletet néztek meg: voltak Madam Salonire fodrászatában...
Liana boldogan mondott igent, és a kis párocska elindult keresztül a városban.
Rengeteg üzletet néztek meg: voltak Madam Salonire fodrászatában...
...a Három Sárkány kávézóban...
...és még a polgármester házát is megnézték.
A nap lassan lement és kezdett besötétedni, mikor Tom és Liana a parkba értek.
Leheveredtek egy szökőkút mellé, és nézték a csillagokat. Nagy sokára azonban felálltak.
A nap lassan lement és kezdett besötétedni, mikor Tom és Liana a parkba értek.
Leheveredtek egy szökőkút mellé, és nézték a csillagokat. Nagy sokára azonban felálltak.
- Hát... köszönöm ezt a csodás napot - mondta Tom.
- Én is. Remélem, még találkozunk. Hát akkor. Viszlát - és Liana elindult az erdő irányába. Már szinte a közepén tartott mikor...
- Én is. Remélem, még találkozunk. Hát akkor. Viszlát - és Liana elindult az erdő irányába. Már szinte a közepén tartott mikor...
- Liana! Liana! - Lábdobogást hallott. Megfordult és akkor Tom szája hozzáért az övéhez.
Nem is tudták, hogyan, de végül is Tom lakásán kötöttek ki, forrón csókolózva.
Lassan a hálószoba felé terelődtek, és csapódott az ajtó.
Lassan a hálószoba felé terelődtek, és csapódott az ajtó.
Pár óra múlva Liana felébredt. Tom még mélyen aludt. Ránézett az órára: mindjárt éjfél! Hirtelen minden álmosság eltűnt a szeméből. Csak a céljára tudott gondolni. Felkelt, és a földön egy ruhacsomóban meglátott valamit. Ott volt egy zsebkendő, Liana tükre és... a varázspálca!
Lianának választania kellett. Tudta, hogy ha elveszi a pálcát, ezután csak jobb lehet. Hirtelen két érzelem ömlött a szívébe: keserűség és bűntudat. Már érezte, hogy nemsokára visszaváltozik. Döntésre jutott.
Futtában elhaladt a tükörbolt előtt. Már minden zárva volt. Belenézett, és látta, hogy már zöld. A járdára könnyek zápora hullott egy lány után.
Pár perc múlva, egy zöld teremtés szaladt, kezében varázspálcával az erdő egy pontja felé.