- Anyuuu! Hol a kék, csillagos pulcsim?
- Nem tudom!
- Hol a fehér cipőm? – szólt egy másik hang.
- Jaj, honnan tudjam? Inkább gyertek, és segítsetek!
- Én sem anya! Különben is, az én cipőm fontosabb, mint Bell pulcsija!
- Mit mondtál?- háborodott fel Bell.
- Elegem van a hisztitekből! – csattant fel Amy – Amióta apátok elment, mást sem hallok, csak vitát! Elég! Nem bírom már! Azzal elviharzott a szobából.
- Hogy én? Te kerested először a hülye pulcsidat! De nem fogok veled vitatkozni!
Megfordult, és édesanyja után ment.
- Kedd. De miért kérdezed? A gyerekek miatt?
- Átlátsz rajtam!
- Tudod mit? Kikérem ma őket a suliból, és elhozom őket, hogy ne hisztizz péntekig!
- Jaj, de aranyos vagy!
- Biztos hallani akarod?
- Persze! Nem értem azt sem, hogy miért vagy rosszban Emily nénivel. Azt tudom, hogy apu felesége, de azt nem, hogy mi történt! Kérlek, mondd el!
- Na, jó! – adta be végül a derekát Amy.
Épp hazaértem a munkából. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy lefeküdjek aludni. De hát nem úgy történt, mint ahogy én azt elképzeltem…
- Ne haragudj Amy! Én csak…
- Nem érdekel! Hordd el az irhád!
- Te meg mit művelsz? Nős ember vagy, és 2 gyerek apja! Képes vagy mind ezt elrontani azzal, hogy megcsalod a feleségedet a húgával?
- Csak megtörtént! Nem volt komoly!
- Mondd meg az igazat Hank! Nem akarok mellébeszélést. Mióta tart ez köztetek?
- 3 hónapja.
- 3 hónapja? Elég! Végeztünk! Holnap beadom a válópert!
Csöngettek.
- Megyek, kinyitom, ti meg szedjétek össze a cuccaitokat, és indulunk az iskolába!
- Gondoltam, elvinném a gyerekeket magamhoz. Kikérem őket a suliból, és elmegyünk valahova.
- Rendben.
- Elmegyünk szórakozni!
- Juj, de jó! – örvendezett Elis.
Beültek a kocsiba, és elmentek.
- Hiszen 2 napja találkoztunk!
- Nekem úgy tűnt, 2 éve!
- Apa! Kérdeznem kell valamit!
- Mondjad tökmag!
- Miért hagytad ott anyát Emily-ért?
- Hát, tudod… Anyád… Emily… Erre már nem emlékszem! Ne kérdezz tőlem ilyeneket!
- Anyátoknak el kell utaznia, és 2 napig nálunk lesztek.
- Emily! Miért mentél feleségül a nővéred volt férjéhez? - tette fel váratlanul a kérdést Bell.
- De apu! – szólt egyszerre a két testvér.
- Nincs de!
- Megyünk már!
- Igen, én is örülök neki. De az zavar, hogy Bell épp azt kérdezte, miért mentem hozzád feleségül…
- Tőlem is megkérdezte, miért vettelek el.
- Szerintem, most ne foglalkozzunk ezzel. Csak pillanatnyi kíváncsiság.
- Remélem, igazad van.
- Én megyek, és lefekszem.
- Én is jövök!