Hajnali öt körül járhatott az idő, mikor hazaestünk. Mindenki nálam aludt. Zoe mellettem - na nem gondolni semmi rosszra! -, Trent a kanapén, az ikrek meg a földön. Ashtonnak már úgyis mindegy volt, azt sem tudta, hol van.
Hét órakor arra ébredtem, hogy valami rezeg a párnám alatt. A telefonom volt az. Álmosan előkotortam, kikászálódtam az ágyból, és két ásítás között felvettem.
- Meló van – szólt bele egy ismerős hang.
- Vasárnap? Hajnal hétkor? Ugye csak szórakozol?
- Öltözz és gyere!
- Nem tudok. Nincs kocsim – kerestem a kifogásokat.
- Preston! Azt mondtam, hogy most! Hívj taxit! – És ezzel le is csapta.
Hét órakor arra ébredtem, hogy valami rezeg a párnám alatt. A telefonom volt az. Álmosan előkotortam, kikászálódtam az ágyból, és két ásítás között felvettem.
- Meló van – szólt bele egy ismerős hang.
- Vasárnap? Hajnal hétkor? Ugye csak szórakozol?
- Öltözz és gyere!
- Nem tudok. Nincs kocsim – kerestem a kifogásokat.
- Preston! Azt mondtam, hogy most! Hívj taxit! – És ezzel le is csapta.
Szerencsére Zoe nem ébredt fel a telefonálásra, aludt, mint a bunda. Felöltöztem, majd szép csendben elhagytam a lakást. Taxiztam egy jó órát mire megérkeztem. Azonnal apám irodája felé vettem az irányt.
- Mi volt ilyen sürgős? – kérdeztem álmosan.
- Majd mindjárt meglátod. Elég fáradtnak tűnsz.
- Nem aludtam sokat. Még egyszer kösz. Egyébként, te mit keresel itt vasárnap? Nem kéne valami nagymenő üzletemberrel golfoznod?
- Fiam, én itt lakom! Innen tartom kézben a dolgokat. Ami meg a golfozást illeti, nem igazán tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Na, gyere, menjünk!
- Majd mindjárt meglátod. Elég fáradtnak tűnsz.
- Nem aludtam sokat. Még egyszer kösz. Egyébként, te mit keresel itt vasárnap? Nem kéne valami nagymenő üzletemberrel golfoznod?
- Fiam, én itt lakom! Innen tartom kézben a dolgokat. Ami meg a golfozást illeti, nem igazán tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Na, gyere, menjünk!
Lelifteztünk a földszintre, onnan pedig valami alagsorfélébe lépcsőztünk. Megálltunk egy kódos ajtó előtt, Leo bepötyögte a kombinációt, majd beléptünk.
- Ez a központi számítógépterem. Itt tárolunk minden fontos információt.
- Igen, tudom. Emlékszem rá. Elég sok időt töltöttem itt. Vagyis nem itt, hanem otthon, azaz…
- Jól van. Értem ám. Nos, a feladatod az, hogy juss be Andre Salzarulo gépébe. Mindent tudni akarok róla. Az üzleteit, a pénzügyeit és az összes e-mail-jét látni akarom.
- Ennyi? Nem ért volna rá később?
- Nem. Holnap találkozom vele egy fontos ügyben. Úgyhogy meg kell tudnom megbízhatok-e benne. És remélem, hogy benned is bízhatok.
- Igen, tudom. Emlékszem rá. Elég sok időt töltöttem itt. Vagyis nem itt, hanem otthon, azaz…
- Jól van. Értem ám. Nos, a feladatod az, hogy juss be Andre Salzarulo gépébe. Mindent tudni akarok róla. Az üzleteit, a pénzügyeit és az összes e-mail-jét látni akarom.
- Ennyi? Nem ért volna rá később?
- Nem. Holnap találkozom vele egy fontos ügyben. Úgyhogy meg kell tudnom megbízhatok-e benne. És remélem, hogy benned is bízhatok.
- Oké. Remélem nem tart sokáig.
- Ha gond van, csörögj fel valamelyik telefonon. Ha megéheznél, a konyha a folyosó végén van. A mosdót meg a másik oldalon találod.
- Rendben. Kösz.
- Jó munkát!
- Ha gond van, csörögj fel valamelyik telefonon. Ha megéheznél, a konyha a folyosó végén van. A mosdót meg a másik oldalon találod.
- Rendben. Kösz.
- Jó munkát!
Leo kiment, én meg nekiláttam a munkának. Elég nehéz volt feltörni a pasas rendszerét. Beletelt két-három órába. Viszont utána már simán ment minden. Szépen letöltöttem minden információt és levelet. Fél tizenkettőre kész is voltam.
Apámat a konyhában találtam meg. Kávézott. Engem is megkínált, de nemet mondtam.
- Kész vagyok. Minden adata a gépen. Van még valami, vagy elmehetek?
- Egyelőre ennyi. Majd ha lesz valami, szólok.
- Kész vagyok. Minden adata a gépen. Van még valami, vagy elmehetek?
- Egyelőre ennyi. Majd ha lesz valami, szólok.
- Köszönöm! – nyújtott kezet meglepetésemre.
- Ömm… oké… - habogtam valamit zavaromban.
- Ömm… oké… - habogtam valamit zavaromban.
Mikor hazaértem, a nappaliban még mindenki aludt. Úgy döntöttem én is ledőlök még egy kicsit.
Beléptem, és Zoe épp akkor mászott ki az ágyból. Csevegtünk egy keveset, majd meghallottuk, hogy a fiúk is fent vannak. Már tudtam, hogy nem lesz időm pihenni a randi előtt.
A srácok az asztalnál ültek és dumáltak. Éhen akartak halni. Sajna nem volt elég kajám, ezért úgy döntöttek, hazafelé menet majd beugranak valahová. Az ikrek kifelé menet sok sikert kívántak a randihoz, és megígértették velem, hogy mindenről beszámolok. Zoe pedig még egyszer óvatosságra intett.
Kicsivel két óra előtt megérkeztünk a parkba Damonnal. Játszottunk egy nagyot, mielőtt Rocky ideért. Amint megjött, Damon rögtön letámadta, összevissza nyalogatta. Picivel később elengedtem a kutyát, hadd szaladgáljon.
Raquellel pedig beültünk a hintákba beszélgetni. Kicsit még feszengtünk egymás társaságában.
- Mi újság? – kezdte meg a társalgást. – Elég fáradtnak tűnsz.
- Hát igen – vallottam be. – Kicsit hosszúra sikeredett az éjszaka. Túl jól éreztük magunkat.
- Értem – mondta mosolyogva.– És mikor fog befutni a banda?
- Nem tudom. Remélem minél hamarabb. Az már jó jel, ha visszahívnak, nem?
- De. Mindenképp. Én csak zongorázni tudok. Énekhangom meg nem nagyon van. Még jó, hogy a szurkoló lányok nem énekelnek!
- Nem akarlak megbántani, de mit keresel a pom-pomoknál? Úgy értem, miért hagyod magad?
- Én szeretek pom-pom lány lenni. Imádok tornázni, táncolni. Arról meg nem tehetek, hogy ilyen emberek is bekerülnek.
- Jajj, Rocky, de hát a te csapatod! Nem kéne Cassie banyával lógnod. Állj a sarkadra!
- Mintha az olyan könnyű lenne. Nem versenyezhetek egy ilyen lánnyal, mint Cassidy.
- Mi újság? – kezdte meg a társalgást. – Elég fáradtnak tűnsz.
- Hát igen – vallottam be. – Kicsit hosszúra sikeredett az éjszaka. Túl jól éreztük magunkat.
- Értem – mondta mosolyogva.– És mikor fog befutni a banda?
- Nem tudom. Remélem minél hamarabb. Az már jó jel, ha visszahívnak, nem?
- De. Mindenképp. Én csak zongorázni tudok. Énekhangom meg nem nagyon van. Még jó, hogy a szurkoló lányok nem énekelnek!
- Nem akarlak megbántani, de mit keresel a pom-pomoknál? Úgy értem, miért hagyod magad?
- Én szeretek pom-pom lány lenni. Imádok tornázni, táncolni. Arról meg nem tehetek, hogy ilyen emberek is bekerülnek.
- Jajj, Rocky, de hát a te csapatod! Nem kéne Cassie banyával lógnod. Állj a sarkadra!
- Mintha az olyan könnyű lenne. Nem versenyezhetek egy ilyen lánnyal, mint Cassidy.
- Nem is kell. Csak üss be neki egyet! – vigyorogtam. – Úgyis profi vagy ebben!
- Tessék?
- A múltkor kérdezted, hogy miért hívlak Rockynak. Nos, azért, mert az oviban behúztál nekem egy nagyot, mikor nem adtam oda a homokozó lapátot.
- Az te voltál? – Raquel teljesen ledöbbent. – Emlékszem, hogy valakit úgy megütöttem, hogy vérzett az orra. Nem is tudtam, hogy egy oviba jártunk!
- Csak egy évig. Gyakran költöztünk.
- Akkor hogy keveredtél vissza?
- Ez volt anyukám kedvenc városa. Együttes erővel meggyőztük apámat, hogy költözzünk vissza.
- Tessék?
- A múltkor kérdezted, hogy miért hívlak Rockynak. Nos, azért, mert az oviban behúztál nekem egy nagyot, mikor nem adtam oda a homokozó lapátot.
- Az te voltál? – Raquel teljesen ledöbbent. – Emlékszem, hogy valakit úgy megütöttem, hogy vérzett az orra. Nem is tudtam, hogy egy oviba jártunk!
- Csak egy évig. Gyakran költöztünk.
- Akkor hogy keveredtél vissza?
- Ez volt anyukám kedvenc városa. Együttes erővel meggyőztük apámat, hogy költözzünk vissza.
- Ó majd’ elfelejtettem! Ezt neked hoztam – nyújtottam át a rózsát, amit eddig a nadrágomba szúrva, a póló alatt rejtegettem.
- Hú! Köszönöm szépen – illetődött meg a szőkeség.
- Hú! Köszönöm szépen – illetődött meg a szőkeség.
- Tudod – fogtam meg a kezét –, nagyon tetszel nekem. Kedvellek Raquel Simone.
- Én is kedvellek. Nem is vagy te olyan rossz srác. Bár – húzta el hirtelen a kezét – minden pletykának van alapja, nem?
- Én is kedvellek. Nem is vagy te olyan rossz srác. Bár – húzta el hirtelen a kezét – minden pletykának van alapja, nem?
- Amiket Cassidy terjeszt, azoknak nincs – simogattam meg az arcát és közben megjelent az emlegetett szamár.
- Mi a fenét csináltok ti együtt? – rángatott szét minket.
Semmi közöd hozzá! – hangzott a válaszom.
- Csak segítek neki … a a a … felkészülni a francia dogára – mondta Rocky gyorsan, valami mentséget keresve.
- Írunk franciából? – néztem rá bambán. Persze, igazából tudtam, mi a helyzet. Félt velem mutatkozni.
Semmi közöd hozzá! – hangzott a válaszom.
- Csak segítek neki … a a a … felkészülni a francia dogára – mondta Rocky gyorsan, valami mentséget keresve.
- Írunk franciából? – néztem rá bambán. Persze, igazából tudtam, mi a helyzet. Félt velem mutatkozni.
- Ja, persze, látom! Franciáztok a játszótéren. Hogy lóghatsz ezzel a szemétládával? Elment az eszed? Hát nem tanultál semmit abból, amit meséltem? Hogy lehetsz ennyire hülye?! – üvöltözött Rockyval. Bár nem tetszett, hogy letagadta a randinkat, kötelességemnek éreztem, hogy megvédjem.
- Hagyd már békén, Cassie! Foglalkozhatnál inkább magaddal. Nem tudom, feltűnt-e, de a fél melled kilóg abból a felsőből. Ha apuci kifizette a szilikonjaid, biztos futja egy melltartóra is! – szóltam be neki.
Ettől aztán nagyon kiakadt.
- Ezek igaziak, tudd meg! – ordította.
- Nem, nem azok. Én már csak tudom, nem? – kacsintottam vigyorogva. A többiek értetlenül álltak ott. Nem tudták miről beszélek. Cassidy rákvörös fejjel megfordult, azt mondta Rockynak, hogy jobban teszi, ha velük megy, aztán eltipegett a többiekkel együtt.
- Ezek igaziak, tudd meg! – ordította.
- Nem, nem azok. Én már csak tudom, nem? – kacsintottam vigyorogva. A többiek értetlenül álltak ott. Nem tudták miről beszélek. Cassidy rákvörös fejjel megfordult, azt mondta Rockynak, hogy jobban teszi, ha velük megy, aztán eltipegett a többiekkel együtt.
Sajnos Raquel nem ellenkezett. Velük együtt elment. Pedig azt hittem, sikerült lebeszélnem a „Gazdag vagyok, szép és népszerű” beképzelt társaságról.