Az ajtó mögött furcsa, sejtelmes női hang szólalt meg.
- Ki vagy te?
- Dora.
- Jelszó?
- A főnix nem hal meg.
- Ki vagyok én?
- Cloud.
Az ajtó kitárult, és Chris Dorával együtt belépett. Szakadt kis ház volt, rendetlen, piszkos, mégis otthonos. A rongyos kanapén sötét bőrű, fekete hajú nő ült, mellette a földön egy barna hajú barna bőrű férfi, velük szemben az ágyon rövid hajú lány. Az ajtó mellett pedig a legszebb teremtés állt, akit Christopher valaha látott.
- Ki vagy te?
- Dora.
- Jelszó?
- A főnix nem hal meg.
- Ki vagyok én?
- Cloud.
Az ajtó kitárult, és Chris Dorával együtt belépett. Szakadt kis ház volt, rendetlen, piszkos, mégis otthonos. A rongyos kanapén sötét bőrű, fekete hajú nő ült, mellette a földön egy barna hajú barna bőrű férfi, velük szemben az ágyon rövid hajú lány. Az ajtó mellett pedig a legszebb teremtés állt, akit Christopher valaha látott.
- Áh, Dora, csakhogy visszajöttél, már kezdtem parázni hogy hol... - kezdte a sötét bőrű nő, de ekkor meglátta a lány után belépő férfit.
- Ez meg ki? - kérdezte élesen, és mire Chris észbe kapott, már valamennyien felpattantak, és körülötte álltak, mint a támadni készülő vadállatok.
- Ez meg ki? - kérdezte élesen, és mire Chris észbe kapott, már valamennyien felpattantak, és körülötte álltak, mint a támadni készülő vadállatok.
- Nyugodj meg, Seraphine, ő velem van!
- Ki ez? - kérdezte a férfi.
- A neve Chris. Azt állítja, hogy egy másik... hogy is nevezte... egy párhuzamos univerzumból vagy miből jött.
A gyönyörű lány felkapta a fejét.
- Egy párhuzamos világ? - kérdezte, és Christopher felismerte a hangját. Vele beszéltek az ajtón keresztül, vagyis akkor ő lehet Cloud.
- Igen - felelte.
- Érdekes. És miért jöttél ide? - kérdezte a rövid hajú nő.
- Baleset volt. Csak vissza akarok jutni.
- Nem lehet - jelentette ki a barna hajú férfi.
- De igen - vágott közbe Cloud.
- Ki ez? - kérdezte a férfi.
- A neve Chris. Azt állítja, hogy egy másik... hogy is nevezte... egy párhuzamos univerzumból vagy miből jött.
A gyönyörű lány felkapta a fejét.
- Egy párhuzamos világ? - kérdezte, és Christopher felismerte a hangját. Vele beszéltek az ajtón keresztül, vagyis akkor ő lehet Cloud.
- Igen - felelte.
- Érdekes. És miért jöttél ide? - kérdezte a rövid hajú nő.
- Baleset volt. Csak vissza akarok jutni.
- Nem lehet - jelentette ki a barna hajú férfi.
- De igen - vágott közbe Cloud.
- Hogyan?
- El kell jutni a régi Kutatási laborig.
- Az lehetetlen, te is tudod.
- Nem az.
- Öngyilkosság. Nem.
- Akkor mi legyen? - kérdezte Christopher kétségbeesetten.
- Semmi.
- Engedjük meg neki, hogy velünk maradjon - fordult Dora a barna hajú férfihoz - Michael, ha elküldjük, reggelre halott lesz. Kérlek!
- Hát jó, szavazzunk. Ki egyezik bele, hogy Christ bevegyük a csapatba?
- El kell jutni a régi Kutatási laborig.
- Az lehetetlen, te is tudod.
- Nem az.
- Öngyilkosság. Nem.
- Akkor mi legyen? - kérdezte Christopher kétségbeesetten.
- Semmi.
- Engedjük meg neki, hogy velünk maradjon - fordult Dora a barna hajú férfihoz - Michael, ha elküldjük, reggelre halott lesz. Kérlek!
- Hát jó, szavazzunk. Ki egyezik bele, hogy Christ bevegyük a csapatba?
Cloud felemelte a kezét, így tett Dora, Seraphine és Michael is. A rövid hajú nő tétovázott, de végül ő is beleegyezett.
- Akkor hát, Chris, mostantól a Szphinxiek közé tartozol.
Hirtelen kopogtak az ajtón.
- Majd én - szólt a rövid hajú lány, és odalépett.
- Akkor hát, Chris, mostantól a Szphinxiek közé tartozol.
Hirtelen kopogtak az ajtón.
- Majd én - szólt a rövid hajú lány, és odalépett.
- Ki vagy te?
- Amy - hangzott a válasz. Furcsa. A hangja nagyon hasonlít az ő Amyéhez. Talán utánajött, hogy megmentse?
- Jelszó?
- A főnix nem hal meg.
- Ki vagyok én?
- Kira.
Kitárult az ajtó, és Christopher azt hitte, menten elájul. A szobába ugyanis Amy lépett be. Az az Amy, az ő Amyje.
- Amy - hangzott a válasz. Furcsa. A hangja nagyon hasonlít az ő Amyéhez. Talán utánajött, hogy megmentse?
- Jelszó?
- A főnix nem hal meg.
- Ki vagyok én?
- Kira.
Kitárult az ajtó, és Christopher azt hitte, menten elájul. A szobába ugyanis Amy lépett be. Az az Amy, az ő Amyje.
Igaz, piszkos ruhát viselt, de kétség kívül ő volt az, Chris ezer hasonló nő közül is megismerné.
- Amy! - kiáltotta el magát, és szoros ölelésbe zárva megcsókolta szerelmét.
- Amy! - kiáltotta el magát, és szoros ölelésbe zárva megcsókolta szerelmét.
De valami baj van, hisz a lány nem csókolt vissza, hanem megpróbálta kitépni magát a férfi karjaiból. Amint sikerült, mélységes megdöbbenéssel az arcán nézett Chrisre.
- Mi a baj Amy?
- Ismerjük egymást?
- Igen, hát persze, én vagyok az, Chris!
- Nem ismerek semmiféle Christ! Michael, ki ez?
- Valami másik verzumból jött.
- Univerzum - javította ki Cloud.
- Bevettük a csapatba, remélem nem baj.
- Mi? Ne! Engem meg sem kérdeztetek, ez nem fair!
Amy duzzogva leült a kanapéra Seraphine mellé, Michael visszaült a földre, Dora pedig elment begyújtani a tüzet.
- Mi a baj Amy?
- Ismerjük egymást?
- Igen, hát persze, én vagyok az, Chris!
- Nem ismerek semmiféle Christ! Michael, ki ez?
- Valami másik verzumból jött.
- Univerzum - javította ki Cloud.
- Bevettük a csapatba, remélem nem baj.
- Mi? Ne! Engem meg sem kérdeztetek, ez nem fair!
Amy duzzogva leült a kanapéra Seraphine mellé, Michael visszaült a földre, Dora pedig elment begyújtani a tüzet.