Christopher Dialer Dorára nézett.
- Te... te elárultál minket?
A nő nem válaszolt, csak Max-hez lépett.
- Itt van, tessék - mondta hidegen, és várakozva a férfi elé tartott a kezét, fejével pedig Chris felé mutatott.
- Itt van, nesze - szólt Max, és valamit odaadott a nőnek.
- Te... te elárultál minket?
A nő nem válaszolt, csak Max-hez lépett.
- Itt van, tessék - mondta hidegen, és várakozva a férfi elé tartott a kezét, fejével pedig Chris felé mutatott.
- Itt van, nesze - szólt Max, és valamit odaadott a nőnek.
Dora szó nélkül távozott. Hátra sem nézett, a két gonosztevő pedig Christopher elé állt.
- Ha te meg mersz ütni engem... - kezdte Max, de nem tudta befejezni, mert Chris teljes erőből lábon rúgta. Hamar verekedés alakult ki a keskeny folyosón.
- Ha te meg mersz ütni engem... - kezdte Max, de nem tudta befejezni, mert Chris teljes erőből lábon rúgta. Hamar verekedés alakult ki a keskeny folyosón.
Amióta itt volt, Christopher egészen belejött a harcba, de kettő ellen nem sok esélye volt Ebben a pillanatban a függönyön keresztül a Szphinxiek csapata rohant a szobába, és jelentős túlerővel elintézték a Keselyűket. Dora is közöttük volt.
- Jól vagy? - kérdezte Christophertől.
- Jól? Érdekel az téged? - szólt vissza a férfi dühösen.
- Igen. érdekel! - jelentette ki a lány.
- Hát, lássuk csak! Ezek itt ketten rám támadtak! Miért is? Óóó, meg van, azért, mert valaki elárult minket!
- Elárult? - lépett oda Cloud. - Ki? Kit?
- Dora. Minket.
Cloud Dorára nézett.
- Igaz ez?
- Nem!
- Jól vagy? - kérdezte Christophertől.
- Jól? Érdekel az téged? - szólt vissza a férfi dühösen.
- Igen. érdekel! - jelentette ki a lány.
- Hát, lássuk csak! Ezek itt ketten rám támadtak! Miért is? Óóó, meg van, azért, mert valaki elárult minket!
- Elárult? - lépett oda Cloud. - Ki? Kit?
- Dora. Minket.
Cloud Dorára nézett.
- Igaz ez?
- Nem!
- Dehogynem! Ő hívta ide őket!
- Azt tudjuk.
- Tudjátok? Akkor csak én nem tudtam róla? De hát miért?
- El kellett kapnunk Heide-t. Arra nem számítottunk, hogy Max is itt lesz.
- Miért így?
- Csak így lehet őket elcsalni egyedül a fészküktől.
- Jó, de miért kellett elkapni Heide-t?
- Agatha és Aleida követe mondta.
- És ki...
- Majd később.
A csapat elindult, Maxet otthagyták, de Heide-t magukkal vitték.
- Azt tudjuk.
- Tudjátok? Akkor csak én nem tudtam róla? De hát miért?
- El kellett kapnunk Heide-t. Arra nem számítottunk, hogy Max is itt lesz.
- Miért így?
- Csak így lehet őket elcsalni egyedül a fészküktől.
- Jó, de miért kellett elkapni Heide-t?
- Agatha és Aleida követe mondta.
- És ki...
- Majd később.
A csapat elindult, Maxet otthagyták, de Heide-t magukkal vitték.
Visszatértek a házba.
- Dora, Seraphine és én elvisszük őt a tanács helyére - mondta Michael. - Ti maradatok.
Christopher és Cloud leült az asztalhoz.
- Szóval kik ezek, akikről beszéltek?
- Agatha és Aleida? Emlékszel, azt mondtam, hogy a világunknak nincsenek vezetői, de ők azok, akik a leginkább közel állnak hozzá. Mindenki követi a parancsaikat, de senki nem vezetőként gondol rájuk. Csak akkor lépnek közbe, ha valaki megszegi a törvényeket, amelyeket Az után hoztak.
- Dora, Seraphine és én elvisszük őt a tanács helyére - mondta Michael. - Ti maradatok.
Christopher és Cloud leült az asztalhoz.
- Szóval kik ezek, akikről beszéltek?
- Agatha és Aleida? Emlékszel, azt mondtam, hogy a világunknak nincsenek vezetői, de ők azok, akik a leginkább közel állnak hozzá. Mindenki követi a parancsaikat, de senki nem vezetőként gondol rájuk. Csak akkor lépnek közbe, ha valaki megszegi a törvényeket, amelyeket Az után hoztak.
- De ha törvényeket hoznak, akkor hogy nem vezetők?
- Nem tudom.
- És Heide megszegte ezeket?
- Valószínűleg.
- Ha megkérdezem, hol voltál, mikor Az történt, válaszolsz?
- Nem - jelentette ki a nő határozottan, és félreseperte az arcából szőke haját.
Michael, Dora és Seraphine visszatért.
- Amint lemegy a nap, indulunk - jelentette be Seraphine.
- Amy marad.- szólt közbe Kira.
Az este hamar eljött, hamarabb, mint azt akárki hitte volna. Csendben indultak el, arra, amerre Chris még sosem járt. Hamarosan egy kis zsákutcába érkeztek. A Keselyűk közül néhányan ott ültek már a fal tövében. Hátul, fémrácsok mögött egy szemetes kuka, ami mellett Heide feküdt a földön, és nemtörődöm arccal nézte a csillagokat. Leültek ők is, a lehető legmesszebb az ellenségtől.
- Nem tudom.
- És Heide megszegte ezeket?
- Valószínűleg.
- Ha megkérdezem, hol voltál, mikor Az történt, válaszolsz?
- Nem - jelentette ki a nő határozottan, és félreseperte az arcából szőke haját.
Michael, Dora és Seraphine visszatért.
- Amint lemegy a nap, indulunk - jelentette be Seraphine.
- Amy marad.- szólt közbe Kira.
Az este hamar eljött, hamarabb, mint azt akárki hitte volna. Csendben indultak el, arra, amerre Chris még sosem járt. Hamarosan egy kis zsákutcába érkeztek. A Keselyűk közül néhányan ott ültek már a fal tövében. Hátul, fémrácsok mögött egy szemetes kuka, ami mellett Heide feküdt a földön, és nemtörődöm arccal nézte a csillagokat. Leültek ők is, a lehető legmesszebb az ellenségtől.
- Nem bántanak minket? - kérdezte suttogva Chris a mellette ülő Dorától.
- A tanácshelyen senki nem bánthat senkit, csak Agatha és Aleida.
- Miért olyan hatalmasak ők? Mijük van, hogy így tisztelitek őket?
- Hatalmuk.
Nem folytathatták, mert hirtelen a semmiből két nő jelent meg. Köpenyt és csuklyát viseltek, finoman jártak, mint téli köd a kopár fák között. És Christopher egyszerre megértette, honnan ered a hatalmuk. Úgy érezte, hirtelen az ő jelenlétük tartja egyben a világot.
- A tanácshelyen senki nem bánthat senkit, csak Agatha és Aleida.
- Miért olyan hatalmasak ők? Mijük van, hogy így tisztelitek őket?
- Hatalmuk.
Nem folytathatták, mert hirtelen a semmiből két nő jelent meg. Köpenyt és csuklyát viseltek, finoman jártak, mint téli köd a kopár fák között. És Christopher egyszerre megértette, honnan ered a hatalmuk. Úgy érezte, hirtelen az ő jelenlétük tartja egyben a világot.
Egyikük előrelépett.
- Aleida - súgta a fülébe Seraphine. Ekkor a nő megszólalt:
- Mind tudni, miért lenni most itt - kezdte furcsa akcentussal.
- Én nem - szólt közbe Max. - Miért lenni itt? - ismételte a nő kiejtését utánozva.
- Azért lenni itt, mert ez a nő - Heide-re mutatott - megszegni a törvényt.
- És tudhatnám, hogy mégis melyik törvényt? Mert tudtommal létezni, meg Szphinxieket verni, azt szabad.
- Azt a törvényt, miszerint nem bántani ártatlant - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Aleida.
- Aleida - súgta a fülébe Seraphine. Ekkor a nő megszólalt:
- Mind tudni, miért lenni most itt - kezdte furcsa akcentussal.
- Én nem - szólt közbe Max. - Miért lenni itt? - ismételte a nő kiejtését utánozva.
- Azért lenni itt, mert ez a nő - Heide-re mutatott - megszegni a törvényt.
- És tudhatnám, hogy mégis melyik törvényt? Mert tudtommal létezni, meg Szphinxieket verni, azt szabad.
- Azt a törvényt, miszerint nem bántani ártatlant - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Aleida.
- Szeretnénk megvitatni - folytatta a másik nő, aki nyilván Agatha volt -, mi legyen hát a büntetése.
- Halál - szólt közbe Dora.
- Halál? - kérdezett vissza Aleida. - De érdemelni-e halált, azért, amit tenni?
- Miért, mit tett? - szólt közbe bátortalanul Chris.
- Mondtuk. Ártatlanokat bántott.
- Gyermekeket - súgta oda neki Seraphine.
- Halál - szólt közbe Dora.
- Halál? - kérdezett vissza Aleida. - De érdemelni-e halált, azért, amit tenni?
- Miért, mit tett? - szólt közbe bátortalanul Chris.
- Mondtuk. Ártatlanokat bántott.
- Gyermekeket - súgta oda neki Seraphine.
- És itt ezért halálbüntetés jár?
- Attól függ. Ha meghal, legalább megszabadulunk tőle.
- Na de...
- Csend! Itt most én beszélni! Tehát járni halál azért, amit tenni?
- Nem - jelentette ki Chris. - Nem kell megölni.
- Mi a te neved? - kérdezte Aleida határozottan.
- Christopher.
- És akkor te mit tenni vele, Christopher?
- Száműzhetnétek.
- Száműzni? Én nem tudni, mit jelenteni.
- Mi az, hogy 'száműzni'? - szólt közbe Agatha.
- Elküldeni. El kell mennie, és nem jöhet vissza.
Aleida arcán látszott, hogy gondolkodik.
- Attól függ. Ha meghal, legalább megszabadulunk tőle.
- Na de...
- Csend! Itt most én beszélni! Tehát járni halál azért, amit tenni?
- Nem - jelentette ki Chris. - Nem kell megölni.
- Mi a te neved? - kérdezte Aleida határozottan.
- Christopher.
- És akkor te mit tenni vele, Christopher?
- Száműzhetnétek.
- Száműzni? Én nem tudni, mit jelenteni.
- Mi az, hogy 'száműzni'? - szólt közbe Agatha.
- Elküldeni. El kell mennie, és nem jöhet vissza.
Aleida arcán látszott, hogy gondolkodik.
- Elküldeni... nem megölni - suttogta csak úgy, magának. Agatha-hoz lépett, súgott valamit a fülébe, majd megfordult, és a többiekre nézett. Felemelte kezeit.
- Agatha és Aleida döntést hozni - jelentette ki. Mind a ketten elindultak a rácsok felé, és beléptek. Heide egészen a kukáig hátrált, és arca, most először, rémületet tükrözött. Aleida megállt vele szemben.
- A döntés, hogy te elmenni. El Botsville-ből. Messze. Soha nem jönni vissza.
- A döntés, hogy te elmenni. El Botsville-ből. Messze. Soha nem jönni vissza.
Heide hátra sem nézve kirohant a nyitva hagyott kapun, és hamar eltűnt az éjszakában. Mindenki felállt. A Keselyűk sértődötten elvonultak, a Szphinxiek viszont még maradtak egy kicsit. Christopher egy hirtelen ötlettől vezérelve Aleida elé lépett.
- Aleida, kérdezhetek valamit? Hazajutok valaha?
- Ki tudni ezt - felelte a nő barátságos, szelíd hangon.
- Megkérnéd őket - fejével a csapat felé mutatott -, hogy vigyenek el a Kutatási laborhoz?
- Aleida, kérdezhetek valamit? Hazajutok valaha?
- Ki tudni ezt - felelte a nő barátságos, szelíd hangon.
- Megkérnéd őket - fejével a csapat felé mutatott -, hogy vigyenek el a Kutatási laborhoz?