Tudhattad volna. Hahó, narancssárga?!
Hát persze, hogy azt a sárkányt sikerült kifognod, amelynek nem csak fogai meg karmai vannak, de még tűzgolyókat is képes lövöldözni az orrlyukából…
A kínai gömblángsárkány nem barátságos fajta – bár melyik sárkány az? – és noha a súlya alig éri el a pihekönnyűségű 4 tonnát, azért elgondolkodhatsz, mi lenne a békésebb kimenetel: ha rád ül, vagy ha szimplán megsüt.
Akárhogy is, a zsigereidben érzed, hogy kevés esélyed van a győzelemre.
Még épp csak végiggondolod mindezt, a félelem még ki sem burjánzik teljesen a gerinced mentén, mikor az ajtó egyik pillanatról a másikra kirobban – egy tűzcsóva áldásos hatásaként.
Rémülten figyeled, ahogy a falak szinte megolvadnak körülötted az irdatlan hőtől, és hirtelen a küzdőtér kellős közepén találod magad. A lelátókat megtöltik a roxfortos diákok, tanárok, a minisztérium képviselői, valamint az érdeklődő látogatók. Elhűlve figyeled, ahogy Dumbledore professzor ügyet sem vetve a veled történő borzalmakra, citromport nyalogat az ujjai hegyéről, miközben másik kezével bozontos szakállában matatva végül előhúz egy csengettyűt, és jó alaposan megrázza, mire nyomban feltűnik mellette egy házimanó, egy tálca fánkot kínálva.
Mindeközben a tömeg teli torokból üvöltve vért és halált követel, neked pedig gőzöd sincs, hogy tőled melyiket várják…
Aztán kiszúrod a sárkányt is. A harctér közepén ül egy sziklakiszögellésen, és iszonyatos látványt nyújt, te pedig tudod, hogy nagyon gyorsan kell döntened, mielőtt észrevesz és megindul feléd.
Balra tekintve egy szűk kis ösvényt veszel észre, amely egyenest a sárkány tomporához vezet – nyilvánvalóan alatta vannak a tojások.
Már éppen megindulnál arra, mikor jobb oldalon, az egyik elhagyatottnak tűnő beugróban megpillantasz egy példányt a Legendás lények és megfigyelésük című könyvből.
Nem törődsz a könyvvel, balra indulsz, és közben imádkozol, hogy a sárkány ne vegyen észre.
Mindig jó ötlet alaposan felkészülni az ellenségből – a könyv felé vetődsz, és hevesen lapozni kezdesz.
Hát persze, hogy azt a sárkányt sikerült kifognod, amelynek nem csak fogai meg karmai vannak, de még tűzgolyókat is képes lövöldözni az orrlyukából…
A kínai gömblángsárkány nem barátságos fajta – bár melyik sárkány az? – és noha a súlya alig éri el a pihekönnyűségű 4 tonnát, azért elgondolkodhatsz, mi lenne a békésebb kimenetel: ha rád ül, vagy ha szimplán megsüt.
Akárhogy is, a zsigereidben érzed, hogy kevés esélyed van a győzelemre.
Még épp csak végiggondolod mindezt, a félelem még ki sem burjánzik teljesen a gerinced mentén, mikor az ajtó egyik pillanatról a másikra kirobban – egy tűzcsóva áldásos hatásaként.
Rémülten figyeled, ahogy a falak szinte megolvadnak körülötted az irdatlan hőtől, és hirtelen a küzdőtér kellős közepén találod magad. A lelátókat megtöltik a roxfortos diákok, tanárok, a minisztérium képviselői, valamint az érdeklődő látogatók. Elhűlve figyeled, ahogy Dumbledore professzor ügyet sem vetve a veled történő borzalmakra, citromport nyalogat az ujjai hegyéről, miközben másik kezével bozontos szakállában matatva végül előhúz egy csengettyűt, és jó alaposan megrázza, mire nyomban feltűnik mellette egy házimanó, egy tálca fánkot kínálva.
Mindeközben a tömeg teli torokból üvöltve vért és halált követel, neked pedig gőzöd sincs, hogy tőled melyiket várják…
Aztán kiszúrod a sárkányt is. A harctér közepén ül egy sziklakiszögellésen, és iszonyatos látványt nyújt, te pedig tudod, hogy nagyon gyorsan kell döntened, mielőtt észrevesz és megindul feléd.
Balra tekintve egy szűk kis ösvényt veszel észre, amely egyenest a sárkány tomporához vezet – nyilvánvalóan alatta vannak a tojások.
Már éppen megindulnál arra, mikor jobb oldalon, az egyik elhagyatottnak tűnő beugróban megpillantasz egy példányt a Legendás lények és megfigyelésük című könyvből.
Nem törődsz a könyvvel, balra indulsz, és közben imádkozol, hogy a sárkány ne vegyen észre.
Mindig jó ötlet alaposan felkészülni az ellenségből – a könyv felé vetődsz, és hevesen lapozni kezdesz.