Ellenben piszok jól céloznak, így rövid időn belül erős állkapcsainak martaléka leszel.
Nyugodj békében!
|
Noha az út tökéletesen tisztának tűnt, ám sajnos ki kell ábrándítsalak: a svéd sróforrú sárkányok nem a türelmetlenségükről híresek.
Ellenben piszok jól céloznak, így rövid időn belül erős állkapcsainak martaléka leszel. Nyugodj békében! A sűrű sötétségben előre haladva egyre inkább beférkőzik a hideg a bőröd alá, egészen a csontjaidig hatol… Hirtelenjében nem is tudod hová tenni a zsigeri rettegést, ami úrrá lesz rajtad, mígnem végül meglátod, mi állja utad: egy dementor.
Annak rendje és módja szerint hörög, pár centivel a föld felett lebegve, és te nem tudsz mit tenni, reszketni kezdesz a félelemtől. Ám hirtelen megfogalmazódik benned egy gondolat: mi van, ha nem is igazi? Tudod, hogy csupán egyetlen esélyed van, hogy mindezt kiderítsd. A dementorok elleni legjobb fegyvert hívod segítségül: Expecto Patronum! A mumusok elűzésére szolgáló bűbájt használod: Comikulissimus! Kedves barátom, sajnálattal kell közölnöm, hogy a csontok és rothadó húscafatok még soha, senki számára nem jelentettek semmi jót.
Egy gigászi baziliszkusz magasodik előtted, és bizony esélyed sincs ellene. Mire feleszmélsz, hogy mi is ez a lény, már túl késő – a pillantása az utolsó dolog, amit látsz életedben. De nem kell ám aggódnod, Hisztis Myrtle egészen biztosan szívesen lát majd a WC-jében. Tudtad, hogy Gróp több, mint hat méter magas, és még mindig növésben van?
Nem? Sebaj, most már ezzel is tisztában vagy. Úgy fest viszont, hogy a kappákkal nincs túl jó viszonyban – bár, ki van?! Mindenesetre sürgősen döntened kell, mert egyelőre háttal áll neked, és éppen egy öt méteres fenyőfával táncikál. Amint észrevesz, jelentősen romlanak majd az esélyeid a túlélésre. Balra halvány fény dereng, de el kell osonnod Gróp mellett, hogy eljuthass oda, jobbra pedig beugrót látsz, épp olyat, mint ami a labirintusok közepében szokott lenni – pont a cél előtt! Balra indulva elosonsz Gróp mellett, és a fény felé veszed az irányt Irány a cél! Jobbra vetődsz, a hatalmas óriásra ügyet sem vetve A vérfarkas először elhűlve figyel, pillanatokkal később azonban nem tud ellenállni az ősi ösztönnek, és heves vonyításpárbajt rendeztek a labirintus kellős közepén.
Pár másodperc múlva a szörnyeteg hozzád dörgölőzik, és már-már barátságosan végignyalja az arcod. Úgy döntesz, teszel egy próbát, és lassan elindulsz – ám semmi sem történik, azt leszámítva, hogy a vérfarkas csillogó szemekkel követ. Nocsak, úgy fest, lett egy rajongód! Hamarosan válaszúthoz érkezel: egyik oldalról sem érzékelsz sem veszélyt, sem pedig bármi furcsaságot, noha nem bízol benne, hogy mindez valóban ilyen egyszerű lesz. Amikor azonban a bal oldali rész felé tekintve a vérfarkasod felborzolja a hátán a szőrt, és fogait kivicsorítva morogni kezd, elgondolkozol. Merre indulsz? Jobbra Balra Ez az!
A tűz remek ötlet! Felgyújtani a sövényt egy varázslabirintusban! Ugye ezt te sem gondoltad komolyan…? Mire észbe kapsz, már minden lángol körülötted, és bár a vérfarkas valóban halálra rémült, de ez sajnos nem fog téged megmenteni. A talárod lángra kap, te pedig túl ijedt vagy ahhoz, hogy eszedbe jusson, mivel is lehet eloltani a tüzet. Pillanatok alatt a lángok martaléka leszel – az egész labirintussal együtt. Utolsó tiszta pillanatodban még éppen látod, milyen közel jártál a kupához, alig pár méternyire van tőled. Béke poraidra! Helytelen válasz. A megoldás MAG volt: almamag, dinnyemag, (varázs)pálcamag.
Ám ilyen semmiségek miatt már igazán nem kell aggódnod, a szfinx jóízűen falatozik belőled. Vigasztaljon a tudat, hogy ennél közelebb már igazán nem kerülhetsz egy ilyen hatalmas és ősi lényhez, mint most, a fogai között őrlődve. Ugye véletlen sem merült fel benned, még csak kósza emlékként sem, hogy a szurcsókok farka időről időre felrobban?
Nos, most már ezt is tudod. És bár a fél karod odalett a robbanásban, azért vigasztaljon a tudat, hogy rémülettel és fájdalommal teli sikoltásod meghátrálásra késztette a lényt, így szabad utad van… … nos, a következő elágazásig. Balra sűrű, mélységes sötétség vár, jobbra szétmarcangolt tetemek szegélyezik az utat. Válassz! Jobbra! Balra! Úgy tűnik, Merlin ma kegyes hozzád – sikeresen kicselezted a durrfarkú szurcsókot, most viszont fuss, ahogyan csak a lábad bírja, ugyanis egy rőtsipkásoktól hemzsegő részre tévelyedtél – és ezek a csúf kis lények bizony nem a vendégszeretetükről híresek!
Hirtelen egy elágazás előtt találod magad – balra csontok és rothadó húscafatok, jobbra pedig szétszaggatott kappa-tetemek sorakoznak előtted. Merre indulsz el? Jobbra Balra Az előtted álló vérfarkas iszonyatosan dühösnek látszik – kellett neked teliholdas éjszakán ilyesféle kalandokra vetemedned!
A szörnyeteg arcáról tisztán lerí, hogy roppant finom falatnak tart, éppen ezért talán jobb lenne, ha gyorsan kieszelnél valamit, ami nagyban elősegíti az életben maradási esélyeid. Tüzet gyújtasz! Az állatok legtöbbje retteg a tűztől! Az ösvényre mutatsz, és Piroinitio! Felemeled a fejed, és hirtelen ötlettől vezérelve vonyítani kezdesz a holdra! Awúúúúúúú! Gondoltad volna, hogy képesek berakni egy ilyen labirintusba azt a függönyt, amelyen Sirius Black is átesett?
Nem? Nos, sebaj. Immár a semmiben lebegsz, a függönyön túl, s ha hinni lehet a pletykáknak – no meg Sirius arckifejezésének -, nyugalom vesz körbe, és nem érzel fájdalmat. Végül is, ez is egy módja annak, hogy kijuss a labirintusból. Nyugodj békében! Egy szfinx. Egy hatalmas, gyönyörű, ősi lény ül előtted, aranysárga szemeivel élesen és mindentudón figyelve. Amikor megszólal, hangja olyan dallamosan, lágyan cseng, hogy egy pillanatra arról is megfeledkezel, hol vagy és miért. - Üdvözöllek, vándor! Választás elé érkeztél. Egyre közelebb érsz a célodhoz, a hatalom megrészegítő ereje már csupán csak pár kanyarnyira van tőled, ám ehhez át kell haladnod mellettem. - És izé… átengedsz? - Ha megfelelsz egy találós kérdésemre, akkor igen. A jó feleletért cserébe átengedlek, a rosszért cserébe felfallak. Ám választhatod azt is, hogy visszafordulsz, és új utat keresel. Halld hát a találós kérdést, és dönts bölcsen! Ha kívül piros, belül fekete, Ám zöld, ha sárga a külső fele. Száznyi apró, vörös ágyon Zöld házában leli álom. Hosszú, de mégis rövid, Oly’ hatalmas, mégsem törik. Mind a három egy irányba – Mutat, s válaszodat várja. Kis segítségképpen választhatsz két megoldás közül, melyeknek az első és az utolsó betűjét olvashatod, vagy éppen vissza is fordulhatsz.
G_Z M_G Visszafordulok Őszintén sajnálom, hogy ilyen könnyedén elfelejtetted a varázsvilág legfőbb alapszabályát: semmi sem az, aminek látszik, és ami látszik, az semmi, mert minden, ami semmi, az pontosan annak látszik, ami.
Mire ráébredsz tévedésedre, az inferus már magával ránt a mélybe, és biztosra veheted, hogy perceken belül borzalmas kínok között leheled ki a lelked. Igazán tragikus – bár cseppet sem annyira, mint a tény, hogy Sirius Black 12 éven keresztül nem mosott fogat… Szerencséd volt – a köveken lépdelve hamar kijutottál a biztos talajra.
Már csupán egyetlen aprócska probléma állja utad: egy hatalmas durrfarkú szurcsók. Úgy fest, Hagrid igazán jól tartotta őket – ez a példány akkora, hogy képes volna minden gond nélkül keresztben lenyelni. Döntened kell, méghozzá gyorsan! A hátára ugrasz, és egy szökkenéssel tovább iramodsz, ezzel kicselezve. Óvatosan megsimogatod a farkát, remélve, hogy felismeri baráti szándékaid. Nem csoda, hogy olyan büdös van errefelé – az egész út tele van különböző lények oszló tetemeivel.
Vajon miféle dög végezhetett velük? Kezd borzalmasan inadba szállni a bátorságod. Szerencsére megpillantasz magad előtt valamiféle fátyolt, amely úgy tűnik, csupán céltalanul lengedezik a semmiben. Vajon mi van a túloldalán? Még mielőtt megtudhatnád, jobbra észreveszel egy aprócska kis átjárót, amely egy sokkal biztonságosabbnak tűnő útra vezet. Már, ha nem számoljuk, hogy a sövény irdatlan módon szét van szaggatva, és mintha karmos mancsok hasogattak volna mintákat a földbe. Irány a ködfátyol! Bármi is van a túloldalán, még mindig biztonságosabbnak tűnik, mint az átjáró túloldalán élő szörnyeteg. Inkább karmok és fogok, mint furán lebegő izék! Még mindig a különös pézsmaillatot követed, ám lassan kezdesz elbizonytalanodni. A szeg egyre csípősebb, és mintha valamiféle morgást is hallanál… Vajon miféle szörnyűség lehet?!
Még mielőtt megtudhatnád, hirtelen észreveszel bal oldalon egy átjárót, amely egy sokkal csendesebb, ám szörnyen kódos útra visz. Mész tovább, nem törődsz az átjáróval! Az átjárót választod! A sötétség felé indultál, és magad sem tudod, jól döntöttél-e. Vajon mi várt volna rád a másik oldalon?
Kár már ezen rágódni, és bizony esélyed se nagyon van rá, mivel hirtelen eltűnik a lábad alól a talaj, és egy láp kellős közepén találod magad. Dideregsz a hideg víztől, a ruhád teljesen átázik. Mi a fene lehet ez? Hirtelen egy erősnek tűnő ágat veszel észre, amellyel talán kihúzhatod magad a mocsárból, és szárazföldre vergődhetsz. Ám mi van, ha mindez csupán káprázat? Végre is, a varázsvilágban sosem lehet tudni. Ahogy picit előre tapogatózol a lábaddal, érzed, hogy a következő lépésed valószínűleg a teljes mélységbe húz majd, semmi szilárdat nem találsz a talpad alatt. Mire jutsz végül? Rámarkolsz a faágra és teljes erőből húzni kezded magad. Nagy levegőt veszel, és bízva az égiekben teszel még egy lépést előre. A gyenge fényt követve, kissé révetegen lépdelsz előre, és már jócskán benne jársz a mocsárban, mikor rájössz, hogy a csalafinta bicegócnak sikerült tévútra csalnia.
A fenébe! Most mégis hogyan fogsz kikeveredni innen? Még mielőtt teljesen bepánikolnál, veszel néhány mély lélegzetet, és igyekszel megnyugodni, majd megfontolod a lehetőségeid: a köveken ugrándozva talán esélyed van kijutni innen; vagy akár oldalra vetődve belekapaszkodhatsz az egyik kinyúló faágban is, ami elég erősnek tűnik, hogy megtartson, aztán felhúzod magad és már itt se vagy! Mire döntesz? A köveken lépdelsz A faágra markolsz Bár az Exlukhops varázsige Hóborccal szemben tökéletesen működött Remus Lupinnak, ám neked nincs szerencséd vele.
Halálod roppant tragikus, de előre borítékolható volt – végre is, elég friss hús vagy a Roxfortban, senki sem képzelhette, hogy valóban megnyered a tusát. Vigasztaljon a tudat, hogy legalább a Weasley ikrek profitáltak szörnyű szenvedéseidből – bukmékeri pályafutásuk legjobb bevételét hoztad számukra. A keleti irány igazán jó választásnak tűnt, ám ahogy perceken keresztül némán menetelsz előre, pálcádat magad előtt tartva, kezdesz egyre inkább elbizonytalanodni.
Fülelsz, és megtorpansz, valahányszor valami kis zajt hallasz, szíved a torkodban dobog. Végül, mikor már éppen kezdenél azon morfondírozni, hogy visszafordulsz, hirtelen egy hatalmas, szőrös lábat pillantasz meg. Aztán még egyet és még egyet. Te jó ég, egy akromantula! A hatalmasra nőtt pók nem úgy tűnik, hogy bájcsevegni készül veled – sokkal valószínűbb, hogy az életedre tör. Mit teszel? Lövővarázslattal a két szeme közé célzol, és imádkozol, hogy betoji példány áll előtted. Exlukhops! Csak a robbantóvarázslat segíthet rajtad – a sövényre célzol, így talán a keletkező lyukon át el tudsz majd menekülni egy másik irányba. Deprimo! Nyugatra indultál, és csupán reménykedhetsz benne, hogy a legveszedelmesebb lény, amellyel összefutsz, a Nyugati boszorkány.
Azonban, még mielőtt igazán beleringathatnád magad ebbe a botor elképzelésbe, hirtelen szélroham söpör végig a labirintuson, és a sövény megmozdul. Dobogó szívvel figyeled, mi történik, és mire észbe kapsz, már két inda tekeredik körbe a lábaidon, egyre feljebb kúszva. Mit teszel? Robbantó varázslattal letaszítod magadról a sövényt, és futásnak eredsz. Descendo! Lövővarázslattal szétbombázod a tekergő indákat, és rohansz az életedért. Exlukhops! Ez az!
Sikerült elérned a kupát! Az örvény azonnal elragad, még éppen hallod a halálfalók dühödt ordításait, a rendtagok örömteli kiáltásait, ám a következő pillanatban már a Trimágus Tusa lelátói előtt találod magad, miközben a tömeg a nevedet harsogja! Aurorok, tanárok és minisztériumi képviselők sereglenek köréd, egyfolytában kérdezgetnek, majd mikor elmeséled, mi is történt valójában, barátian meglapogatják a vállad, és szívből gratulálnak, amiért nem csak a tusát, de a minisztériumi csatát is túlélted! Dumbledore kihirdeti, hogy fantasztikus teljesítményed, bátorságod, kitartásod és erőd az egész zsűri, sőt, a varázsvilág szemében elképzelhetetlen magasságokig emelt! Nem csak, hogy maximum pontszámot kaptál a labirintusban nyújtott teljesítményedre, de elnyerted a Merlin Díj Bűbáj-rend aranyfokozatát, és a Reggeli Próféta hetekig a te arcképeddel a főoldalon jelenik meg. Összpontszámod: 40 pont Gratulálunk! Mit óhajtasz tenni, Őhíressége? Volna kedved esetleg még a két további Tusa-próbán kalandozni egy kicsit? Vagy inkább megpihennél egyet a Három Seprűben, hogy boldog-boldogtalannak elmesélhesd a kalandodat? Irány a kék vonalas ajtó! Ki nem hagynám a lila X-szel jelölt ajtót! Három Seprű? Jövök már! |
|