A Kor Újítók –írásnyelven Age Innovators- egy szép nagy komplexuma állt azon a helyen, amiről beszélünk. Ez a terem a szektor közlekedésének központja, avagy ahogy csak mindenki emlegeti: A „Central”.
Az egyetlen hiba az volt, hogy néhány nem üzemelt. Csupán három vagy négy kis gép... De azok voltak a legfontosabbak.
Egy vörös hajú, fiatal tudós körmölt az egyik ilyen előtt. Folyamatosan nyomta a billentyűket, mintha az élete múlna rajta.
Egy nála rejtélyesebb alak állt hátratett kézzel kicsit odébb. Látszólag gondolataiba merülve bámult a napszemüvege mögül. Barna a haja, és talpig feketébe van öltözve. Aki még nem találta ki, annak mondom: ő itt a főnök. A szektorvezető.
Ha pár méterrel még tovább haladunk egy kékhajú ázsiait pillanthatunk meg. Vörös ruhákba öltözve állt, csípőre tett kézzel. Szintén gondolkodott. A fene tudja, hogy mindenki miért gondolkodik ilyen "erősen".
- Mit szólsz, Peter? - mondta neki. Peter arcára őszinte mosoly ült ki.
- Amilyen mázlink lesz, tuti, hogy újra lesz pár meghibásodás... De én is izgulok.
- Ennyire látszik, hogy majd felrobbanok?
- Mindjárt kipukkadsz.
- Megyek, szólok a fejeseknek, hogy indítjuk. - Mondta a szektorvezető.
Peter bólintott, majd megvárta, míg a főnöke elmegy. Ezután beállt egy vezérlő mögé, a piros gombhoz.
Eközben több tudós jött be a terembe, és mindnyájan a működő gépekhez ültek. Ütötték a billentyűket ők is. Leonardo és Ben - kettő a tudósok közül- is így tett. Már ők is rég várták ezt a pillanatot.
Ma jött el a nagy nap. A hosszú munka végre meghozta vagy meghozza a gyümölcsét. Előbb vagy utóbb biztosan. Mindnyájan izzadni kezdtek. A hangszórókból a főnök ideges hangja szólalt meg: Start!
Mindenki egyszerre megnyomta az entert. A gépek mindenfele sorra bekapcsolódtak. Felvillantak az Age Innovators' OS jól ismert fényei minden komputeren. Sikerült.
- Welcome... Hellloooo... At Age Innovators... Üdv... Üdvözlet... Konfigurálás...
Egy fura gépies hang szólt a bemondókból. A.I.A.I. életre kelt.
A gép hűtőrendszere a fal legtetején volt. Hirtelen a rotorok hihetetlen sebességgel kezdtek forogni. Leonardo és Ben még időben kirohant a teremből.
A terembe két biztonsági őr rontott be. Peter újra és újra fel akart állni, de nem tudott. Amint úgy érezte, hogy sikerült, abban a pillanatban összeesett.
- Jól van? - Az egyik őr megpróbálta az arcát az övé felé fordítani. - Nem reagál.
- Ébren van legalább? - nézett ijedten a másik őr.
- Az előbb ébren volt. Elájult.
- Rendben. Akkor siessünk.