- Hát, akkor várunk - felelte lemondóan Elsie. - Amúgy el sem hiszem, hogy vége a félévnek - váltott témát.
- Meg hogy te hogy nem buktál meg semmiből!
- Én? Még a feltevés is nevetséges! Megbukni?!
- Ja, persze, aki olyan kivágott blúzban megy szóbelizni, mint te, annál fel sem merül ez az eshetőség! - nevetett Elsie.
- De azért tudtam is valamit! - válaszolt kuncogva Annie.
A két lány ezután kifejtette az összes tanult tantárgy feleslegességét, és felváltva szapulták a tanárok értelmetlen óráit. Rövidesen elfogyott előlük a sor, és ők bejutottak a szórakozóhelyre.
- Itt aztán vannak egypáran! - jegyezte meg Annie.
- Na jó, igyunk! - indítványozta barátnője, és erőteljes mozdulatokkal a bárpult felé lökdöste a lányt.
Miután átverekedték magukat egy viháncoló tinédzser lányokból álló csoporton, illetve számos, már igencsak illuminált állapotban lévő egyénen, letelepedtek a bár egyik végében.
- Persze, persze... - válaszolta Elsie kizökkenve gondolataiból.
Elsie-nek majdhogynem a lélegzete is elállt. Az igéző szemekhez meglepően markáns arc és divatosan belőtt fekete haj tartozott. A hatás összességében sokkolóan hatott a lányra, aki máris érezte hormonjai izgatott bizsergését.
- Elsie - válaszolta, de már nem érdekelte, hogy hogy hívják, vagy hogy hol van. A füle már nem érzékelte a hangokat, a szeme már nem látott mást, csak egyetlen embert, azt, aki vele tartott a ritmusos vonaglásban, és őt nézte a szívébe hatoló tekintettel.