- Hová tűnt a kis szépség? - hallott egy reszelős hangot a sikátor felől.
- Itt kell lennie valahol! - szólalt meg most egy magasabb, de mérgesebb hang.
- Felszívódott! Ez nem lehet igaz! Hogy bénázhattad el ezt is? Már a markunkban volt! - A mérges hang még mérgesebbre váltott.
- Neked csak annyi dolgod lett volna, hogy elkapd! - válaszolt ingerülten a magasabb hang - De te olyan lassan jöttél, hogy az öreganyám is meglépett volna előled!
- Semmit, semmit, mit mondanánk neki? - A másik hang már-már szopránba ment át az idegességtől. - A kiscsaj meglépett, és mi elbénáztuk, ezt akarnád elmondani?
- De hát nem az angyalka kell neki? Akkor miért a hercegnőt kell elkapnunk?
- Mert ez a főnök akarata! - fakadt ki a magas hangú. - Ha azt mondja, hogy a szőke kell neki, akkor a szőkét kell elkapni! Különben is - folytatta nem kevésbé mérgesen -, ha egy kislányt sem voltál képes elkapni, akkor hogy akarnád az angyalkát?
- Volt? - kérdezte értetlenkedő hangon Elsie.
- Meghaltak - válaszolta komoran Damian.
Basszus, már megint előbb jár a szám, mint kellene! - gondolta a lány, és érezte, hogy elpirul.
- Nagyon sajnálom - mondta némi szünet után. A fiú erre nem válaszolt semmit, csak megvonta a vállát, és belépett a nappaliba. A lakás berendezése jó ízlésre vallott, mindazonáltal kopárnak és teljességgel lakatlannak tűnt. A bútorokon kívül nem sok tárgy volt a szobában, csupán néhány könyv a polcokon.
- Na jó, elég a nosztalgiázásból. Elmondanád végre, hogy mi ez az egész?
- Ez hosszú. És bonyolult. A jelen helyzetben úgy vélem, hogy biztonságosabb, ha minél kevesebbet tudsz.
- Hát ez aztán a fene nagy biztonság! - fakadt ki Elsie. - Hogy rám támadnak a nyílt utcán! - Megeresztett egy vádló pillantást Damian felé. - Legalább adhatnál valamiféle magyarázatot, nem gondolod?
- De kik hiszik azt? És milyen információ? - kérdezte egyre nagyobb értetlenkedéssel a lány.
- Az most nem lényeg - legyintett Damian. - Úgy gondolják, hogy ha elkapnak, ki tudnak belőled szedni valamit.
- Azt hiszed, hogy elengednének? Kizárt. Nekik egy élet nem jelent semmit. Vagy megölnének, vagy előbb megpróbálnának megzsarolni engem veled, és utána ölnének meg. És én egyiket sem akarom, hogy megtörténjen.
Elsie belenézett a smaragdzöld szempárba, és ösztönei azt súgták, hogy a fiú igazat mond, mégis nehéz volt elhinnie, amit hallott. Damian elfordult, és az egyik ajtó felé vette az irányt.
Elsie néhány pillanat múlva arra eszmélt, hogy egyedül maradt a nappaliban. Agyában szuperszonikus sebességgel cikáztak a zavaros gondolatok, és a megválaszolatlan kérdések. Mindazonáltal eszébe jutottak Damian szavai, miszerint valahol aludnia is kellene, ezért bizonytalan léptekkel elindult a túloldalon lévő szoba felé.
- Látom átjöttél - jegyezte meg színtelen hangon. A hajából csöpögött a víz, és a ruháját is átvette.
- Ahogy gondolod - morogta Damian, miközben bemászott az ágyba.
- Szép volt - hallotta a fiú válaszát. - Meghalt - hangszíne nem változott, de Elsie mégis kiérezte benne a szomorúságot.
Elsie csak most érezte meg, hogy mennyire fáradt. Már éjfél is elmúlt, az utcai zajok is elcsendesedtek. Levetkőzött, majd bebújt az ágyba, de még sokáig nem jött álom a szemére.