- Indulás, hercegnő! - szólt hozzá egy ismeretlen és barátságtalan hang.
- Elisabeth Katherine Lindberg - szólította meg egy rideg hang. - Örülök, hogy végre személyesen is találkozunk - ezzel a kerekesszék 180 fokos fordulatot vett.
- Van egy kedves közös ismerősünk - folytatta a férfi, és méregetni kezdte a lányt. Elsie hirtelen elég bátorságot érzett, hogy megkérdezze:
- És maga kicsoda?
Hát ettől nem lettem okosabb - gondolta a lány, még mindig kérdő, de egyben rémült tekintettel nézve a vele szemben ülő emberi borzalomra.
- Üdvözöllek a Vaspalota fehér szobájában - szólalt meg ismét, most szinte ünnepélyesen, a magát Divell-ként bemutató férfi.
- Rendkívül találó - vágta rá ironikusan Elsie, mire a kerekesszékes ördögi kacajt hallatott, amitől a lányt kirázta a hideg.
- Gondolom, szeretnéd tudni, hogy miért is vagy itt - váltott komolyabb hangvételre Divell, majd a választ meg sem várva folytatta. - Van a kis barátunknál valami, ami nagyon kell nekem. Vagy netán te is tudsz erről a valamiről? - Elsie próbálta állni a férfi tekintetét, aki rideg érdeklődéssel fürkészte. - Na? Van valami mondanivalód?
- Hát jó. Ha nem mondasz semmit, nekem úgy is jó. Egyetlen információ sem maradhat titokban előttem, ezt jobb, ha megjegyzed!
A következő pillanatban egy foltos köpenybe öltözött rendkívül borzas férfi lépett be egy rejtekajtón, aki nem mellesleg szinte megszólalásig hasonlított a kerekesszékes arcának ép felére. Összességében pont úgy nézett ki, mint ahogyan a lány egy őrült tudóst képzelt volna el.
Elsie érezte, ahogy felgyorsul a szívverése a félelemtől.
- Tudod, hogy mire kell gondolnod - mondta a férfi, és Elsie hiába próbálta elfojtani a megjelenő képeket, azok megállíthatatlanul pörögtek, akár egy film. Felrémlett előtte Damian, amint idegesen járkál fel-alá egy apró lepukkant motelszobában, és már tudta, hogy vesztett. Legszívesebben kitépte volna az agyát, hogy ne láthassák gondolatait, ne tudhassák meg, ami abban az órában lejátszódott. Kedve lett volna kitörölni minden képet a fejéből, még akkor is, ha így elveszítené a fiú két gyönyörű zöld szemének emlékét...
- De hogyan akarod elkapni az angyalkát? - kérdezte bátyjától a fiatalabbik testvér. A kerekesszékes szeme vészjóslóan megvillant, miközben levette a fülhallgatóját.
- Vidd vissza a hercegnőt a cellájába! - adta ki az utasítást a kerekesszékes. - Majd meglátjuk, hogy érte jön-e az angyalkánk. Lehetősége lesz rá, ugyanis visszaküldtem a két balekot a távirányítóval.