Elsie ránézett rabtársára, akinek gyilkos fényt látott megvillanni a szemében. A következő pillanatban már nem a szemében látta a villanást, hanem mintha a fiú kezéből tört volna elő egy fénygömb.
A két fivér még egy darabig élvezettel nézte a bezárt fiú tehetetlen dühét, majd ismét a kerekesszékes vette magához a szót.
- Szerencsére befelé áteresztő az üveg - tette hozzá, még mielőtt megnyomott egy gombot.
- Nem visít a kicsike! - szólt őrült tónusban a bozontos, és úgy nézett a késre, mintha az elromlott volna.
- Engedjen ki, és akkor megkapja. - Hangja és arca is határozottságot tükrözött. Elsie pillanatnyi meghökkenést látott átsuhanni a kerekesszékes arcán.
- Nem kell ahhoz kijönnöd, hogy átadd - felelte gyanakvóan. Damian ekkor a fejéhez emelte a kezét.
- És mi a garancia arra, hogy átadod, ha kiengedünk? - tette fel kérdését érdeklődéssel vegyes bizalmatlansággal.
- Engedjétek ki - adta ki az utasítást hamarosan.
- Kellenek azok a tervek! - intette le testvérét indulatosan a másik.
Hamarosan a két köpenyes kinyitotta a kalitka ajtaját. Ekkor több dolog is történt.
- Komolyan azt hitted, hogy ilyen könnyen átvághatsz? - kérdezte gúnyosan az idősebbik Divell. - Ehhez azért korábban kellett volna felkelned, Wyer! Mit csináljunk vele Castor? - Most a még mindig fájdalmas arccal fetrengő öccse felé fordult, mire az abbahagyta a fetrengést, feltámaszkodott, és ismét őrült fény csillant a szemében.
- Tehát meg kell ölnünk! Végre! De egy angyalt csak egyféleképpen lehet megölni - a testvérek szemében mohó izgalom csillant.