- Tudod, előbb akartunk enni, mint te, mert nem akartunk veled találkozni. Hát, sajnos nem sikerült – mondta elég flegmán Bell.
- Hát te? Nincs kicsit késő? Ráadásul miért nincs rajtad öltöny?
- Ma nem megyek be dolgozni.
- Hogyhogy?
- Szabadnapot kértem. Kicsit pihenni szeretnék.
- Ha nem látnád, most épp nézem a TV-t. Ha nem nézném, akkor sem lenne kedvem hozzád…
Emily sírva ment el.
- Anabell! Most azonnal gyere ide! Hogy képzeled, hogy ilyen hangnemben beszélsz Emily-vel? Meg ne halljam még egyszer! Egyébként, miért haragszol rá?
- Micsoda? Hogy beszélsz te róla? Ha nem tudnád, nem varázsolt el, meg semmi ilyesmi, tehát nem ő tehet arról, hogy anyáddal elváltunk! Ezt jól jegyezd meg!
- Hát, akkor rád is mérhetetlenül dühös vagyok, amiért ott hagytál minket! Megjött az iskolabusz… Mennem kell…
- Teljesen kiakadt. Nem értem, miért izgatja ez a téma, amikor ez 9 éve volt!
- Ettől féltem. Ezért szóltam neked még akkor, amikor idehoztad őket. Gondoltam, még azelőtt lecsillapítod őket, még mielőtt elkezdődik a vihar, de nem, és most utálnak! Mindegy… Most ne beszéljünk erről! Arra gondoltam, hogy ide költözhetnének.
- Micsoda? Te teljesen megőrültél?
- Nem fognak ideköltözni… - jelentette ki Hank.
- Akkor vállalunk gyereket?
- Nem.
- Nincs más választásom, Hank… Elválok tőled.
- Miért?
- 30 éves vagyok! Gyereket akarok, és te meg nem. 2 napod van eldönteni… Addig a másik ágyban alszom.
- Amy! Hát te mit keresel itt?
- Előbb véget ért az üzleti út. Itthon vannak már a lányok?
- Nem, még nem. Gyere addig be!
- Amy! Hát te?
- Én azt hiszem, hagylak titeket beszélgetni…- mondta Hank, majd elment.
- Bocsánatot kérni. Kérlek, ne haragudj! Már nagyon sajnálom az egészet! Hiányzol! Én neked nem?
- De, egy kicsit. Jó, végül is ez már 9 éve volt. Felejtsük el!
- Ne haragudjatok, hogy megzavarom a kis bájcsevejt, - szólt közbe Hank – de beszélnünk kell.
- De hát nem is esik!
Ahogy ezt kimondta, máris elkezdtek hullani az óriási jégdarabok.
- Ez remek! Hát most mit csináljak? A francba! És a gyerekekkel mi lesz?
- Felhívtam az igazgatót, és azt mondta, máris hazaindult az összes gyerek. Természetesen busszal. Őket még átengedik. Te pedig maradhatsz nálunk. – ajánlotta Hank.
- Hank mellet? Nem hinném, hogy jó ötlet.
- Nem, dehogy… Ezt majd később elmagyarázom.
- Nekem jó a hálózsák, köszönöm.
- Biztos?
- Biztos.
- Anya? – lepődött meg Elis. – Hát te?
Amy elmondott mindent.
- Köszi, hogy itt maradhatok.
- Nincs mit.
- Min is kaptatok össze Emily-vel?
Hank elmesélt mindent Bell-től a válásig.
- Látod, ha velem maradtál volna, nem lennének ilyen gondjaid.
- Igen… Néha nagyon is hiányzol…
- Elég késő van. Ideje nyugovóra térni. – törte meg a kínos csöndet Amy.
- Igazad van. Jó éjt!
- Jó éjt!