Amikor a lányok felébredtek, már nem volt otthon senki. Leültek, és megreggeliztek.
Felöltöztek, és átmentek a szomszédokhoz.
- Kicserélték az ajtót. – állapította meg Bell.
- Kicserélték az ajtót. – állapította meg Bell.
Becsöngettek, és egy vörös hajú, kék szemű fiú nyitott ajtót.
- Á, ti biztos a szomszédok vagytok! Én Lewis vagyok.
- Én Elis, ő pedig Bell.
- Milyen udvariatlan vagyok! Gyertek beljebb!
A lányoknak kellett pár másodperc, hogy leessen nekik, mit is mondott Lewis, mert annyira elmerültek a fiú tekintetében.
- Á, ti biztos a szomszédok vagytok! Én Lewis vagyok.
- Én Elis, ő pedig Bell.
- Milyen udvariatlan vagyok! Gyertek beljebb!
A lányoknak kellett pár másodperc, hogy leessen nekik, mit is mondott Lewis, mert annyira elmerültek a fiú tekintetében.
Lewis egyből a nappaliba vezette őket.
- Látom, már ki is pakoltatok. – mondta Elis.
- De szép ez a szoba! – csodálkozott Bell.
- Látom, már ki is pakoltatok. – mondta Elis.
- De szép ez a szoba! – csodálkozott Bell.
- Ez pedig az én kis birodalmam. – mondta Lewis, miután bevezette a lányokat a szobájába.
- Nagyon szép! – ámuldozott Bell.
Igazából semmi érdekes nem volt abban a szobában. A bútorok, a fal, és a szőnyeg is fehér volt.
- Nagyon szép! – ámuldozott Bell.
Igazából semmi érdekes nem volt abban a szobában. A bútorok, a fal, és a szőnyeg is fehér volt.
- A képeket te csináltad? – érdeklődött Bell.
- Nem, dehogyis. – válaszolta a fiú. – én csak gyűjtöm őket. Jó lenne, ha ilyen szépen tudnék festeni.
- Nem, dehogyis. – válaszolta a fiú. – én csak gyűjtöm őket. Jó lenne, ha ilyen szépen tudnék festeni.
- Te olyan szótlan vagy! Valami baj van? – faggatta Lewis Elis-t.
- Hát, tegnap szakítottam a barátommal…
- Sajnálom…
- Az a kép különösen tetszik. – szakította meg a beszélgetésüket Bell.
- Hát, tegnap szakítottam a barátommal…
- Sajnálom…
- Az a kép különösen tetszik. – szakította meg a beszélgetésüket Bell.
- Megjöttem! – hallatszott egy hang kintről.
- Hazaért a bátyám! – szólt Lewis, majd kiment a szobából.
- Figyelj hugi – kezdett bele mondandójába Bell. – nagyon tetszik ez a srác, úgyhogy megköszönném, ha nem rontanád ezt el nekem!
- Kezdjük ott, hogy utálom, ha huginak hívsz! Aztán folytassuk ott, hogy Lewis nekem is tetszik!
- Most szakítottál Mark-kal!
- És? Minek szomorkodjak?
Természetesen Elis teljesen el volt kenődve.
- Hazaért a bátyám! – szólt Lewis, majd kiment a szobából.
- Figyelj hugi – kezdett bele mondandójába Bell. – nagyon tetszik ez a srác, úgyhogy megköszönném, ha nem rontanád ezt el nekem!
- Kezdjük ott, hogy utálom, ha huginak hívsz! Aztán folytassuk ott, hogy Lewis nekem is tetszik!
- Most szakítottál Mark-kal!
- És? Minek szomorkodjak?
Természetesen Elis teljesen el volt kenődve.
- Lányok, ő itt a bátyám, Zack.
- Örülök, hogy találkoztunk.
- A szüleid hol vannak? – tette fel a kérdés Elis.
- 2 éve meghaltak. Azóta a bátyámmal élek együtt. – válaszolt Lewis.
- Én most hagylak titeket. – mondta Zack, majd elment.
- Örülök, hogy találkoztunk.
- A szüleid hol vannak? – tette fel a kérdés Elis.
- 2 éve meghaltak. Azóta a bátyámmal élek együtt. – válaszolt Lewis.
- Én most hagylak titeket. – mondta Zack, majd elment.
Elis máris akcióba lendült.
- Zack! Nagyon jól áll neked ez a szín!
- Ó, köszönöm.
- Zack! Nagyon jól áll neked ez a szín!
- Ó, köszönöm.
Aztán Zack odafordult Bell-hez.
- Neked is jól áll a sárga! – bókolt a lánynak.
- Köszi! – mondta Bell, miközben elvörösödött.
- Neked is jól áll a sárga! – bókolt a lánynak.
- Köszi! – mondta Bell, miközben elvörösödött.
- Nekünk most már mennünk kell! - szólt közbe Elis.
- Rendben! – mondta Lewis, majd megölelte Bell-t.
- Rendben! – mondta Lewis, majd megölelte Bell-t.
Elis is ölelésre számított, de csak egy pacsit kapott.
Amikor a lányok hazaértek, egyből elkezdtek vitatkozni.
- Szállj le Lewis-ről hugi! – utasította Bell Elis-t.
- Igen? És miért?
- Mert láthatóan idegesíted őt!
- Tényleg? Akkor ezt figyeld!
- Szállj le Lewis-ről hugi! – utasította Bell Elis-t.
- Igen? És miért?
- Mert láthatóan idegesíted őt!
- Tényleg? Akkor ezt figyeld!
Azzal Elis elővette a telefonját, és felhívta Lewis-t.
- Szia Lewis! Csak máris hiányoztál! ... Igen… Nem… Mi lenne, ha holnap átugornék? ... Oké… Akkor holnap! Szia!
Letette a telefont.
- Na? Tényleg idegesítem? – kérdezte gúnyosan Elis, majd elment.
- Szia Lewis! Csak máris hiányoztál! ... Igen… Nem… Mi lenne, ha holnap átugornék? ... Oké… Akkor holnap! Szia!
Letette a telefont.
- Na? Tényleg idegesítem? – kérdezte gúnyosan Elis, majd elment.
Bell a szobájában csinosította magát.
- Talán mégsem vagyok olyan szép? - kérdezte magától.
- Talán mégsem vagyok olyan szép? - kérdezte magától.
Időközben megérkeztek a felnőttek.
- Na, milyenek a szomszédok? – érdeklődött Emily.
- Nagyon kedvesek! És képzeld! Van ott egy korodbeli férfi is.
- Igen? És helyes?
- Eléggé! De az öccse se semmi! Holnap pedig áthívott magukhoz!
- Hadd menjek én is!
- Oké!
- Na, milyenek a szomszédok? – érdeklődött Emily.
- Nagyon kedvesek! És képzeld! Van ott egy korodbeli férfi is.
- Igen? És helyes?
- Eléggé! De az öccse se semmi! Holnap pedig áthívott magukhoz!
- Hadd menjek én is!
- Oké!
Egy kicsit később Bell, anyjával beszélt a folyosón.
- Anya! Mit tegyek, ha van egy fiú, aki tetszik, de neki valószínűleg egy másik lány tetszik?
- Kicsim… Csak légy önmagad! Ha nem szeret azért, amilyen vagy, akkor nem is érdemes gondolkodnod azon a fiún!
- Köszi, anya! Bocsi, de csörög a telefonom.
- Anya! Mit tegyek, ha van egy fiú, aki tetszik, de neki valószínűleg egy másik lány tetszik?
- Kicsim… Csak légy önmagad! Ha nem szeret azért, amilyen vagy, akkor nem is érdemes gondolkodnod azon a fiún!
- Köszi, anya! Bocsi, de csörög a telefonom.
- Szia Bell! Holnap átjön a tesód, és gondoltam, te is átjöhetnél. Van kedved? ... Az remek! Akkor holnap délután! Szia!
Bell majd kiugrott a bőréből.
Bell majd kiugrott a bőréből.
Azonnal le is támadta Elis-t.
- Na, kit hívott meg magukhoz Lewis? Úgy bizony! Engem! Nem egyedül mész ám!
- És? Akkor is én fogok nyerni! - mondta eltökélten Elis.
- Na, kit hívott meg magukhoz Lewis? Úgy bizony! Engem! Nem egyedül mész ám!
- És? Akkor is én fogok nyerni! - mondta eltökélten Elis.
- Képzeld! Az én kislányom szerelmes!
- Melyik? – érdeklődött Emily.
- Bell.
- Képzeld, Elis pedig a szomszéd fiúról áradozott nekem. Valószínűleg ugyanarról a fiúról van szó…
- Jaj, Istenem! Mi lesz ebből?!
- Melyik? – érdeklődött Emily.
- Bell.
- Képzeld, Elis pedig a szomszéd fiúról áradozott nekem. Valószínűleg ugyanarról a fiúról van szó…
- Jaj, Istenem! Mi lesz ebből?!