Reggel a lányok korán felkeltek, ugyanis izgatottak voltak amiatt, hogy suli után elmennek Lewis-ékhez.
Elis felöltözött, és a tükörnél szépítkezett.
Bell ugyanezt tette.
- Te minek is jössz Lewis-ékhez? Úgyis csak velem fog foglalkozni! – kérdezte gúnyosan testvérét Elis.
- Tudod, Ő hívott meg.
- Tudod, Ő hívott meg.
A lányok kimentek a ház elé, hogy várják az iskolabuszt, és összefutottak Lewis-sel. Kiderült, hogy ugyanabba az iskolába járnak, mert a fiú átment oda.
Emily nem bírta tovább. Látnia kellet azt a bizonyos férfit, úgyhogy még délelőtt átment hozzá.
Amint kijött Zack, Emily elámult. Ő lenne az.
- Szia! Te is a szomszédban laksz?
- Ideiglenesen igen. Nem rég értem vissza egy üzleti útról. Divattervező vagyok.
- Tényleg! Te vagy Emily Pellon!
- Igen...
- Ó, milyen udvariatlan vagyok! Gyere, menjünk be!
- Szia! Te is a szomszédban laksz?
- Ideiglenesen igen. Nem rég értem vissza egy üzleti útról. Divattervező vagyok.
- Tényleg! Te vagy Emily Pellon!
- Igen...
- Ó, milyen udvariatlan vagyok! Gyere, menjünk be!
Jól elvoltak. Beszélgettek, és beszélgettek.
- Amúgy, nem mondtam még, de nagyon tetszenek a ruháid. Ez is olyan jól áll neked.
- Köszönöm, de a barátnőd nem haragszik meg azért, mert ilyeneket mondasz nekem?
- Jelenleg nincs barátnőm. Neked van barátod?
- Nincs.
- Ez esetben kimegyünk az őszi fesztiválra?
- Menjünk!
- Köszönöm, de a barátnőd nem haragszik meg azért, mert ilyeneket mondasz nekem?
- Jelenleg nincs barátnőm. Neked van barátod?
- Nincs.
- Ez esetben kimegyünk az őszi fesztiválra?
- Menjünk!
Sok dolgot csináltak, és nagyon jól érezték magukat.
- Nem vagy éhes? – kérdezte Zack.
- De, egy kicsit.
- Gyere, meghívlak.
- De, egy kicsit.
- Gyere, meghívlak.
Emily étvágya pillanatokon belül elmúlt.
- Esetleg van kedved táncolni? – érdeklődött Zack.
- Persze!
- Persze!
Elkezdtek táncolni. Mindketten varázslatosnak érezték ezt a pillanatot. Mindkettőjük fejében megfordult az a gondolat, hogy esetleg új szerelem vár rájuk?
Miután vége lett a számnak, hazamentek.
- Nagyon jól éreztem magam! – lelkendezett Emily.
- Akkor megismételjük?
- Igen!
- Nagyon jól éreztem magam! – lelkendezett Emily.
- Akkor megismételjük?
- Igen!
- Akkor majd hívlak! Szia!
- Szia!
- Szia!
A fiatalok is megérkeztek az iskolából. Megebédeltek, és nekiálltak megírni a házit. Ezután TV-ztek, videojátékoztak, beszélgettek, nasiztak.
- Lewis! Nagyon jól éreztem magam, de most sajnos mennünk kell.
- Rendben. Szia!
Elis megfordult, és kiment az ajtón. Azt hitte, hogy Bell követi.
- Rendben. Szia!
Elis megfordult, és kiment az ajtón. Azt hitte, hogy Bell követi.
Azonban Lewis feltartotta őt.
- Figyelj, Bell. Az a helyzet... Hát... Tetszel nekem, és azt szeretném kérdezni, hogy van-e kedved eljönni velem valahova?
- Nagyon is van kedvem, de a tesómnak is tetszel, és – bár utáljuk egymást – nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Ne haragudj!
- Nem haragszom, csak szomorú vagyok...
- Figyelj, Bell. Az a helyzet... Hát... Tetszel nekem, és azt szeretném kérdezni, hogy van-e kedved eljönni velem valahova?
- Nagyon is van kedvem, de a tesómnak is tetszel, és – bár utáljuk egymást – nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Ne haragudj!
- Nem haragszom, csak szomorú vagyok...
- Nekem most mennem kell, de holnap a suliban találkozunk! Szia!
- Szia!
A lány ment volna el, de Lewis nem engedte. Megfogta, és közelebb húzta. Meg akarta csókolni, de rájött, hogy azzal csak elrontaná a dolgokat, úgyhogy csak megölelte. Mindketten élvezték ezt a pillanatot.
- Szia!
A lány ment volna el, de Lewis nem engedte. Megfogta, és közelebb húzta. Meg akarta csókolni, de rájött, hogy azzal csak elrontaná a dolgokat, úgyhogy csak megölelte. Mindketten élvezték ezt a pillanatot.