- Ne már! - fakadt ki,- Már megint te? Tudod mennyit utaztam, mikor akár tévét is nézhetnék? Figyelj Vicky… Ugye hívhatlak Vickynek?
- A Victoriát jobban kedvelem.
- Mindegy. Te nem tudsz meghalni. Ha megsérül a cuki kis koponyád vagy amikor öreg leszel, akkor esetleg, de addig vigyázz magadra, mert egy nagyon elfoglalt kaszás vagyok!
- Mike, mégis mi a francot műveltél? - szidta.
- Neki van a leglenyűgözőbb agya a világon! – vágta rá Bradley izgatottan,- A baktérium hihetetlen módon hat rá!
- Nem ezt kérdeztem.
- Mike, te orvos vagy! Ezt muszáj meghallgatnod!
- Tudod, van a mutálódott baktérium, melynek következtében a zombik agya még halál után is fent tudja tartani a legalapvetőbb életfunkciókat – fogott Bradley lelkes magyarázkodásba.
- Igen?
- Nagyszerű! - vágta rá Mike cinikusan,- Ezek szerint sose szabadulhatok meg tőle.
- Igazán, és hogyan?
- Úgy, hogy, mint kiderült, Victoria teljesen immunis a zombiizmusra. Nem tudom, hogy miért, de az ő szervezete egyszerűen kilöki a mutálódott baktériumot.
- Ez… érdekes.
Untam, hogy elkezdtek rólam orvosi nyelven beszélgetni, mint valami műanyag csontvázról vagy kitömött állatról bioszórán. Persze, lenyűgözött a frissen szerzett tudás, de engem is bevonhattak volna a beszélgetésbe, ha már az én agyamról és szervezetemről volt szó.
- Ne beszélj velem úgy, mint egy óvodással! - förmedtem rá.
- Bocsánat.
- Semmi baj, én csak… nehéz napom volt. Mennyi az idő?
- Este hat, ugyanúgy 21-én.
Ebben a pillanatban bejött Izzy is, szinte halálsápadtan. Látszott az arcán, hogy aggódott értem.
- Mi történt? - kérdezte.
Bárkinek hatalmas örömhír lehet, hogy van egy barátja, akit nem veszíthet el soha. Igaz, annak a barátnak néha jobb lehet meghalni, de minek, ha akár élhetek is? Elvégre rengeteg dolog van, amiért még élhetnék.
- Igen, de azért ha lehet, ne csináljunk belőle rendszert, mert nagyon fáj meghalni – feleltem,- Amúgy még nem vagy 14. Sajnálom, hogy beleszólok, de tényleg nem kéne még lefeküdnöd fiúkkal.
- Ki beszélt fiúkról? - kérdezett vissza Izzy.
- Hogy lenne? - fakadt ki Mike,- Még csak gyerek! Én ennyi idősen még chipsben található matricákat cserélgettem a többi sráccal.
- Én nem – szólt közbe Bradley,- Én már a harmadik barátnőmnél tartottam.
- Apa! Minek köszönhetem a szerencsét? - kérdezte.
- Gondoltam, meglátogatom az egyetlen kislányomat – felelte a tábornok, majd megcsókolta Elizabeth homlokát.
- Ugyan, hogy lehetne bármi is tiltott ebben a mai, poszt-apokaliptikus világban? - nevetett Brad.
- Élettel és halállal játszani azért túlmegy minden határon! Tudjuk jól, mi okozta a zombikat is.
- Elég a dumából, fiam! - szakította félbe a tábornok.
- Oké – mondta Elizabeth,- Victoria, vendég! - szólt utánam.
- Megyek!
- Üdvözlöm, tábornok – mondtam.
- Szóval te vagy ennek a tökéletlennek a teremtménye? - kérdezte.
- Az enyém Alexander Barber, a tábornok vagyok. – vágta rá ezúttal mosolyogva,- Hallom, találkoztál a nagyobbik unokámmal. Tetszett, amiket mondott rólad. Ezek szerint sokkal erkölcsösebb a gondolkodásmódod, mint agyatlan apádnak.
- Igen?
- Ezzel én is egyet értek, de Victoria valóban egy különleges eset! - szólt közbe Bradley, de apósa úgy tett, mintha észre se venné.
- Azt még nem tudom, hogy sajnos vagy szerencsére, de mondta a Kaszás is – feleltem.
- Miféle Kaszás? - mordult rám a tábornok.
- Hát… amelyik elviszi a halottakat, de engem nem vihetett el.
- Azt örömmel hallom, annyi gond van a kis szörnyetegekkel még most is – fejtegette a tábornok,- Beszerzőutakon mindig voltak balesetek, de előnyünkre válhat, ha te is a csapatban vagy.
- Drágám, Victoria ilyen szempontból annyira más, mint a többi ember – nevetett Bradley,- Nála ez meg se kottyan, akár most elmehetne futni, és csak annyira fáradna ki, mint mondjuk te.
- Jó, azért én se vagyok Superman. – tettem hozzá.
Meglepetten tapasztaltam, hogy új szívem ki akart ugrani a helyéről, amikor meghallottam Vince nevét. Azt hittem, én már régen túltettem magam rajta. Vince számára mindig is Harley lesz az igazi, ő pedig a legjobb barátnőm.
- Persze, elfogadom a meghívást – mondta a tábornok.
- Hát Vince? - kérdezte Elizabeth.
- Nem akart… szó szerinti idézet: Victoria kísértetével egy asztalnál ülni. Bocsi, Vic, semmi személyes, csak nehezen hiszi el, hogy lehetséges, ami veled történt. De már nem vagyok annyira messze attól, hogy meggyőzzem… remélhetőleg.
- Nem kellene többet hullákon használni – fejtette ki Bradley,- Az élőknek is sok hasznot hozhat.
- Például? - kérdezte Harley.
- Hogyan?- kíváncsiskodott Elizabeth.
- Ha egyszerűen valaki felvarrna nekem lábakat, halottak lennének, és nem tudnám őket használni – kezdte magyarázni Bradley.
- Elég vad ötletnek tűnik – jegyezte meg a tábornok.
- Szerintem meg tök kivitelezhető! - mondta Gwen.
- Ez végül is igaz – mondtam.
- Nagyszerű!- vágta rá Bradley.
Nem tartottam annyira jó ötletnek, de úgy döntöttem, félrerakom a személyes érzéseimet. Hiába gyűlt már meg a bajom Mike-kal, mégis csak tudja a dolgát. Azt hiszem…