- Hát, próba cseresznye – vágta rá Bradley,- De hát letetted a hippokratészi esküt, úgyhogy segíts a betegen!
- Hát, remélem nem bánom meg – csóválta a fejét,- Elizabeth, kérem az érzéstelenítőt!
- Nos, megpróbálod? - kérdezte Elizabeth.
- Várjunk csak – vágta rá Bradley,- Ez nem lesz olyan egyszerű.
- Gyerekek, ez fantasztikus! - jelentette ki.
- Örülök, hogy végre valami hasznom is volt – dünnyögött Mike.
- Brad, ez azért még tényleg korai! - szólt utána Elizabeth, de Bradleyt ez nem tudta érdekelni. Ő csak örült a hirtelen jött szabadságának.
- Ez a legjobb év valaha! – nevetett Bradley,- Újra futhatok, és nemrég megismerhettelek végre téged is. Az egy másik dolog, amire már régóta vártam. És tudjátok mit! Talán az idén a zombiknak is véget vethetünk!
- Victoria sokat is segített, ez a teljes városrész a miénk! - szólt vissza Bradley,- És örülnék, ha nem kételkednél mindenben folyton. A lábamat is visszaadta a baktérium!
- De életeket nem tud.
- Vince, jobb, ha beszélünk!
- Igazad van – mondtam halkan.
- Ni, csak, Bradley az új Victoria pótlékjának igazság érzetet is adott! – vágta rá ironizálva.
- Miért nem tudom megérteni, hogy én vagyok az? – kérdeztem, - Kérdezz bármit, válaszolok rá! Például tudom, hogy régebben Victornak hívtál, és oké… ezt mindenki tudja. De kérdezz valamit, amit csak mi ketten tudhatunk!
- Victoria is emlékezett olyan dolgokra, amik nem vele történtek, úgyhogy az nem bizonyít semmit. Úgyhogy inkább ne hazudozz hanem menj, és… öld meg magad!
Vince-t viszont nem érdekelte, hogy ki kinek mit mond, inkább ment tovább durcásan.
- Ne törődj vele – szólt hozzám Bradley.
Engem nem is érdekelt, hiszen tudtam jól, hogy ez nem az én személyemnek szólt.
- Tudom, hol a határ – vágta rá Bradley sértődötten.
- Hát, remélem is – feleltem,- De azért könnyen előfordulhat, hogy annyit kísérletezel rajta, hogy más fel tudja használni, valami veszélyesre! Ami talán ténylegesen a világ végét okozhatja. Gondolj csak bele, mi van, ha rossz kezekbe kerül!
- Lenne még valami.
- Mi az, Victoria?
- Add a szavadat, hogy megígéred!
- Ha még egyszer meghalok, ne hozz vissza! - kértem.
- De Victoria!
- Komolyan beszélek.
- Hát, kénytelen leszek ezt tiszteletben tartani – vágta rá Bradley kis tűnődés után.
- Tudom.
- Na, most hogy ezt tisztáztuk, lenne kedved legurítani a kerekesszékemet a hegyről? Nekem már úgyse lesz rá szükségem.
- Oké, akkor mehet? - kérdezte Bradley.
- Várj, leguríthatom én? - ujjongott Gwen.
- Csak hajrá!
- Miről szerettél volna beszélni?- kérdeztem Bradleytől, aki nem sokkal azelőtt szólt nekem.
- Kiküldünk egy újabb felderítőcsapatot – közölte a férfi közömbösen. – Van pár kilométernyire egy falu, ahol még nem jártunk, pedig lehet ott gyógyszertár is.
- Kitalálom, menjek én is – mondtam.
- Csak, ha akarod, nem kényszerítünk – mondta Bradley,- Általában elmondható, hogy ez mennyire veszélyes, de neked nincs mitől félni.
- Ja, és van még valami – szólalt meg Bradley.
- Mi az?
- Mike ragaszkodott hozzá, hogy ő is menni akar.
- Ne aggódj, Zeinab felügyel rá. Benne megbízhatsz. És különben is, Mike megígérte nekem, hogy jófiú lesz.
- Oké, persze – sóhajtottam.
Azt persze nem sejtettem, hogy egyáltalán nem Mike lesz a veszélyforrás.