- Victoria? Itt Mike – mondta a telefonáló.
- Szia, Mike.
Ő volt az utolsó személy, akitől számítottam, hogy felhívjon. Tudtam, hogy nem csupán bájcsevegni akart.
- Most?
- Igen, akár most is.
- Jól van, ott leszek – feleltem a szundiról teljesen lemondva.
Halogatás nélkül rögtön el is indultam. Valószínűleg fontos ügy lehetett, Mike nem hívna el csak úgy teázni.
- Szervusz, Vic! - köszöntött Vince úgy, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára,- Hova? Hova?
- Mike áthívott – feleltem közömbösen, de Vince arca halálsápadttá változott, mintha azt mondtam volna, randim lesz az Ördöggel.
- Nem tudom, azt mondta fontos.
- Veled megyek! - vágta rá Vince gondolkodás nélkül, én pedig nem tudtam megállapítani. Hát, Mike-kal amúgy se olyan belsőséges a viszonyom, hogy négyszemközt akarjon velem beszélni.
- Hiányoztál. – mondta végül.
- Mindannyian el vagyunk zárkózva a külvilágtól.
- Tudod, hogy értem!
- Jó, tudom. De Harley-nak szüksége volt rám.
- Tudom – sóhajtottam,- Akkor most felmegyünk vagy mi a tetű?
- Mi ez a bűz?- kérdeztem fintorogva.
- Én nem érzem. – mondta Vince.
- Sziasztok – köszöntött,- Hát ti?
- Apukádhoz jöttünk. – mondtam,- És te miért vagy ilyen szépen kiöltözve?
- Randim lesz. – felelte Izzy,- Amúgy raktam magamra Zeinab egyik parfümjéből is. Milyen?
- Hát… eléggé megdőlhetett az üveg – mondtam zavarodottan.
- Jaj, Victoria, miért mondasz ilyet?- kérdezte Vince,- Csak épp, hogy lehet érezni, és nagyon jó illata van.
- Őszintének kell lenni, elvégre randira megy.
- Amúgy apukád hol van?- kérdeztem.
- A rendelőjében. Szokás szerint.
- Köszi.
- Jöttem, ahogy hívtál – mondtam.
- Helyes! - vágta rá Mike szenvtelenül.
- Remélem, nem baj, hogy Vince is jött. Ragaszkodott hozzá.
- Mi van vele? - kérdeztem.
- Ott vesztettem el a feleségemet, de nem hagyhatom, hogy a személyes érzéseim az utamba kerüljenek. Nem tudok nem arra gondolni, hogy mennyi kincs lehet ott! Azóta utánanéztem, hogy a hűtőben vérmintákat is tartottak! Valakinek vissza kell oda menni, és az a valaki csak te lehetsz.
- Na, álljon csak meg a menet! - szólt közbe Vince.
- Hát, ő immunis a zombikra, így nem kell aggódni semmi miatt. – magyarázkodott Mike.
- Én ezt nem így látom. Victoria nem egy robot! Ő egy elveszett kislány, és én nem merném egyedül elengedni oda, akár immunis, akár nem.
- Most mégis, mi a legrosszabb, ami történhet vele?
Az utolsó mondatot cinikusan tette hozzá, szinte gúnyolódva. Mike a fejét csóválta.
- Akkor holnap reggel el is indulnánk – mondta Vince.
- Helyes, csak ne maradjatok túl sokáig.
- Akkor ezt megbeszéltük, mi meg mennénk is.
- Victoria!
Megfagytam. Nem értettem, mit akarhat még. Azt hittem, már mindent megbeszéltünk. Lassan mégis hátrafordultam.
- Nincs mit, bármikor – feleltem zavarodottan, majd magamra erőltettem egy mosolyt.
- Oké, tudom – kuncogtam,- Ezt is megérem.
- Én egyáltalán azt nem értem, minek mentetted meg az életét. Ő bűntudat nélkül elvette volna a tiédet!
- Ha valaki olyanról lett volna szó, aki megpróbál megölni, dehogy mentem meg! Csak azon bánkódnék, hogy miért nem én tettem.
- De én nem vagyok te, és már tapasztaltam, hogy a bosszú nem vezet sehova.
- Igen, így.
- Mi lenne, ha feljönnél hozzám? - váltott Vince váratlanul témát.
- És mi van Harleyval?
- Rendben, menjünk – egyeztem bele tiltakozás nélkül, de mégis egy kis bűntudattal.
- Ez így nem mehet tovább! - mondtam végül tiltakozva.
- Azzal nincs is baj.
- Akkor mi az?
- Harley! - feleltem,- Nem lehetsz egyszerre vele, és velem! Sajnálom, de választanod kell.
- Halljuk!
- Régóta tudom, hogy veled akarok lenni – magyarázta,- Soha senki nem varázsolt el még úgy, mint te. Miután szeretkeztünk… el is döntöttem, hogy elhagyom Harleyt, és veled élem le az életem többi részét. Csak aztán jött Zeinab halála, ami Harleyt nagyon megviselte. Kegyetlenség lett volna neki akkor megmondanom.
- És utána?
- Utána elmondom Harleynak, mi a helyzet. Veled akarok lenni.
- És miért kellene hinnem neked? - kérdeztem gyanakodva.
- Fúj, miért pont Kyle?
- Tetszel neki.
- De ő nekem nem!
Nem tudtam, tényleg megbízhatok-e Vince-ben, elvégre Harley is azt tette, és most… Most Vince épp egy másik nővel volt. Honnan tudhattam, hogy engem nem fog megcsalni soha senkivel? Bár ez most éppen nem érdekelt.
- Szerintem tényleg elvonulhatnánk a külvilágtól – mondta Vince,- Skócia például teljesen lakatlan. Kereshetünk ott valami régi házat, ami neked tetszik, és ott élhetünk kettecskén.
- Skócia? - értetlenkedtem,- De azt hittem, az apokalipszis óta utálsz hazamenni.
- Szerintem is.
- Akkor ezt megdumáltuk – nevetett Vince, és adott egy puszit a hajamba.
Valóban szerettem volna, ha minden este így telik. Beszélgetünk a jövőről, amiből talán lesz is valami. Hittem Vince-nek, mert jó érzés volt hinni.
- Hé, egyébként nem gondolod, hogy kicsit túl sok rajtunk a ruha? - kérdezte Vince.