- Egyszerű, sellő fazonút szeretnék. Nem szeretem a fodros-bodros szoknyákat... – kezdte felsorolni az igényeit, és mikor végzet a tanácsadójával elindult az öltözők felé.
- Igen, nagyon kíváncsiak vagyunk rá – kezdte Claire is. Ha ők hárman együtt vannak, akkor abból semmi jó nem sülhet ki.
- Talán el kéne gondolkodnom azon, miért is jöttem el veletek.
- Ne tereld el a témát! Mind meg akarjuk ismerni. Hozd el az esküvőre! Hozd el az esküvőre!
- Ugyan már! Bonnie biztos meghívja, ha el akarod hozni.
- Ebben nem kételkedtem. Úgy gondolom, nem hiszem, hogy el akarna jönni.
- Ha nem akar, akkor majd én ráveszem – kezdte lelkesen a szőke hajú nőszemély, hihetetlen önbizalommal.
- Nem is ismered. Bár ez nálad nem szokott probléma lenni.
- Gyönyörű vagy! Mindjárt elsírom magam – ámuldozott Olivia.
- Nem tetszik a szív alakú dekoltázs, és az én ízlésemnek túl kivágott – hurrogta le a ruhát Claire.
- És neked hogy tetszik? – kérdezte tőlem Bonnie, erre mindenki felém fordult.
- Hát öhm... nagyon szép – nem értek a divathoz.
- Hát az egy nagyon vicces történet – kezdte a mesélést Olivia. – Az egész a kilencedikes osztálykiránduláskor volt.
- Ha ez a szerencsétlen – folytatta Claire és a barátnőjére mutatott – nem lett volna olyan béna, hogy bezárjon minket, hármunkat a fürdőszobába, akkor most nem lennénk itt. Az egész éjszakát ott töltöttük...
- Nagyon izgalmas történet. Tényleg.
- Sokkal jobb, mint az előző – mondtuk mindhárman egyszerre.
- Mielőtt elfelejtem, ha Aderyn-t nem hozod magaddal az esküvőre, soha többet nem állok veled szóba – fenyegetőzött Bonnie.
- Köszönöm a meghívást – válaszolta, és kezet ráztak.
- Később még beszélünk, de most meg kell keresnem néhány embert.
- Anya, szeretném bemutatni Aderyn-t.
- Örülök, hogy megismerhetlek – ráztak kezet, majd mintha Aderyn nem is lenne ott, folytatta: – Annyira kíváncsi vagyok az új könyvedre! Mikor lesz kész?
- Az utóbbi három hónapban még egy sort sem írtam. Fogalmam sincs, mikor fogom folytatni. – Mikor ez kimondtam, csalódottan bólintott egyet, majd továbbállt.
- Én sose aggódom – válaszolta mosolyogva.
- Gyere, bemutatlak a többieknek is!
- Nem hiszem, hogy az olyan jó ötlet lenne.
- Miért nem? Még egy barátoddal sem találkoztam, pedig már vagy négy hónapja együtt vagyunk.
- Nézd. Hanyagolhatnánk a témát? Élvezzük ki ezt a napot. Egy évben csak egyszer van ilyen felvonulás. Használjuk ki. Később megbeszéljük ezt.
- Rendben van – mondtam, majd belevetettük magunkat a jelmezesek tömegébe.
De ekkor nem volt kedvem ezeken elmélkedni. Élveztem a közösen eltöltött napot a barátnőmmel.