Egy angyal bakancsban
Írta: ManyóÓ
Tartalom:
A változás sosem egyszerű. Különösen akkor nem, ha azokra sem számíthatunk, akiknek támogatniuk kellene benne. Nem csoda tehát, hogy mikor ránk tör elsöprő erővel, szorosan kapaszkodunk az első emberbe, aki felénk nyújtja a kezét, és biztonságot ígér.
Nia Scrub élete minden tekintetben jól indult. Hatalmas családi házban nőhetett fel gondoskodó szülők mellett, majd pedig bekerült a környék egyik legjobb iskolájába. A folytatás már nem volt ilyen felhőtlen. Családja széthullása után kapaszkodója egy szinte ismeretlen férfi lett, aki iránt hamarosan többet kezdett érezni, mint addig bárki iránt. Mégis miatta került még mélyebbre. Hiszen, amikor kiderült, hogy az imádott férfi bajban van, elhatározta, hogy az élete árán is megvédi őt.
A változás sosem egyszerű. Különösen akkor nem, ha azokra sem számíthatunk, akiknek támogatniuk kellene benne. Nem csoda tehát, hogy mikor ránk tör elsöprő erővel, szorosan kapaszkodunk az első emberbe, aki felénk nyújtja a kezét, és biztonságot ígér.
Nia Scrub élete minden tekintetben jól indult. Hatalmas családi házban nőhetett fel gondoskodó szülők mellett, majd pedig bekerült a környék egyik legjobb iskolájába. A folytatás már nem volt ilyen felhőtlen. Családja széthullása után kapaszkodója egy szinte ismeretlen férfi lett, aki iránt hamarosan többet kezdett érezni, mint addig bárki iránt. Mégis miatta került még mélyebbre. Hiszen, amikor kiderült, hogy az imádott férfi bajban van, elhatározta, hogy az élete árán is megvédi őt.
Adatok:
|
Kritikák, interjúk, érdekességek:
|
Epizódok:
|
"Nincs benne semmi fantasztikus, misztikus dolog csak a valóság. De egyszerűen szívhez szóló volt. Azt hiszem ez a legjobb szó rá." - xEperkex "Gyönyörű, kerek, tanulságos történet. Mindenki csak tanulhat belőle." - Doresz "Még meg kell emésztenem a történetet, mert rám igen nagy hatást gyakorolt, és szerintem ezt kell csinálnia egy jó sztorinak." - Etti "A végén sírtam is, de közben, és örültem, hogy nem akkor olvastam el, amikor még ment, mert kitépkedtem volna az idegeimet." - Lizania "Annyit tudok erre írni, hogy tökély." - Bori |
Ha tetszett, akkor olvasd el ManyóÓ másik történetét is:
Egy elfeledett isten - Porba hulló macifejek
Egy elfeledett isten - Porba hulló macifejek
Köszönetnyilvánítás
Fájó szívvel írom meg utolsó soraimat, immár másodszorra. Az első verzióban nem szerepelt más, csak egy egyszerű köszönetnyilvánítás az olvasásért és azért, hogy kikerülhetett a történetem. Azonban ennél sokkal többel tartozom, amit a szavak nem fejezhetnek ki, de azért megpróbálom.
Köszönöm Galaxyának, Mazsolának, Nanának és Tetecinek, hogy lehetővé teszik ennek a fantasztikus oldalnak a működését. És persze, hogy az én kis mesémet leközölték, válaszoltak a leveleimre és a helyesírás-ellenőrzést. Régen azt gondoltam, hogy a My Sims egy weboldal, amire rákattintok, hogy információkhoz jussak a kedvenc játékomról. De rá kellett ébrednem, hogy nem. Sokkal több annál, inkább olyan, mint egy család, talán kicsit különös és nagy család, de úgy érzem mégis ez a legmegfelelőbb kifejezés rá.
És boldog vagyok, hogy ide tartozhatok, mert nekem az oldal valóban egy második otthont jelent. Nincs még egy ilyen közösség, mint ez és igazából a történetemnek köszönhetem azt, hogy rátaláltam. Tűnődtem rajta a megírás után, hogy talán mégsem küldöm be, de életem egyik legrosszabb döntése lett volna. Ha pedig nem jelentkezek be a fórumra és olvasom el a tale-emről szóló első értékeléseket és válaszolok rájuk, akkor most sok-sok baráttal kevesebb lennék.
Persze külön ki kell emelnem néhány embert, akik kiemelt szerepet kaptak abban, hogy ilyen formában készülhetett el a sorozatom, mert nem titok, többször kellett rajta javítást végeznem. Először is köszönöm Savanyú Cukorkának, akit imádok és, aki tartotta bennem a lelket, nem csak a történetemmel kapcsolatban, és elsőként ismerhette meg a teljes sztorit és hívta fel hibákra a figyelmem. Legalább ekkora hálával tartozom Csillagnak, aki pedig "könyörtelen" kritikákkal illetett és ezáltal rengeteg dolgot gondoltam újra, írtam át. Az ő segítségük nélkül elég érdekes dolgok, hibák születettek volna.
És természetesen azoknak is köszönöm, akik értékeltek, olvastak és támogattak. Itt írhatnék neveket, de félek, valakit kihagynék, viszont üzenem, akinek inge, vegye magára.
Még egyszer köszönöm mindenkinek!
Köszönöm Galaxyának, Mazsolának, Nanának és Tetecinek, hogy lehetővé teszik ennek a fantasztikus oldalnak a működését. És persze, hogy az én kis mesémet leközölték, válaszoltak a leveleimre és a helyesírás-ellenőrzést. Régen azt gondoltam, hogy a My Sims egy weboldal, amire rákattintok, hogy információkhoz jussak a kedvenc játékomról. De rá kellett ébrednem, hogy nem. Sokkal több annál, inkább olyan, mint egy család, talán kicsit különös és nagy család, de úgy érzem mégis ez a legmegfelelőbb kifejezés rá.
És boldog vagyok, hogy ide tartozhatok, mert nekem az oldal valóban egy második otthont jelent. Nincs még egy ilyen közösség, mint ez és igazából a történetemnek köszönhetem azt, hogy rátaláltam. Tűnődtem rajta a megírás után, hogy talán mégsem küldöm be, de életem egyik legrosszabb döntése lett volna. Ha pedig nem jelentkezek be a fórumra és olvasom el a tale-emről szóló első értékeléseket és válaszolok rájuk, akkor most sok-sok baráttal kevesebb lennék.
Persze külön ki kell emelnem néhány embert, akik kiemelt szerepet kaptak abban, hogy ilyen formában készülhetett el a sorozatom, mert nem titok, többször kellett rajta javítást végeznem. Először is köszönöm Savanyú Cukorkának, akit imádok és, aki tartotta bennem a lelket, nem csak a történetemmel kapcsolatban, és elsőként ismerhette meg a teljes sztorit és hívta fel hibákra a figyelmem. Legalább ekkora hálával tartozom Csillagnak, aki pedig "könyörtelen" kritikákkal illetett és ezáltal rengeteg dolgot gondoltam újra, írtam át. Az ő segítségük nélkül elég érdekes dolgok, hibák születettek volna.
És természetesen azoknak is köszönöm, akik értékeltek, olvastak és támogattak. Itt írhatnék neveket, de félek, valakit kihagynék, viszont üzenem, akinek inge, vegye magára.
Még egyszer köszönöm mindenkinek!