2015 májusában olyan élethelyzetbe kerültem, hogy esélyem sem volt történetet vállalni.  Örültem, ha a rám eső heti egy posztot sikerült időben megírnom, vagy egy-két egyszerűbb háttérmunkával hozzájárultam az oldal működéséhez. Tehát nem tudtam és nem is akartam tale-lel foglalkozni. Azonban mikor Nita levele már legalább három napja állt megválaszolatlanul a virtuális postaládánkban, mert Nanát (ő lett volna eredetileg a felelőse, mindenki másnak volt már akkor futó története) is maga alá temette a májusi hó, bepöccentem. 

Nem voltam hajlandó hagyni, hogy egy ilyen kedves látogatónk ne kapjon tőlünk kellő figyelmet, ezért sűrű szabadkozások közepette jelentettem legújabb tale-írónknak, hogy állok rendelkezésére. Fogalmam sem volt akkor, hogy s mint fogom megoldani és kivitelezni az Ezüst krónikák hétről hétre történő megjelentetését, de őszintén elhatároztam, hogy nem hagyom cserben, még akkor se, ha középkori történetről van szó. Mert hát ugye köztudott rólam, hogy azt a világot én nem nagyon szeretem… ^^ És bevallom, valóban némi fenntartással álltam neki az olvasásnak.

A kritika spoilermentesen folytatódik a Tovább mögött.

Már az ajánló megjelenése után kíváncsian vártam az Üldözöttek hazája megjelenését. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet a történet, kíváncsi voltam, hogy mit hozol ki, Sookie, belőle, és nem is kellett csalódnom.
Először is, bevallom, hogy hiába „trendi” manapság a disztópikus téma, én igen kevés művet olvastam a témában, szóval teljesen el tudtam vonatkoztatni még attól is, hogy Albine több hasonlóságot mutat Az éhezők viadala főszereplőjével. Erre utólag rájőve ráfogtam, hogy biztos tőled lopták az ötletet :P

Még a kritika kezdete előtt be kell vallanom valamit: súlyos elmaradásaim vannak az oldalon futó tale-eket illetően. Ez adminként– különösen az STA-hoz közeledve - elég nagy szégyen, épp ezért örültem nagyon, amikor megbeszéltük a szerkesztőséggel, hogy én fogom vinni Sookie új történetét - az Üldözöttek hazáját. Ennek köszönhetően ugyanis kénytelen voltam minél hamarabb elolvasni, majd hétről hétre felpakolni a részeit. Ez rengeteg időt felőrölt, és közben azt vettem észre, egyre jobban kötődöm a történethez; elkezdtem én is a szívemen viselni a sorsát. Hétről hétre szorgosan felhívtam rá a figyelmet az admin-chatben, ezen kívül pedig rendszeresen benéztem a kommentekhez is, hogy vajon elég hozzászólás érkezik-e a történethez. Ebben szerencsére nem volt hiány, azonban mindezidáig az én véleményem nem került megfogalmazásra, pedig ígéretet tettem. Nos, ennek is eljött az ideje. A „Tovább” után apróbb spoilerekkel folytatom.

Mindig is nagyon kedveltem Sookie történeteit: a Kettős játszma, a Haley, no meg a Vérvörös gyémánt után izgatottan vártam a következő tale-jét, az Üldözöttek hazáját. Az izgalmas ajánló és a gyönyörű borítókép tovább fokozta lelkesedésemet, így nagy elvárásokkal kezdtem bele az olvasásba. S hogy mit kaptam? Lássuk!

Mikor először találkoztam ezzel a történettel, és elolvastam az első részt, csak vonogattam a vállam. „Szép képek, szép fogalmazás, szép gondolatok, de számomra csak egy tucatsztori, amiből rengeteg van még, főleg a könyvesboltok polcain.” Aztán mégis tovább olvastam. Jól tettem. Ugyanis ember még nem tévedett ekkorát!

Vajon mi kell ahhoz, hogy a szerkesztőség D betűvel kezdődő tagját levegyük a lábáról? Hmm… Lássuk csak. Mi lenne, ha krimit írnánk egy szuperszexi rendőr főhőssel? 

Sajnálatos módon egy olyan időszakban érkezett be a tale, amikor nem tudtam történetet vállalni, pedig a Kísértő múlt igazán ideális lett volna a számomra. Mondjuk az időhiány mellett Ettivel is meg kellett volna küzdenem érte, mert ő már a fórumon megjelent ajánló után lefoglalta magának. :D Úgy terveztem, hogy hétről hétre követem majd az eseményeket, és legnagyobb meglepetésemre a harmadik részig ezt sikerült is tartanom. Aztán… aztán lemaradtam. A történet még talán a felénél sem járt, amikor két egymást követő szabadnapomon szépen ledaráltam az egészet.  Azt hiszem, ez sok mindent elárul. Szóval a „Hogy tetszett?” kérdésre a rövid, lényegtörő válaszom: nagyon, de a „Tovább” mögött kicsit bővebben, spoileresen folytatom. :)

Ó, te jó ég! Hol is hagytam abba? Volt valami bugyuta öt plusz egy rész után címet viselő véleménynyilvánításom, de azóta lapulok, mint khm... a gazban. Na, jó, ez nem igaz. Egy csomó mindent csináltam, és éppen ezért maradtam le csúnyán a tale-lel. De végre sikerült utolérnem magam (és a laptopom is életre kelt!), így a Tovább mögött spoilerekkel tarkítva mindjárt jól megkritizálom ezt az angyali történetet. ;) 

Van egy tale, amelyet még a MySims idején olvastam, és amelyről már nagyon régóta terveztem véleményt írni, ez pedig nem más, mint a Kalózkaland. Ami késik, nem múlik, lássuk, mit gondolok erről a történetről. Folytatás a "Tovább..." után. 

Hát nem sikerült az, amit a pilot kritikában elterveztem, nem tudtam tartani a lépést az új részekkel, így a napokban egyben daráltam le az azóta megjelent 6 „Üldözöttek hazája” epizódot. Ahogy akkor írtam, a kezdés nagyon bejött. Az alapötlettel már megnyertél magadnak, a főszereplőd egyből belopta magát a szívembe, valamint a fogalmazásra és az illusztrálásra sem lehetett egy árva panaszom sem. De vajon a folytatás is olyan jóra sikerült, mint a pilot?

A „Tovább” mögött megadom a választ, de vigyázat, spoiler-veszély!

Drámai, izgalmas, humoros, angyali. Ezekkel lehet leginkább jellemezni azt a történetet, ami 27 hétig vezette a bestseller-listákat a SimsTales oldalon, valamint a legszínvonalasabb történetek közé nőtte ki magát. Bár voltak gyengébb részei, mégsem mondhatom azt, hogy sokat rontott volna a történet minőségén.
De kezdjük is az elejétől :D

Mint oly sokan, én is nagyon megörültem, amikor végre megjelent a méltán népszerű Jelzőfény folytatása. Egy második (sokadik) évad mindig nehéz feladat elé állítja az írót, fokozottan nagy a csalódás esélye, különösen, ha az első évad sikeres volt. Az olvasók nagy(obb) elvárásokkal kezdenek bele a folytatásba, kimondatlanul is azt várják tőle, hogy szárnyalja túl az előzményeket. A filmek, sorozatok és könyvek világából sajnos tapasztalhatjuk, hogy nem mindig sikerül megugrani a még magasabbra helyezett lécet. Vajon DeeDee hogyan boldogult a feladattal? A Read more után kiderül, mit gondolok erről. 

Alapvetően nem vagyok krimi rajongó, de egy sims tale esetében mindenevővé változom, hogy ha az író képes megfogni magának. Lexy története már akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor még csak a fórumon láthattunk képeket a szereplőkről, és tudtam, hogy el fogom majd olvasni, még ha a téma nem is hozott annyira lázba. Bevallom, mikor beérkezett hozzánk, ismét csak a képek miatt néztem fel és futottam át egy-két részt, és azok nagyon tetszettek, de az olvasást tekintve csak az első fejezetig jutottam. Mindenképpen tervbe volt véve a folytatás, és végül az olvasók szerkesztői kritikára irányuló kérése vett rá, hogy végre elolvassam a Kísértő múltat. Jól tettem! A tovább mögött spoileresen folytatom!

Céltalanul barangoltam az oldalon (néha jól esik átlapozni, mit alkotunk itt veletek folyamatosan :)), amikor egyszer csak eszembe jutott, hogy bakker! Mennyi mindent nem véleményeztem még! Igyekszem pótolni eme hiányosságokat, de nem ígérem meg, hogy mindenkit oldalas kritikákkal fogok meglepni. Sajnos már ez sem lett valami terjedelmes véleménynyilvánítás, de mindenképpen el akartam mondani nektek, Sookie és DeeDee, hogy milyen hatással volt rám a Vérvörös gyémánt.

​Röviden vázolom a Tovább mögött. :)

Már régebben meg akartam írni ezt a kritikát, csak valahogy mindig húzódott, halasztódott, később meg elfelejtődött. De most hogy már a második évad is láthatóan készülget, végre eszembe is jutott, hogy képernyőre vessem gondolataimat a Kísértő múltról.

​Először is meg kell jegyeznem, hogy nagyon szeretem a krimit, szóval már az ajánló után nagyon kíváncsian vártam, hogy mit hoz ki Lexy ebből a műfajból. Azt kell mondanom, hogy végül mind maga a történet, mind az illusztrálás felülmúlta a várakozásaimat.

Részletek a „Tovább” mögött.

A "Read more" után spoileresen folytatom...