Eggyel.
Tényleg muszáj volt?
|
Vannak történetek, amik hosszúak: hosszan felépített alapszituáció, hosszan kibontakoztatott események, hosszú, mindent elvarró lezárás. Vannak, amik rövidek: rövid történetvezetés, gyorsan gyülemlő feszültség, hirtelen csattanó, lezárás. És vannak, amelyek pontosan egy mondattal rövidebbek, mint kellene. Eggyel. Tényleg muszáj volt? A kritika spoileresen folytatódik a Read more után...
Nem igazán voltam sohasem az a nagy kritikaíró, habár az aktuális részek alatt mindig leírom röviden észrevételeimet, nagyobb lélegzetvételű kritikára még nem szántam el magam. A Vérvörös gyémánt című mini tale elolvasása viszont arra késztetett, hogy billentyűzetet ragadjak, és bővebben is kifejtsem a véleményemet erről a remek történetről. Ami már az ajánlónál felkeltette az érdeklődésemet, a műfaj volt. Thriller, dráma. Kedvenc műfajaim közé tartoznak. Elsőre azon tűnődtem el, hogy na, ezt vagy nagyon jól lehet csinálni, vagy nagyon mellé lehet lőni vele. Az is figyelemfelkeltő volt, hogy páros munkáról beszélünk. Sookie az írói szerepben és DeeDee mint illusztrátor. Mindketten már bizonyított alkotók. Első perctől kezdve éreztem, hogy garantáltan nem mindennapi alkotást olvashatunk/láthatunk majd tőlük. A kritika a "Read more" után viszonylag spoilermentesen folytatódik...
Hatalmas érdeklődéssel vártam Lexy első önálló tale-jének megjelenését. Bár a krimi műfaj tőlem meglehetősen távol áll, a hozott előzetes és a gyönyörű képek, valamint a főszereplő Dorian karaktere miatt úgy éreztem, nagyon is kedvemre való történetet olvashatok majd. A read more után kiderül, így lett-e. Vigyázat, minimális spoiler-veszély!
Sosem voltam túl nagy krimi rajongó. Nem is tudom, hogy miért. Talán csak nem elég egy érdekes ügy, középszerű karakterekkel. Vagy pont fordítva. Szerencsére a Kísértő múlt mind a két szempontból különleges volt számomra, és egyetlen percét sem bántam meg, amit rászántam az elolvasására. Gyönyörű képek, remek szöveggel, érdekes történetvezetéssel és emlékezetes karakterekkel. A kritika spoileresen folytatódik tovább...
Szerintem a flamingóról szóló mini tale-t mindenki várta, én különösen! Amikor megjelent az első rész, rá is vetettem magam, és akkor eldöntöttem, hogy írok egy kritikát. A hatodik rész megjelente után egy héttel tollat, vagyis inkább billentyűzetet ragadtam, és elkezdtem leírni a véleményem erről a bűbájos, kedves, de hatalmas tanulsággal rendelkező történetről. A 'Read more' mögött folytatom spoilerekkel.
Mert a mínusz négy sokkal jobb, mint a mínusz hat. Viccet félretéve: Rettenetesen szégyellem magam, hogy még mindig nem jutottam el a kritikaírásig, pedig már az első évadról is szerettem volna regélni egy sort. Mázli, hogy Sookie ezt megtette helyettem, én is hasonló gondolatokat akartam képernyőre vetni. Többek között ezért is szeretnék úgymond felmentést kérni „A kezdet” teljes körű, összefoglaló véleményezése alól. Most következendő értékelésemben ugyan utalgatok majd a felvezető évadra, de a "Read More" mögött elsősorban inkább az aktuálisan futó „Végzet”-re koncentrálnék. :) Dettyke
Az utóbbi napokban abban a hatalmas szerencsében volt részem, hogy egy újabb felejthetetlen olvasmányélménnyel gazdagodhattam. Hogy melyik volt az a történet, ami arra késztetett, hogy unalmasabb tanórákon a telefonom képernyőjén betűzgessem tovább a szöveget, amit szerdán kaparintottam a kezeim közé, s most, szombat este pontosan háromnegyed tizenkettőkor befejezve az olvasását, arra késztet, hogy utolsó erőmmel mégis írjak róla? Tessék, itt van: The Torenos 2. – A bosszú játéka. A "Read more" mögött spoileresen folytatódik a kritika...
Amikor kiderült, hogy lesz folytatása a Szerelem: A világ romjain-nak, őszintén szólva kicsit szkeptikus voltam. Tulajdonképpen az első évad nekem befejezettnek tűnt: megkerült a zombi-ellenszer receptje, főszereplőnk, Victoria, sajnálatos módon életét vesztette, és látszólag minden visszazökkent a rendes kerékvágásba. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ebből a helyzetből kiindulva hogyan lehet folytatni a történetet... A "Read More"-ra kattintva spoileresen folytatódik a kritika...
(Várjuk a kommenteket, hogy Ti miben értetek egyet, miben nem, Ti hogy gondoljátok.) Minden héten izgatottan vártam, mikor kerül fel végre a Tükörkép következő része, és minden hétfőn – vagyis Talefőn :D – boldogan nyitottam meg az új részt. Aztán, hogy végül mit éreztem, amikor a végére értem, mindig változó volt. Néha tetszett, néha nem, néha rövid volt, néha nem, néha izgalmas, néha nem… Ettől függetlenül egyáltalán nem bántam meg, hogy figyelemmel kísértem ezt a történetet, mert szerintem a legkülönlegesebb, amit az utóbbi időben olvastam. Hogy mi ennek az oka? A felépítése. Egy történeten belül kettőt kaptunk, és ezek remekül kiegészítették egymást. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a két történetrész önmagában is megállta volna-e a helyét. Együtt viszont egy kerek egészet alkot, amit érdemes elolvasnia mindazoknak, akit érdekel egy író önmagára találása, néhány romantikus szál, na és persze a fantasy. A "Read more" mögött spoileresen folytatódik a kritika...
Egy néhány héttel ezelőtti szavazás alapján a Jelzőfény rendelkezik a legnagyobb olvasóközönséggel, és úgy gondolom, méltán megérdemli ezt a szerepet. Hogy miért? Mert a Jelzőfény jó. Izgalmas sztori, érdekes karakterek és a képek pedig egyszerűen fantasztikusak.
Bevallom, a romantikus nem a kedvenc műfajom, sőt, meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy eddigi életem során egyetlen regényt sem olvastam e műfajban. Nem is tudom, hogy miért kezdtem el olvasni a La Media Naranját. Talán az érdekes címe miatt? Vagy, mert az első pár rész után mások csupa pozitívumot írtak róla az értékelésekben? Nem tudom. Mindenesetre néhány héttel a történet megjelenése után mégis rákattintottam az első fejezetre, és innentől nem volt megállás.
Legfőképpen azzal kezdeném, hogy egyre pozitívabb gondolataim vannak a történettel szemben. Ez a rész teljesen meglepetés volt, és amíg az első két részt kicsit végigunva olvastam, ez a rész végre teljes mértékben felkeltette az érdeklődésem! Kicsit bővebben a "Read More" után. A „Kalózkaland”… Emlékszem arra, hogy amikor My Simsen megjelent, olvastam ezt a történetet. Nagyon szerettem, mert érdekes és szép mű volt, még az is lehet, hogy értékeltem a részeket – mivel már nincs My Sims Fórum, nem tudom sajnos megnézni. Amikor láttam, hogy ide kikerült, megörültem neki, hisz egy újabb színvonalas alkotás került fel, mégsem álltam neki, azzal az indokkal, hogy már olvastam, meg egyébként sincs kedvem egy egész történet elolvasásához. Most mégis megtettem, s valószínűleg éppen azt kérdezed magadban, hogy miért.
Egy új és egy régi barát Bevallom, bizonytalan voltam abban, hogy írjak-e kritikát, vagy ne, és inkább várjak még néhány részt vele.. nos, ha ezeket a sorokat olvassátok, akkor már tudhatjátok, hogy döntöttem, a továbbiakban pedig megpróbálom megindokolni, miért is haboztam abban, hogy tovább koptassam szerencsétlen billentyűzetemet... Nos, az első számú indok, amit felhoznék, hogy nem voltam biztos benne, hogy van-e már miről kritikát írni. Az első epizód után úgy éreztem, nem igazán, és gondoltam, várok a másodikig, hiszen ha már az elsőben nem, majd a másodikban indul be kissé az a cselekmény... Már most bevallom, csalódott vagyok egy kissé. Talán csak az elvárásaim miatt, de ezt a rész talán egy picit gyengébbnek éreztem, mint ez elsőt, és ez a második indok, ami miatt haboztam legépelni ezeket a szavakat... A hosszú út kezdetén Megvallom vegyes érzésekkel olvastam el az első részt az oldalon megjelenő első történetről. Hiszen mégis csak egy új – már most sokak által látogatott – weboldal nyitánya ez. Valahol vártam is, hiszen ez jelzi, hogy végre tényleg elindult minden, ugyanakkor attól tartottam, mi lesz, ha az új történet mégsem vonz majd új olvasókat? Aztán ahogy a bevezető rész végére értem két dolog fogalmazódott meg bennem. Az első: igen, minden rendben lesz. Ez az oldal sikeres lesz. A második: hogy miért is tetszik nekem ez a történet, ha… ? A "Read More" után folytatom. |
ELKÖLTÖZTÜNK!
IRÁNY AZ ÚJ OLDAL!
All
May 2017
|
|