Kérdés Kedd - Mit csinálsz? Na, muti meg!

22/7/2014

A Szombati Szórakozás rovatunk legnépszerűbb és legjobb aranyköpésének a 16-os számú gyöngyszem bizonyult, amelyet alább is olvashattok:

Fórumozó 1: Anyám szerintem beleolvasott a most készülő tale-embe. Nagyon célozgat a dolog felé.
Fórumozó 2: Ha már itt tartunk. Kinek mutattátok meg eddig a taleteket?
Fórumozó 1: Ezek szerint akaratom ellenére anyámnak.

Ehhez kapcsolódik e heti kérdésünk, amit előzetesen Nita90-nek jutott eszébe feltenni, de úgy véltem, megér egy külön posztot, mert akárcsak őt, anno engem is (én voltam a Fórumozó 2 :D) és most is rendkívül érdekelnek a válaszok.

1. Ti mennyire avatjátok be a családtagjaitokat, barátaitokat abba, hogy Sims Tale-en dolgoztok? Kinek mutattátok meg eddig félkész műveiteket? Illetve előfordult olyan eset, hogy valaki véletlenül bukkant rá a megkezdett tale-etekre?

És hogy a "csak olvasók" se maradjanak kérdés nélkül...

2. Volt már úgy, hogy annyira megtetszett egy Sims Tale, hogy azt ajánlottad másoknak is (családtagnak, barátnak, rokonnak stb.) elolvasásra? Kiknek, és ha emlékszel rá, melyik volt az?

Várjuk válaszaitokat odalent! :)

Etti

21 Comments

AnatidaephobiaCookie

22/7/2014 00:27:03

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én irományokat nem szeretek rokonoknak mutogatni :D Néha még a személyesebb rajzokat is eldugom, írni pedig egyenesen képtelen vagyok úgy, ha valaki a szobában van. Múltkor is apukám megkérdezte mit csinálok:
- Micsi?
- Umm... Írok...
- De jó! :) Mit?
- Hát ilyen... izét.

DeeDee

22/7/2014 01:14:31

Én sem szívesen mutogatom a rokonaimnak amiket művelek (szerintem kiröhögnének). Egyébként nekem is apukámmal volt hasonló, éppen nagy serényen gépeltem, erre megkérdezi:
- Mi van, könyvet írsz?
Én meg: - Nem, nem... - És gyorsan elfordítottam a laptopom *facepalm*

TimMac

22/7/2014 01:39:16

Nálam ez nem a Sims Tale-lel kapcsolatban merült fel, hanem a regényemnél anno, 3-4 évvel ezelőtt. Szépen lassan mindenki rájött a családomban és az iskolában (mikor írtam, vagy valaki továbbadta nekik), mostanában pedig már vannak olyanok a családban, akikkel, ha beszélek, direkt én hozom fel a témát. Nagyon nevetek magamban, mikor valakinek elmondom, hogy könyvet írok, neki meg leesik az álla. Én nem tartom olyan nagy számnak, tekintve, hogy elég sok emberre igaz, hogy ír, de akkor is általános az ilyenfajta rajongás. A Sims Tale-re visszatérve pedig: most dolgozom egyen (ez az első), amiről unokahúgom tud, vele együtt csináltam hozzá a simeket, illetve három barátomnak is meséltem róla. Bár először mindig azzal kell kezdenem, hogy elmagyarázom, mi is az a Sims tale, mielőtt jobban belemennék a témába. Szóval én eléggé beavatom a családomat, de csak azért, mert tudom, hogy fogékonyak rá.

Dest

22/7/2014 03:38:06

1. Én sem szoktam megmutatni a történetet családtagjaimnak, de volt hasonló szituációm a nővéremmel. :D
Gépeltem az íróasztalom előtt, gondolkoztam, és aztán észre vettem, hogy a nővérem nézi, mit csinálok. :) Viszont nem engedtem neki, hogy megnézze, csak akkor mutatnám meg családtagoknak, ha kész van.
Viszont legjobb barátnőmet bele is vontam abba, hogy pl: "Melyik kép tetszik neked jobban? Nem tudok dönteni! :P"

2. A baráti körömből nem játszik senki egyik szériával sem, és az érdeklődési körünk sem egyezik az ilyen sztorikat illetően, így még nem ajánlottam senkinek. :)

Sookie

22/7/2014 04:31:56

Jól van akkor, látom nemcsak nekem vannak ilyen "problémáim" :D
Én nem szeretem megmutatni a műveimet senkinek, akit személyesen ismerek. Így se a család, se a barátaim nem nagyon olvassák a műveimet.
A családom persze tudja, hogy írok, ezt nem lehet letagadni, hiszen látják, hogy épp mivel foglalatoskodom. De nem mutatom meg nekik, és annyira azért nem is érdekli őket. Már megszokták, hogy mindig pötyögök a gépen. Bátyám még mindig abban a hitben él, hogy csak a saját szórakoztatásomra írok például Sims Tale-t, de arról fogalma sincs, hogy egyet már befejeztem és olvasható a neten, és már egy másikon dolgozok.
A közvetlen környezetemben pedig én vagyok az egyetlen, aki játszik a Sims-szel, szóval abban sem vagyok biztos, hogy bárkit érdekelne a dolog, viszont így a segítségüket sem tudom azért annyira kikérni.
De persze magamban sem tudom tartani az ötleteimet, úgyhogy ezért is jó, ez az oldal. :) Mert könnyebb találni valaki olyat, aki nem csak meghallgat és segít, de még érdekli is, hogy éppen min dolgozok. :)

Lee

22/7/2014 05:24:24

Én általában akkor mutatom meg,amit írtam, ha kész van, akkor sem mindenkinek.Ha majd megjelenik, úgyis olvassa, aki akarja.
Amit a simjeimmel "művelek" azt pedig csak NoAngelBriginek szoktam mutogatni..:)

Litta

22/7/2014 06:19:53

Én se nagyon mutattam meg senkinek sem az irományaimat, illetve egyszer még régen egyik barátnőmmel akartunk közösen egy regényt írni, de benne nem volt túl sok írói véna, így hamar abbamaradt. Többnyire úgyis csak a magam szórakoztatására írtam, nemrég meg is találtam egy félkész regényemet a laptopomom a régi dokumentumok között. Én ugyan örömmel olvastam el, de azért vannak benne olyan részek, ami mai fejjel már elég gázosak, és tök ciki lenne, ha valaki elolvasná :D
Ha Sims Talet csinálnék valamikor, akkor azt sem hiszem, hogy reklámoznám, mivel az ismerőseim közül sokan már arra is furcsán néznek hogy egyáltalán Simsezek, mert szerintük "23 évesen már kinőttem belőle", és időrabló hülyeségnek tartják, ami helyett értelmesebb dolgokat is lehetne csinálni. Apa is mindig megjegyzi, ha épp akkor jön be a szobámba amikor épp Simsezek, hogy "elvan a gyerek ha játszik"... :D

Rochelle

22/7/2014 07:20:37

A közvetlen környezetem tisztában van azzal, hogy szoktam írni. A kész műveket mindig anyukámnak és a legjobb barátjának mutatom meg, mert anya képes objektíven nézni az egészet, racionálisabb szemmel, a barátja pedig írói szemmel tud nekem kritikát mondani. Még van pár ember, akiknek meg szoktam mutatni a dolgaim, meg pl. azt a könyvecskét, amiben az én írásaim is megjelentek, na azt nagy büszkén hordoztam körbe a rokonságban. Van egy nagyon jó barátnőm, vele egy írós fórum munkáit szoktuk elemezgetni, meg úgy általában beszélni az írásról.
Viszont utálom, hogy ha valaki alkotás közben néz. Kiskoromban sem szerettem már, ha játék közben valaki figyelt, hogy ugyan mit csinálok, ez mostanra se változott. Engem ne nézzenek se számítógépes játékkal való ügyködés, se rajzolás, se olvasás, se írás közben. Oké, hogy valaki véletlen belefut, de amikor direkt melléd ülnek nézni, az a halálom. :D Arról pedig senkinek nem szoktam mesélni, hogy az aktuális munkám egy Sims Tale. Mindenki rákérdezne először, hogy mi a fene az és utána meg csak kinevetnének. Meg mi az, hogy ennyi idősen én még Simsezek, az de béna.
Szerencsére ebben a közösségben nincsenek ilyen gondok és bátran osztom meg a szárnypróbálgatásaimat.

Ma is éppen dolgoztam az egyik fejezeten, amikor megjelent anya és láttam, hogy azért fél szemmel sasolja, hogy mi folyik a gépen, szóval szépen eltüntettem a tálcára a dokumentumot. :D

martin923

22/7/2014 09:20:40

Engem is jó páran kinevetnének, ha megmutatnám nekik a tale-m. Időpazarlásnak és gyerekes dolognak találnák. Azt a környezetemben mindenki tudja, hogy szoktam írni, és hogy őszinte legyek a talemnak a szövegrészét úgy terveztem, hogy sok embernek megmutatom, és nem mondom el nekik, hogy ez egy sims tale-nek a fele (a másik fele ugye a képek).

Anna Orsolya

22/7/2014 09:35:31

Én se szeretem mutogatni a Tale- emet a családnak. Volt már, hogy megemlítettem anyáéknak, mit csinálok, meg egyszer az egyiknek a cselekményéről is beszéltem, de részleteket nem mutattam nekik. Volt már olyan, hogy írás közben bejött, olyankor én is a tálcára csuktam a Wordöt, és megvártam, hogy kimenjen.

Olyan még nem nagyon volt, hogy ajánlgattam Tale- eket, de igazán nincs is kinek.

juhaszgaga

22/7/2014 09:36:22

Semennyire sem mutatom meg. Nem érdeklődnek iránta, ezért én meg nem is erőltetem, hogy megmutassam nekik. Meg azért néhány jelenet, írás inkább olyan, hogy az életbe sem mutatnám meg nekik :D

NoAngelBrigi

22/7/2014 10:16:05

Jó látni, hogy azért akad olyan is, aki be tudja avatni a családját, és a kis közösségünkön kívül is tud beszélni a témáról.

Azt hiszem én kicsit ide is meg oda is tartozom. A szüleim mindig is tudták, hogy írok, sosem ellenezték vagy maceráltak miatta, de nem is nagyon érdeklődtek iránta. (Amúgy ha néznek közben, az engem is zavar, de szerencsére ilyen már régen volt.) A családban egyedül a tesómmal osztom meg ezeket a dolgokat, ő olvas el mindent elsőnek és ő a lektorom is. : ) Mikor még suliba jártam, elkerülhetetlen volt, hogy azt osztálytársaim ne tudják meg, mert füzetbe írtam (gyakran órán is, ha tudtam), amit mindig magammal hordtam. Volt egy-két lelkes olvasóm, de ők inkább voltak csak elfogult barátok, mint őszinte kritikusok. Ami pedig a játékot (és így a sims talet) illeti: kevesen tudják. Az időnként kiderül, hogy játszom, nem is titkolom, de csak mosolyognak rajta. (Olyanok is, akik nálam sokkal idősebbek és szintúgy játszanak, csak durvább játékokkal.) Az se túl ismeretes, hogy sims talet is írtam már. Erre is csak mosolyokat kaptam, nem mint ha ezeknek az embereknek értelmesebb hobbijuk lett volna... :P Aki nincs ebben benne, vagy nem tetszik neki (ez sok mindenre igaz), az valahogy nem tudja a mi belefektetett energiánkat és kreativitásunkat komolyan venni. Na de a lényeg az, hogy itt vagyunk egymásnak, mind megtaláltuk azt a helyet, ahol megbecsülve érezhetjük énünk ezen "gyerekes" részét is. : )

22/7/2014 10:42:02

Azt elfejeltettem hozzátenni, hogy tapasztalatom szerint (az ősöket leszámítva) az emberek jobban megbecsülnek valakit, ha kiderül róla, hogy író.

22/7/2014 11:16:24

Szerintem egyik ember olyan mint a másik. Az írók se a holdról jöttek..Személy szerint soha nem vártam el különleges bánásmódot, és azt szeretem, ha mások "természetesen" bánnak velem. Nem mondom, részem volt már pár érdekes hozzáállásban az biztos..

Nita90

22/7/2014 12:18:51

Nagyon skizofrén dolog, ha válaszolok a saját kérdésemre? :)

1. Én nem szívesen vállalom "arccal" az írásaimat, inkább csak a virtuális közösségben szerzett ismerősökkel osztom (majd) meg a dolgaimat, akik "megértenek", és nem küldenének rögtön a zárt osztályra, ha beleolvasnak.
Nálam otthon azt látják a tale-írásból, hogy éppen gépelek – „de vajon mit?” „ááá, semmi hasznosat!” –, vagy „már megint azzal a bugyuta játékkal játszik, ahelyett, hogy értelmes dolgokkal foglalkozna, mondjuk takarítana”. Ezért nálam is reflex, hogyha nyílik az ajtó, rakok le mindent tálcára. Azt pláne nem tűrném, hogy kukkoljon valaki a vállam fölött. Viszont ha kimegyek, mindig bennem van a félsz, nehogy ott maradjon egy megnyitott dokumentum vagy mappa, amiben érdekes, és egyelőre a legkevésbé sem publikus dolgok vannak. Ha ebbe belenézne valaki, főleg félkész állapotban, úgy érezném, a fejembe, az elmén legsötétebb bugyraiba lát bele, az pedig nagyon feszélyez. Így is parázok azon, hogy a közös asztali gép hétköznapokon őrizetlenül hever otthon, rajta minden bizalmas cuccal, szabad prédaként a családtagjaimnak. Legszívesebben jelszóval védeném le a mappát, de olyan opció azt hiszem, nincs, minden dokumentumot meg nincs kedvem egyesével levédeni. Ha az otthoniaknak nincs jobb dolguk, mint Nita mappái között turkálni (nem szokásuk, állítólag), és megtalálják a készülő tale-emet, legyen, legfeljebb elbujdosok zavaromban.
Legjobb barátnőm valamennyire be van avatva, bár őt igyekszem nem terhelni ezzel, mert nem simses, így vele inkább csak magát a sztorit tárgyalom meg, olyasminket beszélek meg vele, hogy ez vagy az a fordulat szerinte milyen, logikus-e, mit gondol róla, stb. Cserébe én is végighallgatom türelmesen, amikor rájön a fandom-ötperc, és olvadhatnékja támad egy-egy színésztől. :)

2. Egyetlen tale-t ajánlottam egyszer egy abszolút nem simses személynek, a volt(?) barátomnak, méghozzá a Narancsot, mivel az élethelyzetünk egy kicsit hasonló (volt), mint Bencéé és Flóráé, így gondoltam, talán tetszene neki is. Tetszett is neki. :)

22/7/2014 13:31:03

Nekünk nem egy közös gépünk van, hanem 3. Egy az enyém, egy a nővéremé, meg egy apáé. Régiek, nem épp a legerősebbek, az enyém talán 5 éves is lehet, vagy akár több. Én van, hogy nyitva hagyom a mappáimat, meg néha fájlokat, mert tudom, hogy senki nem jön be a szobámba, meg nem is annyira érdekli a többieket, mi mindent csinálok.
Nita: úgy tudom, a gépen lehet létrehozni külön fiókokat, és akár jelszóval is lehet védeni.

22/7/2014 15:00:49

Nekem márciusban a gépem min. 14. életévét töltötte be... :P (persze, már nem azt használom... )

22/7/2014 16:25:11

Köszi, tudok a lehetőségről, de szerintem a külön fiók azért túlzás lenne, és szerintem a család is bántónak érezné, és szerintem jogosan. Nekem is van egy külön kis laptopom, írni azon is tudok, de a forgatáshoz gyenge szegény. Tervezgetem, hogy beszerzek egy új laptopot, ami a Sims 4-et is masszívan elbírná (nem mellesleg a forgatás is jelentősen felgyorsulna vele), de annyi kiadásom volt az elmúlt időszakban, hogy ez a projekt csak később valósulhat meg. :(

22/7/2014 16:28:11

Az unokatestvéreimnek régen 1 gépen volt 3 fiókjuk, mindenkinek 1. Mindenki a sajátját használta.

23/7/2014 00:46:53

Alapból én sem vagyok az a mutogatós fajta, így fogalmam sincs, milyen indíttatásból ültettem le anyát a gép elé, hogy olvassa el az MMAT első évadát. Ha jól rémlik, tetszett neki - bár lehet, hogy csak rámondta, hogy ne bántson meg XD - javasolt egy-két dolgot, és ennyi. :D A húgom is végigolvasta, de a második évadhoz már nem volt ereje. Mivel anya előszeretettel számol be apának dolgokról, így ő is megtudta, min ügyködök, de nem igazán érdekelte, szóval remélem, azóta elfelejtette. :D Mutogatás terén én így állok.
Azért szomorú, hogy ennyire titokban kell tartani, min dolgozunk, mert tartunk attól, hogy a baráti társaságunk, környezetünk kinevet. :( Ez annyira nem jó.

Mivel én sem kürtölöm világgá, hogy amúgy szabadidőmben mivel foglalkozok, meg hogy szeretem a Sims Tale-eket, nem sűrűn ajánlgatom őket senkinek, egyedül a húgomat avattam be ebbe, aki maga is nagy kedvelője a Simsnek és tagja volt a My Sims Fórumának. Az elején ő is lelkesen olvasott, azt hiszem, a Holdfényt ajánlgattam neki többször is.

Marcello

23/7/2014 04:42:30

Többetek válaszában megleltem önmagamat is, ugyanis én sem beszélek szívesen másokkal arról, hogy írok... :D Anyukám tud róla, meg szokott is néha kérdezgetni, hogy haladok-e egyáltalán valamit, de még egyik művemet sem olvasta el. De ez szerintem csak azért van, mert ő inkább a kis békés, romantikus történeteket szereti, amiket én így önmagában nem szeretek írni.

A tanáraim közül tudják néhányan, az irodalomtanárnőm például A bosszú ösvényét végig is olvasta... Meg a barátaim közül is sokan tudják. A legjobb barátom például önfeledten szokott dicsekedni vele. Például amikor mondok valami jó gondolatot egy idegennek, egyből benyögi, hogy: "ő amúgy író", én meg csak röhögök... :D Olyan érdekes ez, hogy sokan többet képzelnek bele ebbe a dologba, mint amennyi valójában.

Kérdés Kedd - Mit csinálsz? Na, muti meg!

Leave a Reply.

IRÁNY AZ ÚJ OLDAL!