
Közeledik a megnyitó napja, főszereplőnk pedig, egyre izgatottabb. Mi lesz, ha nem jönnek el? Mi lesz, ha rossz nyomon járunk? Többek között ezek a kérdések gyötrik Blairt, de tudja, hogy már nem hátrálhat meg. A családja, a kedvese és a barátai támogatják, akik mellé egy régi ismerős is társul.
"Mélyet sóhajtottam és államat a tenyerembe támasztva, töprengtem. Nagyiék látták, hogy csak akkor fogok megnyugodni, ha rendeződni látszanak majd a dolgok. Sosem voltam kapaszkodó típus, nem szerettem reménykedni és furcsálltam azokat az embereket, akiknek volt hitük valamiben. Azonban, most minden erőmet összeszedve, próbáltam kapaszkodni a reménybe, amely sosem hal meg."