A fórumunk egyik témájában nemrégiben felmerült köztetek a külföldi tale-ek fordításának gondolata. Sokatoknak tetszett az ötlet, olyannyira, hogy néhányan vállalkoznátok is egy-egy jól sikerült darab „magyarítására”. Bevallom, először kifejezetten elleneztem, hogy nálunk ilyesfajta publikációk megjelenjenek, aztán a pozitív lelkesedés vette át felettem az uralmat, majd végül némi pro-kontra érvfelsorakoztatás után arra jutottam…
Katt a „Read More” feliratra, és a poszt végén megtudhatjátok. ;)
Katt a „Read More” feliratra, és a poszt végén megtudhatjátok. ;)
Dettyke
Az első gondolatom ezzel kapcsolatban az volt, hogy mégis minek? Aki beszél az adott nyelven, annak felesleges, aki pedig nem, az talál számtalan hazai történetet, amiben kedvét lelheti. Kész. Pont.
Aztán az jutott eszembe, hogy jó, oké, végül is kiemelkedő, minőségi történetek fordításáról esett szó, és biztosan lenne rájuk igény, arról nem is beszélve, hogy milyen jó kis nyelvgyakorlás ez, szóval lehet, hogy mégiscsak adni kellene ennek az egésznek egy esélyt, hogy minél több emberhez eljussanak ezek az alkotások.
Igen ám, de a szerzői jogok miatt nem olyan egyszerű munkához látni. Engedélyt kell kérni mind az alkotótól, mind pedig az adott oldal vezetőségétől a másodközlésre, ami már önmagában nagy feladat, hiszen elérhetőséget találni, pláne magánszemély esetében, nem könnyű feladat. De tegyük fel, hogy sikerült, ráadásul forrásmegjelöléssel bele is egyezett az illető a dologba, és volt olyan kedves, hogy e-mailben a rendelkezésünkre bocsátotta a teljes anyagot. Kezdődhet is a tényleges munka!
Egyedül vagy többen? – merült fel a kérdés, amire ebben az esetben szerintem csak egyetlen jó válasz létezik: egyedül. Mindenkinek megvan ugyanis a maga stílusa, és ha ezek a különböző stílusok egy projekten belül keverednek, inkább káosz érzetét keltik, mint egy egységes, letisztult alkotásét. Némi utómunkával persze lehet ezen javítani, de sokkal célszerűbb, ha egy műre egyetlen személy koncentrál.
A fordítás. Az ember azt hihetné, hogy ha viszonylag magabiztosan beszél valamilyen idegen nyelven, nem okozhat neki gondot egy szöveg lefordítása. Ám a valóságban az iskolában tanultak nem mindig elegendőek ahhoz, hogy az adott nyelven készült alkotásokat ugyanazon a színvonalon vissza tudjuk adni az anyanyelvünkön is. Gondolok itt most elsősorban a szakkifejezésekre, jóllehet sims tale-ek esetében nem találkozunk velük túl gyakran, ám szlenggel viszont már annál inkább. És talán ezt, a szlenget a legnehezebb fordítani, vagy egyáltalán követni, mert rohamosan változik, és szinte hétről hétre érkeznek az újabbnál újabb, fura kifejezések, amiket nem lehet egyértelműen átültetni magyarra, vagy ha mégis, akkor ott a másik probléma: magyarul nem állja meg a helyét abban a bizonyos szituációban. Hogy egy példával is éljek: az általam legutóbb olvasott regényben az amerikai író sokszor használta a „son of a bitch” nem túl kedves szófordulatot, amit a fordítónő minden egyes alkalommal kurafinak bélyegzett. Természetesen szó szerint teljesen helytálló, ám a szövegkörnyezetbe egyáltalán nem passzolt bele, nevetségessé tette mind a főhőst, mind pedig az egyébként komoly és feszültséggel teli jelenetet. És nem, az írónak ez nem állt szándékában, ebben az esetben egyértelműen a fordító vétett hibát.
Azon túl, hogy beszélnünk, olvasnunk, értelmeznünk kell azon a bizonyos idegen nyelven, egyaránt fontos, hogy ismerjük az anyanyelvünket. Tudjuk szépen, választékosan kifejezni magunkat, tudjunk helyesen írni, azaz legyünk tisztában a nyelvtani szabályokkal. És ha mindez megvan, nem árt, ha szorul belénk némi kreativitás is, hogy az idegen nyelvű történetet lehetőleg jelentésmódosulás nélkül tehessük élvezhetővé a közönség számára.
Mindent összevetve tehát nálam a macera-faktor nyert, azaz a fordításba ölt energiát sokkal szívesebben fordítom a saját történeteim írására. Való igaz, hogy számos kiváló tale-t találunk külföldi oldalakon, de én inkább a hazai alkotókat támogatom. Az anyanyelvemen, tőlük akarok olvasni. :)
Aztán az jutott eszembe, hogy jó, oké, végül is kiemelkedő, minőségi történetek fordításáról esett szó, és biztosan lenne rájuk igény, arról nem is beszélve, hogy milyen jó kis nyelvgyakorlás ez, szóval lehet, hogy mégiscsak adni kellene ennek az egésznek egy esélyt, hogy minél több emberhez eljussanak ezek az alkotások.
Igen ám, de a szerzői jogok miatt nem olyan egyszerű munkához látni. Engedélyt kell kérni mind az alkotótól, mind pedig az adott oldal vezetőségétől a másodközlésre, ami már önmagában nagy feladat, hiszen elérhetőséget találni, pláne magánszemély esetében, nem könnyű feladat. De tegyük fel, hogy sikerült, ráadásul forrásmegjelöléssel bele is egyezett az illető a dologba, és volt olyan kedves, hogy e-mailben a rendelkezésünkre bocsátotta a teljes anyagot. Kezdődhet is a tényleges munka!
Egyedül vagy többen? – merült fel a kérdés, amire ebben az esetben szerintem csak egyetlen jó válasz létezik: egyedül. Mindenkinek megvan ugyanis a maga stílusa, és ha ezek a különböző stílusok egy projekten belül keverednek, inkább káosz érzetét keltik, mint egy egységes, letisztult alkotásét. Némi utómunkával persze lehet ezen javítani, de sokkal célszerűbb, ha egy műre egyetlen személy koncentrál.
A fordítás. Az ember azt hihetné, hogy ha viszonylag magabiztosan beszél valamilyen idegen nyelven, nem okozhat neki gondot egy szöveg lefordítása. Ám a valóságban az iskolában tanultak nem mindig elegendőek ahhoz, hogy az adott nyelven készült alkotásokat ugyanazon a színvonalon vissza tudjuk adni az anyanyelvünkön is. Gondolok itt most elsősorban a szakkifejezésekre, jóllehet sims tale-ek esetében nem találkozunk velük túl gyakran, ám szlenggel viszont már annál inkább. És talán ezt, a szlenget a legnehezebb fordítani, vagy egyáltalán követni, mert rohamosan változik, és szinte hétről hétre érkeznek az újabbnál újabb, fura kifejezések, amiket nem lehet egyértelműen átültetni magyarra, vagy ha mégis, akkor ott a másik probléma: magyarul nem állja meg a helyét abban a bizonyos szituációban. Hogy egy példával is éljek: az általam legutóbb olvasott regényben az amerikai író sokszor használta a „son of a bitch” nem túl kedves szófordulatot, amit a fordítónő minden egyes alkalommal kurafinak bélyegzett. Természetesen szó szerint teljesen helytálló, ám a szövegkörnyezetbe egyáltalán nem passzolt bele, nevetségessé tette mind a főhőst, mind pedig az egyébként komoly és feszültséggel teli jelenetet. És nem, az írónak ez nem állt szándékában, ebben az esetben egyértelműen a fordító vétett hibát.
Azon túl, hogy beszélnünk, olvasnunk, értelmeznünk kell azon a bizonyos idegen nyelven, egyaránt fontos, hogy ismerjük az anyanyelvünket. Tudjuk szépen, választékosan kifejezni magunkat, tudjunk helyesen írni, azaz legyünk tisztában a nyelvtani szabályokkal. És ha mindez megvan, nem árt, ha szorul belénk némi kreativitás is, hogy az idegen nyelvű történetet lehetőleg jelentésmódosulás nélkül tehessük élvezhetővé a közönség számára.
Mindent összevetve tehát nálam a macera-faktor nyert, azaz a fordításba ölt energiát sokkal szívesebben fordítom a saját történeteim írására. Való igaz, hogy számos kiváló tale-t találunk külföldi oldalakon, de én inkább a hazai alkotókat támogatom. Az anyanyelvemen, tőlük akarok olvasni. :)
RSS Feed
