Vendégkritika - Tükörkép - Írta: Sookie

Minden héten izgatottan vártam, mikor kerül fel végre a Tükörkép következő része, és minden hétfőn – vagyis Talefőn :D – boldogan nyitottam meg az új részt. Aztán, hogy végül mit éreztem, amikor a végére értem, mindig változó volt. Néha tetszett, néha nem, néha rövid volt, néha nem, néha izgalmas, néha nem… Ettől függetlenül egyáltalán nem bántam meg, hogy figyelemmel kísértem ezt a történetet, mert szerintem a legkülönlegesebb, amit az utóbbi időben olvastam.

Hogy mi ennek az oka? A felépítése. Egy történeten belül kettőt kaptunk, és ezek remekül kiegészítették egymást. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a két történetrész önmagában is megállta volna-e a helyét. Együtt viszont egy kerek egészet alkot, amit érdemes elolvasnia mindazoknak, akit érdekel egy író önmagára találása, néhány romantikus szál, na és persze a fantasy.

A "Read more" mögött spoileresen folytatódik a kritika...

A történet egyik szálán Jayden és Aderyn kapcsolatának alakulását követhetjük nyomon. Habár néha túl gyorsan haladtunk ezen a szálon nem bántam, hiszen a könyv története ebből a kapcsolatból született, így nem lehetett apró lépésenként haladni.

Kezdetben minden jól alakult persze, de a végére Aderynről is kiderült egy fontos dolog. Ami nem is kicsit döbbentett le, hiszen addig a pontig egyáltalán nem olyannak ismertem meg a lányt. De valahogy ez a rész nem lett igazán kibontva. Nem tudtuk meg, mi volt Aderyn célja, mi lett a nyúlfarknyi szerepet kapó férjével, és azt sem, miért keresett Aderyn boldogságot más mellett. De mivel a történet inkább Jayden sorsával foglalkozott, túlléptem ezen.

A történet aztán befejeződött, nem is akárhogyan. Egyszerre két verziót is kaptunk, és hiába a második az alternatív, nem tudom eldönteni, hogy melyiket érzem hitelesebbnek. Az egyikben Jayden és Aderyn tényleg boldogan él együtt, a másikban pedig képesek elbúcsúzni egymástól. Mindegy melyiket nézzük, Jayden szempontjából mindenképpen boldog mind a kettő változat. Így tudván, hogy ő boldogan él tovább, keserű szájíz nélkül tudtam elbúcsúzni a történettől, ami nagyon fontos, és pozitív dolog.

A könyv története már egy igazi fantasy történet varázserejű italokkal, tündérekkel, sötét mágussal, na és persze a niwákkal. Ez a rész attól igazán érdekes, hogy miközben egy kerek történet, végig látjuk benne a valóságot, amelyben az író él. Aloysius és Aiman (Nava) kalandja nem indult zökkenőmentesen, de miközben mi megismertük őket, ők is megismerték egymást. Azután a valóság szörnyű fordulatai bekövetkeztek a könyvben is. Aiman elárulta Aloysius-t, majd meghalt. De valahogy Aimannal együtt tudtam érezni, és még valahol sajnáltam is, szemben Aderynnel.

A történetben egy új faj is megjelent, a niwák. Romena egy teljesen új fajt, és ez által egy új világot és egy kerek teremtéstörténetet is alkotott, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A niwák igazán érdekes lények, akikről szívesen olvasnék még. Remélem, ez a kívánságom meghallgatásra talál majd, mert a történet – mindegy melyik finálét nézzük – nyitva hagyta a folytatás lehetőségét.

A történet tehát attól igazán különleges, hogy egyszerre követhetjük nyomon Jayden Aderynnel ápolt kapcsolatát, és a könyvszereplők sorsának alakulását. Nagyon érdekes a párhuzam a szereplők között, és érdekes figyelemmel kísérni, hogyan hatnak a könyv cselekményére a valóságban megtörtént események.

Már önmagában a két szál női főszereplője olyan szinten megegyezik, hogy csak a nevük tér el egymástól. Bár először arra gondoltam, a niwa főhősnő neve is Aderyn lesz, ha már ez a lány ilyen különleges nevet kapott. Mindenesetre érdemes megfigyelni, ahogy Jayden egyre jobban megismeri Aderynt, úgy kapunk olvasóként egyre több információt Aimanról is. Kezdve azzal, hogy mind a ketten gyűlölik az előítéletet.

De persze a női főszereplőkön kívül, másban is hasonlít a két történet cselekménye. Mind a kettőben található romantikus szál a főszereplők között, és ez maga után húzza a házasságtörést is. Nem is szólva arról, ahogy Aderyn efféle árulása hogyan csapódott le Jaydenben, majd jött létre a könyvben. Ezért a párhuzamért Romenának hatalmas pacsi jár!

A képek Sims 3-mal készültek, és igazából szépek. Néha a pózok nem voltak tökéletesek, előfordult néhány érdekes beállítás, ettől függetlenül szerintem nem lehet a képekre panasz. Habár néha egy-egy kép esetében nem éreztem megfelelőnek a szövegtördelést. Elsősorban nem az a baj, hogy fölösleges kép készült, hanem hogy néha nem készült.

No és akkor jöjjön, aminek jönnie kell, a negatívumok. Bevallom, hiába tetszett a történet, azért jó pár dolog megfogalmazódott bennem, ami ide tartozik.

Először is, néhány rész esetében úgy éreztem, csak töltelékként szolgál. Csak azért lett megírva, hogy meg legyen írva. Ilyen például a kis erdei kolónia, ahol hiába történt két fontos dolog is, ha valójában elhagyható lett volna. Ezzel szemben néhány részben pedig alig történt valami.

A másik – és ezt már kifejtettem egy rész alatti értékelésemben is – az Aloysius és Aiman közötti szerelmi szál. Ami persze Jayden és Aderyn letükröződése, de azt éreztem, hogy a könyv szereplőinek az életét ez nem befolyásolná annyira, mint a valós szereplőkét. Szerintem nem minden történetben elvárás a romantika, ha a történet anélkül is egy kerek egész. Nem minden történet igényli a szerelmes egymásra találásokat. És a Tükörképnél pont ez a helyzet.

Aztán a szereplők. Hiába követtem hétről hétre a történetet, egyik karakter sem nőtt különösebben a szívemhez a történet olvasása alatt. Nincs igazán szerethető karakter, hacsak nem Bonnie, de neki olyan kevés szerep jutott, hogy ez talán nem is számít igazán.

Az viszont tagadhatatlan tény, hogy a történet minden pozitívumával és negatívumával együtt is elnyerte a tetszésemet, így egy percet sem bántam az olvasásból. Remélem, olvashatunk még hasonló történetet – akár folytatást - Romena tollából, akár a niwákkal a főszerepben. Drukkolok, hogy így legyen!