Tegye fel a kezét, aki emlékszik Rochelle-re! Senki? Jó, hát van ez így, ha az ember eltűnik 2015 augusztusában és utána ígért történeteinek híján inkább sunyít a háttérben… Milyen jó, hogy a Sims Tales sosem feledkezik meg a tagjairól, én pedig magam mögött hagyom a passzivitást és a Kémkedő Keddre válaszolással letudom a januárra megfogadott írásmennyiséget.:) Hiányzott, hiányoztatok!
 
És most egy kis komolyodás:
 
Ha ez az első történeted nálunk: Milyen érzés friss íróként bemutatkozni az oldalon?

A MySims idejében még csendes szemlélő voltam (mondjuk az elmúlt évben sajnos itt is azzá váltam), de mindig is magával ragadott a Sims Tales műfaja, egészen fiatal koromtól kezdve (értsd 13-14 éves) arról álmodoztam, egy egyszer nekem is megjelenik egy művem. Szerintem azok az emberek, akik szeretnek olvasni sokszor elgondolkodtak már azon, hogy maguk is tollat ragadjanak, ez velem sem volt soha másként. Emlékszem még pár, felnőttebb fejemmel igen bugyuta kis történetecskére, amelyek mindig arra vártak, hogy befejezzem őket és a Simsben életre keljenek. Ezek a szárnypróbálgatások már régen a Lomtár homályaiba vesztek, de mindig is úgy tekintek rájuk, mint egy folyamat kezdetére.
Íróként már volt szerencsém bemutatkozni az életben, egyik legnagyobb sikeremnek tartom, hogy nyomtatásban megjelenhetett két novellám, de azon álmom teljesítése, hogy egy ilyen írói közösségben bemutathassam a munkám, még várat magára. Amikor megnyitott a Sims Tales, nagy örömömre szolgált, hogy a MySims bezárása ellenére úgymond kaptam még egy esélyt, hogy ha eddig nem, hát majd most beteljesítem az álmom. Sokat kell még tanulnom mind írás, mind illusztrálás területén, de úgy érzem eljött az ideje, hogy előkaparjam magam a homályból és felhagyjak a csendes szemlélő attitűddel és magam is megtapasztaljam azt a csodás érzést, amit egy ilyen publikálás adhat.
 
Mi ihlette a történetet?

Jelenleg két történeten dolgozom. Vagyis a pontosság kedvéért összesen négy mű várja az elkészülést, ezekből pedig kettőt emelnék ki most.
 
Az egyiknek az ötlete még 2015 környékén kezdett realizálódni bennem. Címe még nincs, legyen jelezve örökösös történetként.
Egy steampunk fantasy világban játszódó kémtörténetről van szó, nem kevés drámával fűszerezve, mely egy uralkodó halálával indul. A steampunk azért lett eleme, mert nézegetve az egyedi tartalmakat, mindenképpen szerettem volna egy ilyen környezetben forgatni, szóval konkrétan a történet idomult ehhez az elképzeléshez. A monarchiás, rivalizálós elemek utána forrották csak ki magukat. A kémkedős rész pedig a való életből jön, mert egyre nagyobb érdeklődést mutatok a téma iránt, ahogy a szakmai életem szépen lassan ilyen irányt vesz. Ha ki kellene emelnem valamit, akkor a Bioshock és Dishonored játékokat említeném meg, amelyek komoly inspirációként hatottak rám, leginkább a környezetükkel, hangulatukkal.
 
A másik történet tavaly júniusban öntött formát, konkrétan pont akkor, amikor a vizsgáim és szakdolgozat után készültem az államvizsgára. Egy 1800-as évek eleji (konkrétan 1811) Japánban játszódó drámai történetről van szó, amelybe került egy kevés misztikum és egy cseppnyi romantika is. Már amennyire lehet romantikázni egy ilyen kultúrában… Kicsit a fantasy és a valóság határán mozgó történetről van szó, ahol szintén komoly szerepet kapnak a ninják, mint korabeli kémek. Próbálom a legjobb tudásom szerint hűen ábrázolni és átadni a Távol-Keletet, hiszen maga a japán kultúra mindig is vonzó volt számomra, több ilyen témájú könyv elolvasása után maga az ihlet is így szállt meg. A teljes történet pedig egyszer csak testet öltött a fejemben és azon kaptam magam, hogy ezt nekem le kell írnom. Kiemelném egyébként a Gendzsi szerelmeit és a Sógunt, mint legfontosabb inspirációimat, illetve van még pár könyv, néhány zene, animék és egy nagyon kedves japán ismerős, így végül ezek tették lehetővé, hogy A hold árnyéka megszülessen. Mármint vajúdási szakaszba lépjen, na.
 
Hol tartasz az írásban/forgatásban?
 
A hold árnyéka mindenképpen egy két évados történet lesz, ahol a fő cselekmény már rég megvan a fejemben, a kis nüanszok vázlat formájában virítanak a firka füzetemben, illetve 7 megírt fejezet a 13-ból várja a képeket. Bár még hátra van egy visszaemlékezős rész, amit eredetileg két részre tervezek szedni, de lehet végül három lesz belőle, hosszaságtól függően. Forgatás ügyileg megvannak a szereplők, illetve a főbb helyszínek, szóval tényleg csak le kell ülni és dolgozni. Meg vár rám még ezer statiszta legyártása…
 
A másik történetnek ugye még címe sincs, illetve csupán egy fejezet van megírva, de persze kész egy komplett világ, van egy térképvázlatom, szereplők konkrét jellemekkel, adatokkal, meg szerencsére a játékbeli énjük is kész. Egyelőre most az előbbi történetemre szeretnék koncentrálni nagy erőkkel, mert ha mindkettő között ingadozik a figyelmem, akkor soha nem fogok érdemit produkálni.
 
Mi a legnehezebb számodra az írásban?
 
Néha nem tudom úgy kifejezni magam, ahogy a fejemben elképzeltem az egészet és az eredmény egyáltalán nem nyeri el a tetszésem. Egyszerűen mániákusan javítgatom a meglévő részeket is és sosem érzem az igazinak. Ez rengeteg időt és energiát felemészt feleslegesen. Konkrétan még ezt az interjút is legalább kétszer átjavítottam… Oh, háromszor.
 
A másik problémám maga az illusztrálás, amit most én hozzáveszek az íráshoz. A játék nagyon lassan tölt be, hosszú idő, mire rászánom magam a forgatásra. Illetve eddig összesen háromszor vált menthetetlenné a dolog, rengeteg munkám elveszett, köztük egy korábbi történetem, a Szívem szilánkjai is, egy egyperces és egy mini-tale is. Ez egyszerűen teljesen elveszi a maradék kedvemet is, amit nagyon nehezen találok meg végül.
 
Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
 
Általában a legkellemetlenebb pillanatokban jön rám, hogy most már pedig nekem írni kell, de ezen a frusztráltságomon már túlléptem. Megírom, ami a fejemben van, így gyorsabban szabadulok, aztán hónapokig rá sem hederítek a dologra és tudok koncentrálni más fontos ügyeimre. Ezt a részét már sikerült elfogadnom és inkább engedek, minthogy szenvedjek. Egyedül a fent említett problémákat a játékkal élem meg rosszul. Nagyon rosszul.
 
Illetve nagyon nehéz, egyre nehezebb összeegyeztetni a magánéletet és az írást/forgatást. Amikor ez az írás megjelenik, én éppen Hollandiába költözöm másfél évre, előtte pedig a Norvégiában töltött 5 hónap sem tett jót a produktivitásomnak. Sokszor éreztem azt, hogy alkotás terén nem akarnak összejönni a dolgok, így már többször eljutottam oda, hogy nem erőltetem, talán nem is nekem való ez az egész. Aztán pár hónap szünet után mindig késztetést éreztem, hogy folytassam, egyszerűen nem tudom feladni. Tényleg régi vágyam, hogy megjelenhessen egy történetem, de azért minden áron senki szabadidejét nem akarom tönkre tenni.
 
Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
 
Először a fejemben körvonalazom a dolgot, magányos perceim ilyenkor mindig a történetre gondolással telnek. Majd előkerül a vázlatfüzet, ahol kitalálom a szereplők neveit és jellemét, fejezetekre bontom a történetet és kitalálom, hogy mi történik az adott részben, esetleg rajzolok térképet. Ezek után általában meglátogatom a Formatárat és megalkotom a főbb szereplőket, és csak ezután kezdem el a történetet írni. Kb. 3-4 rész után „megunom” az írást és elkezdem megalkotni a helyszíneket, esetleg megkezdem a forgatást karakterképekkel és a borítóval, majd rájövök, hogy ez a munkásabbik része a dolognak és visszatérek az íráshoz. Aztán megírok pár részt és jöhet megint a forgatás, stb, stb…
 
Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
 
A hold árnyékának első évadát leghamarabb nyáron, legkésőbb ősszel szeretném megjelentetni. Utána nem tudom, hogy az örökösösre vagy a második évadra fordítom majd a figyelmem, ez a jövő zenéje. Nem ígérek semmit, mert senkit sem akarok cserbenhagyni.

Shoda Mamoru ugyan jól leplezi, de anyagi gondjai miatt egyre inkább úrrá lesz rajta a félelem, hogy be kell zárnia szeretett dojóját és végleg el kell búcsúznia szamuráj-társaitól. Jobb keze és legjobb barátja, Nakata Rokuro is elkeseredetten próbál megoldást találni a problémára, nem sok sikerrel.
Rokurót, miközben próbál valamilyen eredményt felmutatni, megtámadja egy csapat rónin, a harc következtében pedig eszméletét veszti. Másnap egy teljesen ismeretlen helyen ébred, ahol megismerkedik Mitsukóval, a titokzatos fiatal nővel, aki valószínűleg megmentette a biztos és nem túl előkelő haláltól. Miután érdekes beszélgetésük után hazaküldi, Rokurót kíváncsisága nem hagyja nyugodni: kutatni kezd a nő után, de lassan rá kell ébrednie arra, hogy Mitsuko nem is az, akinek vallja magát.

***

"- Ki kell, ábrándítsalak, ha valamilyen romantikus, esetleg regénybe illő és misztikus magyarázatot vársz tőlem – fordult felé először teljes testével a nő. – Nem volt ebben semmilyen öncél, és nem is a személyed felé irányult. Mondhatni jókor voltam jó helyen. Bár az is igaz, hogy rettenetesen felmérgesített, hogy az egyik rónin a kardja markolatát használta, hogy harcképtelenné tegyen. Undorodom az ilyen férgektől, akik helyzetük ellenére még szamurájnak merik nevezik magukat, de a bushidót már régen elfelejtették. – Az emlékre Mitsuko érezhetően kissé felhergelte magát, de gyorsan úrra lett a dühén.
- Te is szamuráj vagy, Mitsuko-san? – bukott ki a kérdés Rokuróból. Ha szamuráj volt az apja, akkor a lánya is szamurájnak számított, de ez csupán egy társadalmi, mintsem gyakorlati jelentőséggel bíró rang volt, csak nagyon kevés nő értett valamicskét a kardforgatáshoz, az ő feladatuk másra koncentrálódott. Férjhez mentek, gyermekeket szültek és neveltek, vezették a háztartást, sokszor anyósuk szigorú pillantásaitól kísérve. Ha pedig férjük szeppuku elkövetésére kényszerült, maguk is örömmel mentek utána a halálba.
- A szüleim szamurájok voltak, így én is az vagyok, akárcsak a testvéreim – közölte kissé szárazon az illetlen kérdés miatt. – Számít ez valamit?"

Miután a Lord Marsall, Lucian Ward tragikus hirtelenséggel elhunyt, utolsó kívánsága, hogy Henrietta lánya egy erőskezű férfihez menjen hozzá, ezzel biztosítva Prymus stabilitását és jövőjét. Lottie Leeford, mint a fiatal örökös bizalmasa, személyesen próbál férjet találni gyerekkori barátnőjének és védencének, de feladata korán sem ilyen egyszerű. Kevés az ideje, Prymus tengernagya a kialakult helyzetet a saját maga javára akarja fordítani, ráadásul Henrietta szíve is mély titkokat rejt, amelyek fenekestől felforgatják az eddig megszokott békét és rendet.

***

"Lottie végigmérte a magas férfit, akit legtöbbször csak egyenruhájában látott és gúnyosan elmosolyodott. Vincent kivételesen civil ruhában érkezett, csizmája olajosan csillogott a gázlámpa fényében.  A tengernagy kifejezetten férfias férfi volt, a legtöbb nő az udvarban és kívül oda volt érte, világos szemeivel és szőkeségével igen ritkaságszámba ment a déli szigetvilágban. Megjelenése szokás szerint kifogástalan és megnyerő lett volna, de Lottie nem tudta nem észrevenni az orránál húzódó mély sebhelyet, melyet sohasem tudott elég ügyesen elrejteni. Lottie emlékezett rá, hogy a sebet apja szerezte az igen makacs és engedetlen, akkor még egyszerű tiszti rangsorban lévő fiatal férfinak, aki emiatt az egész Leeford családot megvetette. Lottie persze örömmel viszonozta a férfi utálatát, ki nem állhatta annak lenéző, pökhendi stílusát. A kettejük közötti paprikás hangulat igen negatívan befolyásolta a tényt, hogy a mindenkori tengernagynak szoros kapcsolatot kell ápolnia a titkosszolgálat legfőbb személyeivel, ahova Lottie is tartozott."

Milyen érzés ismét történetet küldeni az oldalra, magabiztosabbnak érzed magad, vagy aggaszt, sikerül-e túlszárnyalnod a korábbi műved?
Reménykedek, hogy túl tudom majd szárnyalni az első évadot. Mostmár annyival könnyebb, hogy tudom mire kell figyelnem, úgyhogy nem fogom ugyanazokat a hibákat elkövetni, mondjuk az előfordulhat, hogy megint túl sok csavar lesz benne :D
 
Milyen változásokra számíthatunk az előzményhez képest? Lesz, amire nagyobb/kisebb hangsúlyt fektetsz a tale-ben?
A karakterekre mindenképp nagyobb hangsúlyt fogok fektetni, főleg az érzéseikre, mert én magam is érzelmi ember vagyok, így szívesen fejtem ki bőven azokat.
 
Hol tartasz az írásban/forgatásban?
Jelenleg, ha kedvem és időm is van rá akkor a karaktereket és helyszíneket készítem el. A történetnek már teljesen kész a vázlata, szóval amint tudok nekiállok a forgatásnak, egyébként jelenleg még a ruhákat és a pózokat keresem, amik majd kellenek, de jól haladok, és nagyrészt az összes megvan már.
 
Mi a legnehezebb számodra az írásban?
Az, hogy ne kapkodjam el. Az első évadnál szerintem ez volt a legnagyobb hibám, de erre már figyelni fogok teljes mértékben :)
 
Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Mivel még nagyon nem kezdtem el a történetet, még nem tapasztaltam ilyesmit, de biztosan elő fog majd jönni. Remélem majd hamar túljutok rajta.
 
Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Ahogy az első évadnál, itt is előbb a képeket fogom majd elkészíteni, mert az előbb megvan. Illetve közben zenét hallgatok, eléggé metal-függő vagyok :D
 
Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
Szerintem valamikor kora-nyáron lesz olvasható, talán április vége, május eleje környékén, ha könnyen megy majd a biosz meg a kémia, mondjuk ha nem menne nem biosz-kémiás osztályba jelentkeztem volna. :D

Korhatár: 12 vagy 16
Műfaji besorolás: Fantasy, Dráma, Összeesküvéses
További információk hamarosan..

Milyen érzés ismét történetet küldeni az oldalra, magabiztosabbnak érzed magad, vagy aggaszt, sikerül-e túlszárnyalnod a korábbi műve(i)d?
Irigylem azokat, akik magabiztosan tesznek pontot a történetük végére, és maximálisan elégedettek az eredménnyel. Én sosem voltam ilyen, és aggaszt, vajon tényleg sikerül-e felkeltenem vele az olvasók figyelmét. Szeretném túlszárnyalni korábbi tale-emet, és nagyon csalódott lennék, ha nem sikerülne, elvégre hosszú évekkel ezelőtt íródott, és nem is választottam hozzá túl izgalmas témát. Akkoriban leginkább próbára akartam tenni magam, elég kitartó vagyok-e hozzá, hogy befejezzek egy történetet. Most ennél magasabbra tettem a lécet, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek majd a fogadtatásra!

Mi ihlette a történetet?
Nem tudom, ihlette-e valami. Szeretem a sci-fit, de szinte minden műfajú könyv és film érdekel, amiben a hangsúly a szereplőkön van, a környezet számomra másodlagos. Nem hiszem, hogy az alaptörténeten túl egyedi lenne, posztapokaliptikus-űrhajós-kapcsolatfelvételes történetből elég sok van, szóval bármi ihlethette. Remélem, sikerül a karaktereim szemén keresztül friss szemszögből bemutatnom az eseményeket. Az ihet talán inkább egy alapgondolatként jött, szerettem volna olyan történetet írni, amiben minden hősi jellemvonást nélkülöző karakterek küzdenek céljukért, és tulajdonképpen mindenkinek igaza van, csak másképp. Persze megírhatnám ugyanezt hétköznapibb körítéssel, de egy hétköznapi történetem már volt.:) A fantasy műfajt pedig azért hanyagolnám, mert túl sok energia egy teljes kitalált világ felépítése és illusztrálása, és inkább a karakterekre szeretnék koncentrálni. Bár egy fantasy ötletet azért régen dédelgetek, de előbb a jelenlegit szeretném az oldalon látni.
 
Hol tartasz az írásban/forgatásban?
Szégyen, de nem sokat haladtam tavaly óta. A történetnek azonban jót tett az eltelt idő, hozzátettem néhány új szálat, és töröltem néhány korábbit, messze járok már az eredeti elképzeléstől, de jobb is.
 
Mi a legnehezebb számodra az írásban?
Időt keríteni rá.:) Csendet és nyugalmat igénylek magam körük az íráshoz, ez azonban mostanában ritkán adatik meg. Ha mégis, akkor az oldalon végzett munka élvez elsőbbséget.
 
Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Nem igazán. Ha kis lépésekben is, de folyamatosan készül a tale, világos előttem, merre tartok, úgyhogy nem aggódom attól, hogy elakadnék az írásban. Sokkal inkább aggaszt, hány idegösszeomlást fogok kapni illusztrálás közben..
 
Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Ragaszkodom a pontos, részekre bontott vázlathoz, hogy minden jelenet és gondolat azért kerüljön a tale-be, mert lényeges a karakter vagy a történet szempontjából. A forgatókönyv és a szereplők jellemrajza általában egyszerre születnek, majd megalkotom őket a játékban, és belevágok az írásba. Az illusztrálást a legvégére hagyom, nem szeretek komplett jeleneteket újraforgatni. Sőt, lehetőleg semmit.
 
Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
Nem merek ígérni semmit, de szeretném mihamarabb. Tavaly júniust ígértem, remélem egy évnél többet nem fogok késni a premierrel.

Olyan jövőben járunk, amikor a virágzó civilizációt már elmosták a háborúk, járványok. A lakható területek száma megfogyatkozott, az emberiség megmaradt része pedig nem képes kivetkőzni önmagából, ádáz harcok dúlnak a hatalomért és megmaradt erőforrásokért. Ilyen zűrzavaros helyzetben kerül sor az első földönkívüli jel észlelésére. Ahelyett, hogy ez összekovácsolná a népességet, az indulatok összecsapnak. Minden fél magának akarja a kapcsolatfelvételtől remélt tudást és technológiákat. Az emberiség legjobbjaiból válogatott, minden várható helyzetre felkészített elit alakulat azonban egy merénylet során megsemmisül. Az indulás pillanata sürget, így egy sebtében összeállított csapat kénytelen megbírkózni a küldetéssel. Nem ők a legalkalmasabbak, legtapasztaltabbak, sőt, nem is önzetlenül sietnek a hívó szóra, nem akad azonban más, aki vállalkozna a veszélyesnek ígérkező feladatra. Útjuk során azonban szabotázs történik, ami elszigeteli őket a Földtől, és aggasztó következtetést von maga után: valaki közülük bármilyen eszközzel kész megakadályozni, hogy a hajó célhoz érjen..

Milyen érzés ismét történetet küldeni az oldalra, magabiztosabbnak érzed magad, vagy aggaszt, sikerül e túlszárnyalnod a korábbi műve(i)d?
Örülök, és leginkább kiváncsian várom a visszajelzéseket. Semmiképpen nem aggaszt, tisztában vagyok a képességeimmel.

Hol tartasz az írásban/ forgatásban?
Sajnos még csak 3 fejezet készült el a hétből, ami igazán nem sok, de a munkám miatt mostanában nagyon elmaradtam a forgatással.

Tapasztaltál „írói válságot” amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
A flamingó folytatásával kapcsolatban ilyet soha nem tapasztaltam, már az egész történet kész a fejemben. Írói pályám során viszont előfordul.

Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Leginkább azokat a jeleneteket veszem előre, amik könnyebbek, a nehezebbek forgatását hagyom a végére.

Hogyan érzed,mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
Pontosan még nem tudom,de igyekszem mihamarabb elkészülni vele.

A történet kulcsfigurája a Sims 2 közkedvelt flamingója,amibe mindenki belerúg. Ő sajátos módon „bosszulja meg” a bánásmódot. Tulajdonképpen azt akartam csak elmondani a történettel, hogy „Ne bántsátok a flamingót, különben megbánjátok”. A második rész a misztikus szál miatt kissé szerteágazóbb, de remélem így is tetszeni fog az olvasóknak. Az „Ezen dolgozom” rovatban leírtak óta kicsit módosítottam a történeten, de az alapsztori nem változik. Viszontláthatjuk a tinédzser Tyler Toddot és a családját, valamint igyekeztem némi misztikus szálat is szőni a történetbe. Ami pedig Spiegelfield grófnőt illeti, az ő sorsának alakulásában Nita90 segített a legtöbbet, amit ezúton is köszönök.

 Milyen érzés friss íróként bemutatkozni az oldalon?
Hát, nem is tudom. Az oldalt már a kezdetektől látogattam, mint olvasó, és néha írtam is napi posztokat, így nem annyira furcsa. Persze ez más.
 
Mi ihlette a történetet?
Tulajdonképpen az oldal. Az iskolámban van egy olyan szakkör, ahol saját írásainkkal foglalkozunk, ez is “késztetett” arra, hogy az alaptörténetet (ami csakúgy kipattant a fejemből) megvalósítsam.
 
Hol tartasz az írásban/forgatásban?
A történet kész, már cask arra várok, hogy le is tudjam forgatni…
 
Mi a legnehezebb számodra az írásban?
A történet folytatása. Hogyha megoldódik egy rejtély, vagy egy szál lezárul, akkor azt nehéz tovább vinni egy másik történeten.
 
Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Én az iskolaidőben írtam a könyvemet, és nyáron egy szem betűt nem tudtam írni. Lehet, hogy a hőség miat??? :D
 
Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
Talán egy fél év múlva, mikor készen van a forgatás. Lehet, hogy decemberre már készen is lesz!  

Amy nem egy hétköznapi lány. Anyja gimnazista korában naplót írt, amiből a kislánynak minden este olvas fel egy keveset. Az anyuka, Leila élete sem átlagos volt akkor: A szerelem útja nála elég göröngyös. De egy nap vajon rátalál az igazi szerelemre?

***

"- Szegénykék! Ezek mind betegek.
- Éppen ezért hoztalak ide. Elolvastam a kitöltött lapodat, és láttam, hogy állatorvosnak tanultál. Szeretném, ha többé-kevésbé segítenél ezeken az állatokon.
- Megpróbálok, de nem hiszem, hogy mindegyiket meg tudnám menteni a haláltól. – mondtam, bár nem szívesen tudattam volna anyával.
Voltak ott cicák, kutyák gyíkok, hörcsögök, és 1 szem papagáj. Olyan szép azúr-kék színű volt! Azt feltételeztem, hogy kék ara.
- Hát szia! Te miért tépkedted ki a tollaidat? – kérdeztem tőle, amire egy nagyon halk Á volt a válasz. Természetesen nem értette, amit mondott, de azt tudtam, hogy a depresszió váltotta ki belőle. A nyakán és a begyén csak a csupasz bőre látszódott. Ekkor meglátta az egyik tolltokját, és kitépte azt."

***

"- Persze, jól vagyok. Csak kicsit elérzékenyültem.-válaszoltam újra a könnyeimet törölgetve.  Egymás szemébe néztünk, de már nem láthattam a film utolsó másodperceit, mert Mark felém közeledett, és egyszercsak azt vettem észre hogy megszeretett volna csókolni. Gyorsan elhúzódtam. Szerencsére pont vége lett a filmnek."

***

"- Figyelj, nekem most sürgős dolgom támadt. El kellene mennem vásárolni.
-J ó rendben. Menj csak. Addig én itthon rendet rakok.
- Nagyon köszönöm! - lelkesültem fel annira, hogy elfelejtettem, hogy hova indultam. Mark figyelmeztetett, hogy induljak, mert el fogok késni."

***

"- Köszönöm!
- Mit? - vonta kérdőre a fiú.
- Mindent. - mondtam, majd átöleltem. Szerintem még túl korai lenne, hogyha megcsókolnánk egymást. Különben is, még sose csókolóztam…"

Milyen érzés friss íróként bemutatkozni az oldalon?
Érdekes helyzetnek érzem a sajátomat, mert már elég sok művet lektoráltam az oldalon, viszont úgy érzem, hogy ennek ellenére én még „nem tettem le semmit az asztalra”, így első sorban arra vagyok a leginkább kíváncsi, hogy azok, akiknek én adtam tanácsokat, milyen véleménnyel lesznek az én történetemről. Várom már, hogy kész legyen a tale, viszont rengeteg képet kell még elkészítenem…

Mi ihlette a történetet?
Mivel ez elég sok spoilerrel járna, inkább nem sorolom fel azokat a műveket, amiknek a cselekményéből ihletet merítettem, viszont valamiért a Trónok Harcához tudnám a formátumot hasonlítani. Hosszúak a részek, több szereplőt követ végig a történet, és bizony, a Trónok Harcához hasonlóan itt sem lesz minden móka és kacagás.

Hol tartasz az írásban/forgatásban?
Az írás már teljesen kész, a forgatás várat magára. A 21-ből két részt fényképeztem eddig végig, viszont mivel magamnak készítem a pózok nagy részét, így lassan haladok. Arról nem is beszélve, hogy részenként átlagosan 70 képről van szó. Legújabb terveim szerint ezt a mennyiséget drasztikusan csökkenteni fogom. A tömegjelenetektől már előre félek. De várom is, mert érzem benne a kihívást, és ez motivál.

Mi a legnehezebb számodra az írásban?
Az elején megfogalmaztam, hogy elindulok A-ból, és eljutok B-be, majd jelenetenként össze-vissza kitaláltam a köztes eseményeket is. A neheze az volt, mikor ezeket a jeleneteket kellett sorba tenni, mert voltak benne ellentmondások. Mindig a sztorin jár az agyam, és nem is erőltet meg, viszont mikor összeállítottam a jelenetsorrendet, akkor egy napra leültem a gép elé, és húzogattam ide-oda a már előre megírt párbeszédfoszlányokat, amíg értelmes nem lett.

Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Természetesen igen, ami nálam abban mutatkozott meg, hogy fejben már a harmadik-negyedik évadnál tartok, és közben az első évadot már nem érzem elég izgalmasnak. Nem ütötte meg az ingerküszöbömet annyira, hogy azzal foglalkozzam, de mikor a chat-en meséltem róla pár embernek, és nekiálltam mutogatni képeket és részleteket, megint kedvet kaptam hozzá. Most, ha végre már túl leszek a vizsgákon és minden egyében, akkor neki fogok állni a forgatásnak, mert most már illene befejezni és új projektbe fogni (lehetőség szerint a második évadba).

Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Kitaláltam, hogy mi fog történni, utána kitaláltam a „miért?”-et és a „hogyan?”-t, utána megalkottam egy halom karaktert, akiknek a története érdekes lehet a sztori szempontjából, majd az ő életüket kutyultam össze elég rendesen. Mikor mindent leírtam, két barátomat felkértem lektornak, és lelkesen segítettek is. Minden részt fél órán át egyeztettünk, a fejezetek címeiről is szavaztunk, de elégedett vagyok az eredménnyel, bár azóta olvasta más ismerősöm is, és szerintem át fogom futni az egészet még egyszer, hogy tovább javítsam. A forgatáshoz először elkészítettem a főbb helyszíneket, a szereplőket (akiknek egészen eddig nem volt nevük, és munkanéven futottak), majd egy mod segítségével egy háztartásba pakoltam az összes szereplőt. A forgatás során minden beállításról több képet készítek, hogy legyen miből válogatni. Úgyhogy igyekszem alapos munkát végezni, ami lehet, hogy sok időt emészt fel, de így mindenképp elégedett leszek az eredménnyel.

Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
Egyelőre fogalmam sincs, ha az egyetemen múlik, akkor nyárig húzódhat a dolog, de most belőttem magamnak egy márciusi dátumot, hátha ez motiválni tud, mert nekem kőkemény határidők kellenek ahhoz, hogy tényleg nekiálljak a dolgoknak. Az egyetemen sajnos eléggé felemészti a kreatív energiáimat a sok tervezés, így nem marad a tale forgatására, de igyekszem ezen változtatni.

Műfaj: dráma
Részek száma: 21
Korhatár: 12 vagy 16
Figyelmeztetés: vér, erőszak, gyilkosság, szexuális utalások

Nancy Hoover egy tipikus kertvárosi háziasszony volt. Feladta a karrierjét a családért: pipa. Hozzáment egy jól kereső férfihoz, aki… fogjuk rá, hogy jól néz ki, aztán gyereket szült neki: pipa és pipa. Engedte, hogy bezárják őt a háziasszonyok és családanyák unalmas mókuskerekébe: szintén megvolt. Kacérkodott más férfiakkal is: melyik ellaposodott házasságban élő, magára hagyott fiatal feleség ne tette volna? A többi pedig már hadd maradjon az ő magánügye… Viszont Nancy Hoover egy dologban különbözik a sztereotípikus feleségektől. Képes volt felhívni magára a figyelmet. De aztán nem telt sok időbe, míg mindenki rájött: ez a történet nem Nancy Hoover-ről szól.

***

- Magának nem dolgoznia kéne ahelyett, hogy a randipartnerükre váró nőkkel flörtölne? – kérdezte Abby, lassan elveszítve a türelmét.
- Épp szünetelek – felelte a férfi a szemtelenség határát bőven átlépve.
- Amúgy David vagyok – mutatkozott be.
- Én pedig mással vagyok – válaszolta Abby, egyre jobban igyekezve azon, hogy lekoptassa a férfit.
- És ha az a valaki mégsem jön el, akkor visszajöhetek?
- Ó, szóval maga így randizik? Lecsap a maradékra? Talán szedje össze a tökeit és hívjon el valakit magának, ne más randipartnerét nyúlja le, ha az a valaki egyszer volt olyan férfi, és el tudott hívni – mondta Abby indulatosan, mégis normál hangerővel a dühös tartalmú szavakat. A férfi felállt.
- Már megyek is…
- Megtenné, hogy hoz egy üveg bort? – kérdezte Abby a pincértől, aki előző mondata ellenére mégsem látszott mozdulni az asztalától.
- Alkoholba fojtja bánatát? – nézett rá David, ismét pofátlan kérdést feltéve.
- Ha már arra jár, szóljon, hogy másik pincért is kérnék. Ha nem lesz itt valaki öt percen belül maga helyett a borommal, a főnökét fogom idehívatni – közölte Abby hűvösen, megpróbálva magabiztosnak mutatni magát.

***

- De ha nem maga a tettes, akkor miért nem akarta, hogy az üggyel foglalkozzunk? – tette fel következő kérdését Kathryn, mivel még mindig nem győzte meg őt a férfi az ártatlanságáról. Elvégre hogyan tudja bizonyítani, hogy az a személy, aki állítólag megfigyeli őket, nem pont ő?
- Csak azt nem akartam, hogy a miért, hogyan, és ki kérdésekkel foglalkozzanak – helyesbített Patrick. – És azért – látott hozzá rögtön a magyarázathoz, megelőzve Kathryn újabb „miért?” kérdését -, mert pontosan tudtam a választ ezekre. Tudtam, hogy ki, tudtam, hogy miért, és azt is tudom, hogyan. De mégse értem el vele semmit – hajtotta le a fejét komoran.

***

Alapjáraton Sarah Drew nem szokott ilyen házsártos lenni, de ha rosszul indul a napja, és a nyűg előbb találja meg őt, mint ő egy csésze kávét, akkor elszabadul a házisárkány. Már ekkor, a nap kezdetén tudta, hogy ma zsémbes lesz, de tisztában volt azzal, hogy képtelen tenni ez ellen. Már megszokta, hogy ilyen a természete, szóval meg se próbálta fékezni magát. Will is tudta, mikor indul anyjának úgy a napja, hogy azonnal kezelésbe kell venni őt, mielőtt teljesen kifordul magából, így amint meglátta a nő arckifejezését, máris nyújtotta az előre odakészített kávét.

***

Üdvözlöm kedves olvasóinkat! Véget ért az "Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő felé" című tale. Kerüljetek beljebb, ismerjük meg jobban a történetet, és annak szárnybontogató íróját, Leót.
Szia Leo! Készen állsz a rengeteg kérdésre? :)
Természetesen! Enyhe spoiler veszélyt is fog tartalmazni :D

Mielőtt kérdeznék a történettel kapcsolatban, hogy találtál a Sims Tales oldalra, és mi késztetett rá, hogy történetírásra add a fejed?
A helyzet az, hogy én még anno a My Sims-szel kezdtem a játék-sorozat követését. Azt hiszem valahol a Sims 3 Házi kedvencek és a Vár a Színpad között kezdtem el követni az oldalt, és arra is emlékszem, hogy hogyan találtam rá. Én a Sims 3-as pályafutásomat az alapjátékkal és a Leszáll az éjjel kezdtem és arról kerestem tippeket. Egyik nap ráakadtam egy történetre, amely a fent említett kiegészítő két alapkarakterének az életéről szólt. Vladimir Schlick és a vele szerelmi kapcsolatban levő simmel (sajnos a nevére nem emlékszem :D) történő románcról olvastam a történetet. Egy éjszaka alatt ledaráltam 20 epizódot, és onnantól folyamatosan követtem az oldalt egészen a megszűnéséig. Utána pár évig hanyagoltam a játékot, annak ellenére, hogy akkor tudtam már a Sims Tales-ről. Azt hiszem azért kezdtem el követni az oldalt, mert újra elővettem a Sims 3-at. Emlékszem még a My Sims idején és akartam történetet írni, de amint elolvastam, hogy mire kell figyelnem hanyagoltam az ötletet. De szerintem ennek így kellett történnie. Ha kiadok egy összecsapott munkát a kezemből, akkor elment volna a kedvem az írástól, szóval szerintem jól tettem, hogy megfutamodtam. :D Az írásban pedig mindig ki akartam próbálni magam, mert a fogalmazások megírását is szeretem, csak az a baj, hogy mindig meg van adva a téma. Kíváncsi voltam így 16 évesen mit tudok kihozni magamból.
​
Örömünkre szolgál, hogy csatlakoztál a közösségünkhez. Támogatjuk a cseperedő írókat, szívesen fogadjuk első történeteket. Bátor dolog kiadni a kezedből az alkotásod, és mindig mindenkinek van hova tovább fejlődnie a fogalmazás terén. :) Kezdjük azzal, mi ihlette a történetedet? Honnan jött az ötlet, miért pont az időutazást választottad? Szereted ezt a műfajt?
Köszönöm. Őszintén szólva most kínosan érzem magam, mert halványlila dunsztom sincs, hogy honnan jött az ötlet. :D Csak úgy belém csapott, mint a villám a fákba. A slussz poén meg az, hogy nem vagyok nagy időutazó-fan, viszont ez a műfaj több lehetőséget ad a csavarokra, amiket aztán imádok kitalálni. Szeretem összekuszálni a dolgokat olyannyira, hogy minden csak a végén derüljön ki. Azt hiszem így élem ki a szadista hajlamaimat. :D

Nagy kihívás lehetett ezt kihoznod az időutazós témából. Ezen kívül milyen műfajt szeretsz még, és mit írnál legszívesebben?
A fantasykat nagyon szeretem, de nem mostani a való világban játszódókat. Szerintem egy Fantasy történetnek saját univerzum kell. Mondom ezt úgy, hogy pont az előbbi fajtát írom:D Legszívesebben még a történelmiket próbálnám ki, de addigra betelne a tárhelyem sajnos :D
​
Mennyi ideig tartott a munka forgatással és írással együtt? Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, feladod?
Hú ez jó kérdés. Azt hiszem az elejét volt a legnehezebb megírni, de szerintem nem volt olyan pillanat, hogy feladtam volna, csak teljesen kimerültem szellemileg. Szerintem gyorsan végeztem, általában előbb a forgatást csináltam meg, mert közben a fejemben volt, hogy az adott részben minek kell történnie. Emlékszem a legelső lépés az volt, hogy megírtam az alapsztorit és a karaktereket nagyjából, másnap neki is álltam a forgatásnak és az írásnak. Nagyjából naponta egy fejezetet írtam, szóval 11 nap alatt végeztem mindennel, ha nem számítjuk bele, hogy amikor nem voltam itthon nem tudtam írni. :D

Minden elismerésem, hogy naponta egy fejezetet írtál! Nem lehetett könnyű betartani, kitartó voltál. :) Kész vázlat alapján dolgoztál, vagy írás közben találtad ki az eseményeket?
Írtam vázlatot, de időközben is sokat változtattam a történeten. A részleteket mindig változtattam, mert szerintem természetes, hogy mindenki a legjobbra törekszik, főleg egy olyan oldalnál, mint a Sims Tales. Ha eszembe jutott valami jobb, amit meg is tudtam valósítani, akkor átgondoltam az egészet, hogy az adott epizódban hogyan jutnak el A-ból B-be. Néhány napja visszaolvastam az eredeti vázlatot, és így utólag elég sokat változtattam rajta.

Tudsz példákat mondani, hogy mik voltak az eredeti elképzeléseid, mielőtt változtattál volna?
Persze. Odette eredetileg nem megy a jövőbe, Gerald pedig egy külön személyiség. Valamint még a Sims Medievalt is be akartam vonni, de az túl komplikált lett volna.

Mi tartott tovább: az írás vagy a forgatás? Melyik áll hozzád közelebb?
Azt hiszem az írás nehezebb volt, de jobban is szerettem. Sosem a forgatásra helyeztem a hangsúlyt, mert habár a Sims Tales-nél az illusztrálás is elég fontos, mégis inkább az írással tudom jobban kifejezni az érzelmeket. Mondjuk így utólag sajnálom, hogy nem tudtam hogyan kell pózoltatni, de a következő évadban már biztosan több hangsúlyt fogok a forgatásra fektetni. Emlékszem mindig mennyire figyeltem arra, hogy pont elkapjam a játékban a jó mozdulatokat, ezzel próbáltam ellensúlyozni, hogy nem tudok pózoltatni.

Találhatsz tippet a pózoltatáshoz az oldalon is, sok nehézséget megkönnyíthet, és talán az elképzeléseidet is jobban meg tudod valósítani a segítségükkel, de persze a megfelelő pillanat elcsípésével is jó képeket lehet készíteni. :) Miért ez lett a történet címe? Voltak más ötleteid is?
Azt hiszem ez a cím illik hozzá. Habár nem több-évados sorozatot terveztem eredetileg, de így utólag ez volt a legjobb döntés. Legelőször Az Idő története címet akartam írni, de azt annyira ötlettelennek gondoltam, hogy megváltoztattam, és akkor arra gondoltam, hogy „miért is ne legyen akkor már alcíme? :D” És ez még azelőtt volt, hogy folytatást akartam mellé írni :D Thea szerintem belenyúlt a gondolataimba, tudod Illuminati-vezér, meg ilyenek. :D
​
Néha jó dolog ötletet adni másoknak. :D Ha már szóba került, honnan jött az ihlet? Szoktál hallgatni zenét írás/forgatás közben, vagy inkább csendpárti vagy?
Általában ez első két-három képig hallgattam zenét, aztán leálltam, mert egy idő után nem tudtam koncentrálni. De előfordult a fordítottja is, hogy három képnyi csend után az epizód végéig Metallicát hallgattam. Szóval igenis meg nemis. Kell mindkettő nekem, mert ihletet adnak, de néha elveszi, a hangulatomtól függ.

Huha, ilyen stílusú zenét hallgatva nehéz lehet koncentrálni az írásra vagy a forgatásra. :D Nem szereted a nyugis zenét? :)
Szerintem ez embertől függ. Számomra az a fajta zene ad ihletet, ami megmozgat és nem hétköznapi témákról szól. A Metallica egyébként nem annyira durva. Emlékszem egyszer még Slayert is hallgattam írás közben, akkor aztán beindult a kreativitásom XD

Volt olyan eset, hogy technikai probléma miatt újra kellett forgatnod egy-egy jelenetet? Ha igen, ez többször is előfordult?
Szerencsére a gépem hasít, mint kés a vajban, szóval ilyen eset nem fordult elő. Magamat ismerve biztosan agybajt kapnék, ha ilyen előfordulna.

Szuper, ezek szerint zökkenőmentesen tudsz forgatni a jövőben. Mit csinálsz, amikor elakadsz írás vagy forgatás közben? Vársz, ameddig megszáll az ihlet, vagy mindent elkövetsz, hogy mihamarabb túljuss a válságon? Mi a módszered ilyen esetben?
Eddig talán a párbeszédeknél volt, hogy elakadtam, de az is pár perc után elmúlt. De ami késik, nem múlik. Eddig talán azért nem fordult elő, mert amikor nekikezdtem forgatni, akkor pontosan tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. De a 2. évad során biztos vagyok benne, hogy elő fog jönni az írói blokk.

Említetted, hogy folytatódik a történet a 2. évaddal. Elhintenél az olvasóknak néhány morzsát belőle?
Hosszabb és jobban átgondolt műnek szánom, sokkal profibb alkotásnak. Már kész vagyok a vázlattal is, tudod, ha az ember unatkozik mindenre van ideje :D Mondjuk míg az 1. évadnak fél oldalban letudtam a történetét, a 2. évadé két egész oldal lett, szóval elég sok mindennek kell majd történnie Már a műfaj-besorolása is megvan: Fantasy, Dráma, Összeesküvéses (…khm Thea :D)
​
Ha már szóba került az írói blokk, melyik jelenetet volt a legnehezebb leforgatni? Melyikkel szenvedtél a legtöbbet?
Az 5. fejezet első képével annyit bajlódtam, mint mással az egész történetben nem. Hidd el jobb, ha nem részletezem :D Amennyit én azzal foglalkoztam, azzal kínozni lehetne. :D

Még a kínvallatástól sem ered meg a nyelved, ha a fogadat húzom? Nagyon úgy tűnik le kell mondanunk az 5. fejezet részletezéséről… :D Hány különböző helyszínen forgattál (hány háztartás/világ stb)? Melyik volt a kedvenced?
Egyetlen egy háztartással forgattam összesen azt hiszem 10 telken. A kedvenc helyszínem a park volt, ahol John emlékei kezdődtek. Azt én építettem, és szerintem a legjobb helyszín az egész történetben.
​
A helyszíneket építed vagy letöltöd, esetleg az alapot letöltöd, és átalakítod saját ízlésed szerint?
Mindegyiket keverve. A börtönt letöltöttem és átalakítottam.

Neked melyik volt a kedvenc részed a történetben, és melyiket kedvelted a legkevésbé?
A kedvenc részem az utolsó rész volt. Azt hiszem, arra az epizódra vagyok legbüszkébb. Amit pedig legszívesebben letagadnék, az a 10. fejezet. Nagyon elkapkodtam, még úgyis, hogy többször újra írtam, de ez legalább ösztönöz és emlékeztet is arra, hogy semmit se szabad elkapkodni, szóval ennek is van egy pozitívum. Abszolút megértem, hogy senki se nyomott a szívecskére a rész alatt én se nyomtam volna.
​
Van bármi, amit megváltoztatnál a történetben vagy szereplőkön? Ha igen, mit?
A 10. részt mindenképpen újra írnám. Így utólag egyáltalán nem vagyok vele elégedett, de minden mást hagynék úgy, ahogy van.

Van olyan szereplő, aki a szívedhez nőtt? Akad olyan szereplő, akit külsőleg vagy belsőleg magadról mintáztál?
John, természetesen, hiszen rengeteg dologban megegyezünk. Viszont akin meglepődtem, az Hera. Azt hiszem, az ő karaktere van a legjobban megmagyarázva és az ő érzelmeit sikerült a legjobban leírnom. Szerintem ezért is ő lesz a 2. évad főszereplője. Úgy gondolom, hogy még bőven van benne lehetőség, lehet tovább fokozni.

Kíváncsian várom a folytatást! Mit tennél, ha találkoznál a kedvenc szereplőddel?
Azt hiszem, meghívnám egy ebédre, csak John meg ne tudja. :D

Ha teheted, milyen világba utaznál vissza legszívesebben?
Azt hiszem a Sims 3 világa kellően érdekes, minden megvan benne, és szerintem ez teszi a játékot érdekessé.

Simnovellában még nem gondolkodtál?
Már gondolkodtam rajta, de sajnos még mindig krónikusan lusta vagyok mindenhez, főleg egy hosszú nap után. :D De amint lesz időm és kedvem is hozzá szerintem írok egyet.
​
Lassan elérkeztünk az utolsó kérdéshez. Utaltál rá a történetben, hogy a háttérben zajlik a természetfeletti háború. Erről megtudhatunk még némi információt? Esetleg a 2. évadban visszatérsz a témára? (Ha nem, akkor számíthatunk spin-off történetre?)
A fő szál mögött még nem zajlott a háború, hiszen még csak növekedett a feszültség a természetfeletti lények között. Habár ilyen spin-offon még nem gondolkozok, de a 2. évadban lehet valami „hasonlóra” számítani, mert már nekik is kitaláltam egy jó kis háttértörténetet. Nem tudom, hogy szabad-e erről beszélnem, de 3. évadot is szánok a történetnek, amiben lesz valami hasonló, ugyanis már gyakorlatilag a 3. és egyben utolsó felvonásán gondolkodok a történetnek. Spin-offra is lehet számítani, de az inkább Odette utazásáról fog szólni, ahogy megtalálja a belső békéjét és ez által új emberré válik. (Infó-morzsa: Odette-nek a trilógia végére kitaláltam egy tökéletes lezárást.)

Nocsak, már 3. évadot is tervezel írni? Először is kitartást a második évadhoz, és szurkolok a harmadik évadnak is! Köszönöm szépen, hogy veled interjúzhattam, és válaszoltál a kérdésekre. Sok türelmet kívánok a forgatáshoz! ;)
Én köszönöm :D Remélem hamarosan neki is állok! :)

Akit faggatta: Leo
az Az Idő-vonal: Út egy jobb jövő felé című történet írója és illusztrálója
Aki faggatózta: Matt