Abyss - Út a mélybe: 1x06-07 (Etti)

„Hogy magával vigyen a halál”

Ebben a részben megtörtént végre az első komolyabb előrelépés, amire már epizódok óta várok. Azt hittem, hogy nem kell semmilyen löket Audreynak, és ő határozza el magát, hogy végére jár ennek az ügynek és bosszút áll, amiért meg kellett halnia. Kicsit esetlennek állítod be őt, pedig bizony egy adagnyi határozottság nem ártana a lánynak. Ennyi idő szerintem éppen elég volt neki, hogy valamennyire feldolgozza az eseményeket, meg kellene végre állnia a saját lábán. Remélem, a közeljövőben már egy magabiztosabb Audreyt fogok viszontlátni, mert a karaktere kezd kicsit elhalványulni, és még mindig egy tizenéves lány jut eszembe róla, nem pedig egy érett nő.

Akivel még továbbra is gondom van, az nem más, mint a Halál. Ha jól emlékszem, Gábor3 hozta fel azt, hogy túlságosan tini fiús. Én azt mondom, hogy két részből gyúrtad össze: egy kamasz fiúra jellemző tulajdonságokkal és stílussal, és egy komoly, kissé rideg és közömbös felnőtt személyiségjegyeivel. Lehet, hogy más szerint pont ez a jó benne, én viszont úgy érzem, hogy nagyon nem. Mivel a történetedet én elég komoly hangvételűnek érzem, az általad összegyúrt Halál elég irracionális a tale-edben. A legjobb az lenne, ha elhagynád kamasz részét, és a másik oldalára koncentrálnál, mert engem kizökkentenek az alábbi mondatok: „mosolygott a Halál”, „Na jó… nem vacsorázunk?”. Sok helyen nagyon jól eltalálod a Halál szövegét és stílusát, de néha belekerülnek ilyen „felesleges részek” is, és ezek elrontják az egészet. A konyhát meg ezt a „dísz” vacsorát is túlzásnak éreztem, ami megint csak torzítólag hatott a túlvilágra és az említett szereplőre.

Annyira szépek a leírásaid, hogy az hihetetlen, de a karakterek ingadozása (és kicsit a történetvezetés) miatt hatalmas bizonytalanságot érzek a tale-edben. A tehetségkutató műsorokban szokták ilyenkor azt mondani, hogy „Bizonytalan vagy, de hidd el végre, hogy itt vagy, és hidd el, hogy jó, amit csinálsz!” Én is ezt tudom Neked mondani, mert ötletes, amit kitaláltál, nagyon erősen indítottál, ott még biztos voltál magadban, de azóta szemmel látható a csökkenő színvonal, és ez nekem nagyon fáj, mert az „Abyss” egyik legnívósabb tale az oldalon.

Az új karakter, Kilian behozásával kicsit magadra találtál, mert őt szerintem úgy sikerült nekünk bemutatnod, ahogy szeretted volna. Abszolút szimpatikus, rögtön megkedvelhető, és ami a legfontosabb, el tudom különíteni a többi szereplődtől. A folyamatos figyelemfelkeltésben is nagyon jó vagy, ezek mind-mind az erősségeid közé tartoznak. A képek is meseszépek, de ha még több plusz pontot szeretnél szerezni az illusztrációban, javaslom, hogy a változatosság kedvéért néha cserélj pózokat.

A végére még egy aprócska negatívum, amit már részek óta akarok mondani, de mindig elfelejtem. Bár már nem tudsz rajta javítani, de engem picit zavar, hogy az „árnyék” szót kisbetűvel írod. Mivel itt vélhetőleg egy túlvilági "élőlényről" van szó, célszerűbb naggyal írni, mint ahogy a Halálnál is megtetted.

Bár nem pontoztam, ha jól emlékszem, az előző részeknél sem, most behoznám, és egy 8 ponttal jutalmaznám ezt az epizódot, tekintve, hogy az előző kb. egy 7-es értéknél lehetett.

„A Suttogó Anyák Hídján át”

Eddig szerintem nem is nyilvánítottam véleményt a részeidet bevezető dőlt betűs bekezdésekről, pedig bizony szót érdemelnek. Az elején kicsit furcsa volt, mert még nem találkoztam ezelőtt ilyesmivel, és talán az is zavart, hogy nem mindig tudtam, kiről írsz, kinek a gondolatait olvashatom, és hogy pontosan, mi is a szituáció. De aztán később azon kaptam magam, hogy ezek azok, amik kicsit felráznak, ezek nyűgöznek le a legjobban, és azt hiszem, mind közül a mostani bekezdés nyerte el legjobban a tetszésem. Ezek csak még különlegesebbé teszik a történeted, és nekem nagyon bejön ez az újítás.

Azt sem említettem meg még egyik kritikámban sem, hogy ami másoknál volt gyakori problémám („egy szituáción belüli szereplőugrálás”), az Nálad tökéletesen rendben van, mert megfelelően „kezeled”. És ezek megint csak jó színesítői az epizódnak.

Megkönnyebbültem, mert igen, a 7. részed megint lenyűgözött, és minden a helyén volt. A hídnál játszódó jelenet nagyszerű lett, végre megismerhettük Jareket, akinek a neve már a 3. rész elején felbukkant, és azt kell mondjam, remek karaktert hoztál össze. És igen, Audrey és a Halál is több, mint rendben volt. Köszönöm, hogy azt a Halált varázsoltad elém, akit csak ritkán villantottál fel előttünk nagy bánatomra.

Egyszóval nagyon tetszett ez a mostani rész, kezd beindulni a történet, aminek pedig szintén örülök. 9,5 pontot adnék erre az epizódra!

Várom a következő részt!