La Media Naranja - 1x26 - "Visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél" (Nita90)

Személyes vélemény, valószínűleg egyedül vagyok vele, de szerintem egész jól áll Bencének a borosta.
Az újra egymásra találós jelenthez egyszerűen nem lehet mit hozzátenni, úgy volt tökéletes, ahogy volt: romantika egy csipetnyi humorral, mindent sikerült tisztázni, és még a gyűrű is a helyére került.
A Platón-történet emlékei derengtek nekem a Filozófiatörténet óráról, azt viszont nem tudtam, hogy a spanyolok innen vették a narancsos kifejezést. Amúgy 100%-ig biztos voltam benne, hogy kifejted majd az előző részben megpendített sztorit, ezért is nem néztem alaposabban utána. Meg azért, mert lusta voltam.
„minimum addig kívánt csinálni, míg a következő évben nem jelentkezik mesterképzésre” –ő, biztos vagy benne, hogy minimumot akartál írni, és nem maximumot? Úgy logikusabb lett volna.

Örülök, hogy sikerült olyan megoldásokat találni, amelyek mindkettejüknek megfelelnek. „Az utazásokról nem volt hajlandó lemondani, így (…) Bence is hajlandó bejárni vele a világot.” Erről papoltam már mióta, utazni együtt is lehet, sőt, gyűrűvel az ujjunkon is. Örülök, hogy ő is rájött végre. Facebookon pedig írtam, hogy a közös hörcsög hatalmas ötlet volt, szerintem tök aranyos. Persze, nem kutya vagy gyerek, de mindent szép sorjában. Ha Flóra rászánja magát egyszer, szerintem anyának is remek lesz.

Levi végül nem került elő (bár a pénze előkerülhetne – oké, bocs, hogy ennyit pörgök ezen, de nehogy már ennyivel megússza), de talán jobb ez így Emmának. Azért remélem, egyszer majd Emma is megtalálja a párját. Viszont Gábor és Zsani előkerültek, jól egymásra találtak, sok boldogságot nekik.
A „***” előtti bekezdés tökéletes összefoglalás és zárás volt.
A vége pedig egy új kezdet, mintha egy újabb narancs két fele keveredett volna egymás mellé. Olivér és Bianka története hasonlóan regényes lehet, és biztosan izgalmas, de bennem mégsem maradt hiányérzetet. Ez így volt egy kerek egész Narancs.

Bence állásával kapcsolatban abszolút értettem én a szándékot, csak azt vette be nehezen a gyomrom, hogy Flóra (nem) kissé önző módon, önhatalmúlag elutazott, de mégis ő tűnik az önzetlen mártírnak, amiért nem engedte, hogy a szerelme feláldozza miatta a karrierjét. A munkát illetően a döntés joga pedig igenis Bencéé kellett volna, hogy legyen. Ha Flóra megtehette, hogy Bence nélkül eldönti, mit akar (Spanyolországot), Bencétől sem vehette volna el ezt a jogot. De nem baj az, ha nem ugyanúgy látunk mindent.

Köszönöm az élményt, amit a Naranccsal nyújtottál nekem. Bájos, romantikus történet volt, egy igazi hétköznapi tündérmese. Sikerének kulcsa pont ez a „hétköznapiság” volt, a szereplők annyira emberiek és hitelesek voltak, hogy akár a szomszéd/osztálytárs is lehetett volna, az események pedig olyan „csodásak” voltak, hogy az ember szeretné őket átélni, mégis olyan „egyszerűek” is voltak egyben, hogy simán el lehet hinni, hogy bárki át is élheti.
Szeretném megköszönni a köszönetnyilvánítást is, nagyon jólesett. . Hétről hétre vártam mindig az új részt, és lelkesen írtam az értékeléseket, egy ilyen remek sztorihoz mindig öröm. A kedves és részletes válaszaidnak is nagyon örültem mindig. A kristályodhoz pedig gratulálok, nagyon megérdemelted.

Köszönöm még egyszer ezt a fantasztikus tale-t, le a kalappal előtted. Nagyon tehetséges író vagy, remélem, olvashatunk még tőled valamikor!