The Torenos 2. - A bosszú játéka 2x28 (Etti)

„La storia si ripete”

A TT történelem legizgalmasabb fináléjával állunk szemben, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim. Nem lesz több kitekintés, nem ismerünk meg több szereplőt, nem "szöszölünk tovább", mert végre Leo és Preston annyi év után ismételten szemben áll egymással, és mint sajnos tudjuk, főhősünkre nézve, nem fogunk örülni a végkimenetelnek, ugyanakkor azért még lehet szorítani, hogy Mr. Toreno is megkapja a magáét. Ha nem is hal meg, remélem, életfogytiglan kuksolhat egy hűvös magánzárkában valahol jó messzire innen.

Ne szaladjunk előre, ez még a jövő hét zenéje. Az előző részhez képest, most egy pár órát (?) visszaugrottunk az időben, hogy saját szemünkkel is láthassuk, miként volt képes meglógni Preston a szövetségiek elől. Nem éreztem mondjuk annyira szükségét ennek a jelenetnek, nem zavart volna, ha ott vesszük fel a fonalat, hogy Preston a főhadiszállásán tör-zúz, de kétségkívül remek időhúzás/feszültségkeltés volt a részedről.

Kisebb csodával ért fel nekem, hogy Leo eltöprengett Collizzi szavain, igaz, olyan sokat nem számítottak, mert továbbra sem tett le tervéről, de piros pont Mr. Torenónak, hogy nem rohant barátja után, és nem mosott be neki egyet.

Az FBI-nál még ilyen nyüzsgés sosem volt. Nem csoda, hiszen ők is érzik, hogy itt a finálé, és itt a nagy lehetőség, hogy rajtaüssenek Torenón. Milyen érdekes, hogy az első évaddal ellentétben ezúttal Trent áll a szövetségiek oldalára, és velük együtt próbálja megmenteni öccsét. Az első évadban ugyebár Preston indult útnak Leo ellen, csak ott a lemezt kellett kicserélnie fogadott testvéréért.

Bevallom őszintén, és ne kövezz meg érte, de nekem a tale kevésbé tetszetős, érdekfeszítő szála Norelle és Hayes kapcsolata. Bár mindkettőt szimpatikusnak találom, együtt nekem sokak voltak, és most, hogy Eric meghalt, már Norelle szenvedéséből is sok picit. Azt hiszem, tényleg igaz, hogy engem valahogy az ilyen romantikus dolgok kevésbé vonzanak. Picit tartottam tőle, hogy az a néhány bekezdés, amit Teagen ügynöknél töltünk (hm… bekezdést tölteni, micsoda új szókapcsolat ), csak ilyen időhúzó kitekintés lesz, de nagy örömmel konstatáltam, hogy volt ám célja ennek a jelenetnek. A tollról majdnem megfeledkeztünk!

Jaj, lemenő nap, ami egyben vészesen utal rá, hogy hamarosan véget ér a történet. Mit ne mondjak, Leo tényleg tud helyszínt választani, és ha eddig nem volt rossz előérzetünk a folytatással kapcsolatban, az ijesztő raktárépület segít megalapozni félelmünket. Mi lesz most, hogy találkozott a két ellenség? :O

Még az elején nem igazán értettem, mit takar ez a cím, de ahogy elértem az utolsó bekezdést, és elhangzott Leo szájából, szinte Prestonnal együtt mondtam a jelentését, és annyira butusnak éreztem magam, amiért nem jöttem rá. Hát az utolsó mondatot, ha lenne ilyen lehetőség a Mysimsen, én biztos jelölném a „Hét idézeté”-re. Beleborzongtam.

Két hét és vége a történetnek – hihetetlen. Nagyon hamar elrepült ez a 28-30 hét.