Frissen megszerzett kardoddal kezedben haladsz előre, nagyon elégedett vagy új szuveníreddel. A folyosó hirtelen véget ér, egy kőlap szeli ketté padlótól plafonig. Megkopogtatod – úgy tűnik, mögötte üres tér van. Teljes erődből nekidőlsz az egyik oldalának, a kőlap pedig megmozdul, és pár lépés után a mások oldalán találod magadat. Aggódva állapítod meg, hogy az út egyirányú, a kőlapot belülről nem tudod megmozdítani, rossz előérzeted pedig súlyosbodik, mikor reszelős horkolás hangja üti meg füledet. Pár óvatos lépés után már látod is a zaj forrását – egy hatalmas, lila sárkány szuszog összegömbölyödve kincsei fölött a teremben. Szerencsére nem ébredt fel érkezésedre. A sárkány túloldalán megpillantasz egy folyosót, csak az aprónak nem nevezhető akadályon kell átverekedned magad a biztonságig. Lopakodva indulsz útnak, ám a terem közepén járva csábítani kezd a gondolat, hogy legalább pár öklömnyi gyémántot vagy zafírt zsebedbe süllyessz, elvégre hangulatosabb egy magánrepülőgépen sztorizgatni kalandjaidról, mint a metrón. Mit teszel?
Gondolni sem mersz a kincsekre, le sem mered venni a szemed a sárkányról.
Gondolatban már el is költötted a vagyont, és sajnálod, hogy nem hoztál talicskát a katakombába.
Gondolni sem mersz a kincsekre, le sem mered venni a szemed a sárkányról.
Gondolatban már el is költötted a vagyont, és sajnálod, hogy nem hoztál talicskát a katakombába.