- És az ismeretlen férfi? Ő ki volt? – tette fel azt a kérdést, ami a legjobban foglalkoztatta.
- Azt senki sem tudja. Sokak szerint az ősi istenek egyike volt, de ha engem kérdezel csak egy újonc mágus, aki kísérletezett néhány varázsigével, és most egy másik dimenzióban nagyon örül annak, amit teremtett.
- Az elég unalmas történet.
- Én azért szeretném tudni. Szeretek megbízni azokban, akik körülöttem vannak. És hogy benned megbízzak, többet kell rólad tudnom – mondta a férfi kioktatóan. A lányra nézett, ő pedig kiáltott valamit, de ezt a férfi már nem hallotta, mert egy erős ütés érte a fejét, és minden elsötétült számára.
- Mi történt?
- Köszönöm – mondta a férfi és erőtlenül feltápászkodott.
- Biztos jól vagy?
- Remekül – hazudta, de megszédült és kénytelen volt megint leülni. – Adj pár percet és jól leszek.
- Bízok benned – mondta a férfi őszintén, és egy nagy levegőt vett –, de ettől függetlenül kíváncsi vagyok a történetedre.
- Hát jó – mondta a lány majd belekezdett:
- Prabhü – válaszolta egy kis szünet után, mintha azon gondolkodott volna, hogy elmondhatja-e.
- Komolyan mondod? - a férfi nem akarta elhinni, amit hallott. Mindig is úgy tudta, hogy az öreg varázsló egyedül él. Sose tudta, hogy van valakije, akit a lányának tekintene.
- Megtanított varázsolni, saját apámként tekintek rá. Hálás vagyok mindenért, amit tett értem.
- Sose gondoltam volna – motyogta magában, mintha még most sem hinné el.
- Hogy érted ezt?
- Hogy lettél a király talpnyalója. Úgy értem, hogyan lettél az, aki most vagy?
- Hosszú történet.
- Én is elmeséltem az enyémet – monda, majd kis szünet után a férfi beszélni kezdett:
- Utólag azt mondanám, hogy szerencse hogy őrá támadtam rá. Amíg a két fegyveres leszorított, csak arra tudtam gondolni, hogy végem van, és hogy cserbenhagytam Étaínt. Nem ellenkeztem, hiszen tudtam, hogy az étel hiánya miatt túl gyenge vagyok, ők pedig erősek, ráadásul ketten is voltak. Beletörődtem a sorsomba.
- Most már sokkal jobban érzem magam. Mennünk kéne, mert a végén sosem érünk oda.
- Jó – válaszolt, majd fölállt és egy szó nélkül a lovához sétált.
A férfi csalódott volt, hogy a lány visszatért a korábbi ’egyszavas’ énjéhez, de örült, hogy már többet tud róla.