Dettyke: Tudom, hogy trendi a zombiapokalipszis, de nekem kezd már egy kicsit unalmas lenni. Aprilt nagyon kevésnek éreztem, jó lett volna mélyebben megismerni, többet, konkrétabb dolgokat tudni róla, nem csak elmesélni, hanem tettekkel (jelenetekkel) bizonyítani, hogy milyen ő és milyennek látják mások. A fogalmazás és a képek lenyűgözőek.
Etti: Én odáig vagyok a poszt-apokaliptikus témájú dolgokért, szóval nálam már a műfaj választással betaláltál, a csavarral, avagy a "túlélés kulcsával" pedig hoztál némi újdonságot ebbe a már jól ismert témába. Nagyon tetszett a megoldásod. Az egyetlen problémám az, hogy a mennyiséget kevésnek éreztem, nekem nagyon rövid volt, pár bekezdés még biztosan belefért volna, különösképpen Aprilről, akiről szól is ez a történet. Jó lett volna őt jobban megismerni. A fogalmazás rendben volt, nem bonyolítottad túl, az illusztrálás pedig egyszerűen tökéletes, nem tudom, lehet-e még továbbfejlődni.
Marcello: Amikor végigolvastam, az volt az első gondolatom: „Ennyi?” Olyan hirtelen ért véget az egész, hogy képtelen voltam felfogni az eseményeket. Célszerűbb lett volna a cselekmény által jobban bemutatni a főszereplőt, hogy az olvasó valamennyire megkedvelje, és vele együtt izguljon a sorsáért. A kutyás ötleted tetszett, szerencsére ez egy olyan momentum volt, amit poszt-apokaliptikus történetekben eddig nem igazán láthattunk. Fogalmazás terén nagyon sokat fejlődtél, a képeid pedig egyszerűen lélegzetelállítóan jók. Nagyon megörültem, amikor a nevedet a pályázók között láttam, remélem, még olvashatok Tőled mást is.
Matt: Nem gondoltam volna, hogy a kutya lesz a túlélés kulcsa. Remek csattanó volt, de nekem van egy problémám a mennyiséggel kapcsolatban. Lehetne kicsit részletesebben megismertetni Aprilt. Szemrevalónak tűnik. :D Minden okés a fogalmazás, az illusztrálás tökéletes. :)
Mazsola: A zombi apokalipszis önmagában nem egy eredeti ötlet. A tartalmának rövidsége ellenére szívesen olvastam volna többet arról, miért is olyan haszontalan ez a lány. Vagy a kutya. Mert azt tudjuk, hogy mindkettőt peremre szorítja a csoport, amihez tartoznak. De miért? A szelídségét, kedvességét jól érzékeltetted a figurának. Aztán jön a fordulat, minek következtében magára vállal egy öngyilkos feladatot, hogy a csapat visszakaphassa két fontos tagját. Önzetlen és bátor tett, valóban, izgatottan várom hát a továbbiakat. De rögtön vége is lett. És jönnek a kérdéseim: most mi történt ezután? Visszatértek és tulajdonképpen a kutya volt a történet főszereplője, a túlélés kulcsa? Mármint nyilván igen, ez kiderül, de ez volt a svédcsavar, hogy a kutya a főszereplő valójában és nem a lány? Vagy ők ketten együtt, mert mondjuk a kutya csak Aprilre hallgat? Vagyis ahol a nő, ott a kutya, ahol a kutya, ott a biztonság? És akkor tényleg visszatért volna a táborba két létfontosságú "személy". A képek csodásak (szégyellném is magam a helyedben, ha nem lennének azok), jó fogalmazás, nem erőltetett, a cím is megfelelő.
Nana: Elég felkapott téma mostanában ez a zombi apokalipszis, láttuk már jobb és rosszabb felhasználását is, a Tied szerencsére a jobbak közé tartozik, főleg a kutyás csavarral a végén. Csak sajnos elég rövid lett. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy több részes történet egy epizódja lenne, ahol a szálak kibontása még várat magára. Hiányolom, hogy nem ismertük meg jobban April hátterét, személyiségét, hogy miért olyan nehéz neki beilleszkedni a közösségbe. Így nem is hoztad igazán közel a karakterét. A képeid elképesztőek, mint mindig, többször is átpörgettem, hogy gyönyörködhessek bennük.
NoAngelBrigi: A cím érdekes, felvet pár kérdést, tehát felkelti az érdeklődést. A zombis-vilgvégés ötlet se hétköznapi téma, még ha manapság népszerű is, de nem tartom unalmasnak, egyedülálló környezetet ad a pályázatban kiírt elvárásoknak. A főszereplőnk tökéletesen alakot öltött, pont olyan, mint lennie kell, ám sajnos nem érkezik meg az áttörés. Nincs bátor tett, vagy bizonyítás, hiszen a kutyus menti meg őt. Az illusztrálás csillagos ötös, a fogalmazás is szép, érthető, gördülékeny, de a pályázat szempontjából sántít a vége.
Sookie: Érdekes volt ez a posztapokaliptikus világ, ahol elhelyezted az alaptörténetet. Szívesen olvastam volna még róla. A történet is érdekes volt, és habár élt a fejemben egy teória a végével kapcsolatban, megleptél. A kutyusra, mint hős megmentőre nem számítottam. Az egyetlen, amivel véleményem szerint jobb lehetett volna, ha jobban bemutatod a főszereplőt. Miért nem bíznak benne, miért tartják alkalmatlannak bármire? Úgy talán jobban szimpatizáltam volna vele, és talán jobban aggódtam volna érte. Az illusztrálásról azonban nem tudok másként vélekedni, minthogy lenyűgöző munkát végeztél.
Etti: Én odáig vagyok a poszt-apokaliptikus témájú dolgokért, szóval nálam már a műfaj választással betaláltál, a csavarral, avagy a "túlélés kulcsával" pedig hoztál némi újdonságot ebbe a már jól ismert témába. Nagyon tetszett a megoldásod. Az egyetlen problémám az, hogy a mennyiséget kevésnek éreztem, nekem nagyon rövid volt, pár bekezdés még biztosan belefért volna, különösképpen Aprilről, akiről szól is ez a történet. Jó lett volna őt jobban megismerni. A fogalmazás rendben volt, nem bonyolítottad túl, az illusztrálás pedig egyszerűen tökéletes, nem tudom, lehet-e még továbbfejlődni.
Marcello: Amikor végigolvastam, az volt az első gondolatom: „Ennyi?” Olyan hirtelen ért véget az egész, hogy képtelen voltam felfogni az eseményeket. Célszerűbb lett volna a cselekmény által jobban bemutatni a főszereplőt, hogy az olvasó valamennyire megkedvelje, és vele együtt izguljon a sorsáért. A kutyás ötleted tetszett, szerencsére ez egy olyan momentum volt, amit poszt-apokaliptikus történetekben eddig nem igazán láthattunk. Fogalmazás terén nagyon sokat fejlődtél, a képeid pedig egyszerűen lélegzetelállítóan jók. Nagyon megörültem, amikor a nevedet a pályázók között láttam, remélem, még olvashatok Tőled mást is.
Matt: Nem gondoltam volna, hogy a kutya lesz a túlélés kulcsa. Remek csattanó volt, de nekem van egy problémám a mennyiséggel kapcsolatban. Lehetne kicsit részletesebben megismertetni Aprilt. Szemrevalónak tűnik. :D Minden okés a fogalmazás, az illusztrálás tökéletes. :)
Mazsola: A zombi apokalipszis önmagában nem egy eredeti ötlet. A tartalmának rövidsége ellenére szívesen olvastam volna többet arról, miért is olyan haszontalan ez a lány. Vagy a kutya. Mert azt tudjuk, hogy mindkettőt peremre szorítja a csoport, amihez tartoznak. De miért? A szelídségét, kedvességét jól érzékeltetted a figurának. Aztán jön a fordulat, minek következtében magára vállal egy öngyilkos feladatot, hogy a csapat visszakaphassa két fontos tagját. Önzetlen és bátor tett, valóban, izgatottan várom hát a továbbiakat. De rögtön vége is lett. És jönnek a kérdéseim: most mi történt ezután? Visszatértek és tulajdonképpen a kutya volt a történet főszereplője, a túlélés kulcsa? Mármint nyilván igen, ez kiderül, de ez volt a svédcsavar, hogy a kutya a főszereplő valójában és nem a lány? Vagy ők ketten együtt, mert mondjuk a kutya csak Aprilre hallgat? Vagyis ahol a nő, ott a kutya, ahol a kutya, ott a biztonság? És akkor tényleg visszatért volna a táborba két létfontosságú "személy". A képek csodásak (szégyellném is magam a helyedben, ha nem lennének azok), jó fogalmazás, nem erőltetett, a cím is megfelelő.
Nana: Elég felkapott téma mostanában ez a zombi apokalipszis, láttuk már jobb és rosszabb felhasználását is, a Tied szerencsére a jobbak közé tartozik, főleg a kutyás csavarral a végén. Csak sajnos elég rövid lett. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy több részes történet egy epizódja lenne, ahol a szálak kibontása még várat magára. Hiányolom, hogy nem ismertük meg jobban April hátterét, személyiségét, hogy miért olyan nehéz neki beilleszkedni a közösségbe. Így nem is hoztad igazán közel a karakterét. A képeid elképesztőek, mint mindig, többször is átpörgettem, hogy gyönyörködhessek bennük.
NoAngelBrigi: A cím érdekes, felvet pár kérdést, tehát felkelti az érdeklődést. A zombis-vilgvégés ötlet se hétköznapi téma, még ha manapság népszerű is, de nem tartom unalmasnak, egyedülálló környezetet ad a pályázatban kiírt elvárásoknak. A főszereplőnk tökéletesen alakot öltött, pont olyan, mint lennie kell, ám sajnos nem érkezik meg az áttörés. Nincs bátor tett, vagy bizonyítás, hiszen a kutyus menti meg őt. Az illusztrálás csillagos ötös, a fogalmazás is szép, érthető, gördülékeny, de a pályázat szempontjából sántít a vége.
Sookie: Érdekes volt ez a posztapokaliptikus világ, ahol elhelyezted az alaptörténetet. Szívesen olvastam volna még róla. A történet is érdekes volt, és habár élt a fejemben egy teória a végével kapcsolatban, megleptél. A kutyusra, mint hős megmentőre nem számítottam. Az egyetlen, amivel véleményem szerint jobb lehetett volna, ha jobban bemutatod a főszereplőt. Miért nem bíznak benne, miért tartják alkalmatlannak bármire? Úgy talán jobban szimpatizáltam volna vele, és talán jobban aggódtam volna érte. Az illusztrálásról azonban nem tudok másként vélekedni, minthogy lenyűgöző munkát végeztél.
Dettyke: Maga az ötlet tetszett, viszont a kivitelezés, a régi módi nyelvezet nehezen emészthetővé tette. Kevesebb az valával nekem jobban bejött volna.
Etti: Különleges lett a novella, köszönhetően a régies fogalmazásmódnak. Dicséretes, hogy így utánanéztél, ellenben be kell vallanom, akármennyire is ötletes volt, engem kifejezetten zavart és fárasztott az olvasása. Többször is vissza kellett térnem egy-egy bekezdésre, hogy újra átfussam, és megértsem, mi is történik. Magára a történetre azt tudom mondani, hogy korrekt, "oké" volt, teljesítette pályázatban kiírt feltételeket, de nagyobb lelkesedést nem váltott ki belőlem, amikor a végére értem. Az illusztrálásod viszont Medievalhoz mérten tetszetős volt.
Marcello: Nagyon értékelem a lelkesedésedet, és az alkotási kedvedet, de ezzel a novelláddal nálam melléfogtál. Ez persze nem feltétlenül baj, mivel a te sztorid egy rétegmű, tehát valakinek vagy nagyon bejön (mint ahogy az elbeszélésed alatti kommentekből láthattad), vagy egyáltalán nem. Én sajnos az utóbbiba tartozom. Az archaizált nyelv volt az, ami leginkább zavart (nem is teljesen értem, mi szükség volt erre), és sajnos a történet sem tartalmazott elég ötletességet ahhoz, hogy élvezni tudjam. Tényleg úgy éreztem magam, mintha irodalomórán egy középkorból származó novellát kellene olvasnom: hangzatos, régies cím, egy síkon ragadt karakterek, akik sablonokká váltak, és a történet is tipikus, talán kissé népmesés. Szerencsére az illusztrálás rendben volt, maximálisan kihasználtad a Medieval lehetőségeit.
Matt: Néha-néha vissza kellett térnem egy-egy bekezdésre, hogy tudjam, miről is olvastam. Lehet, hogy az én hibám, mert sokszor megakadtam a régies szavaknál, és nem figyeltem a történet menetére igazán. A régies magyar nyelv nehézsége ellenére ötletes volt ilyet alkalmazni a Medieval játékhoz. Ügyesen illusztráltad a képeket a korlátozott forgatás ellenére. :)
Mazsola: A címet túl bonyolultnak találom, nem is feltétlenül releváns. Mivel a történetből kimaradt, hogy "ő lett Jakab, a sárkányölő és legendája azóta is szájról szájra terjed" - a legenda szót túlzásnak érzem. Mert még csak a királylányt sem sikerült megmenteni. A "Jakab és a sárkány" megtenné helyette. A népmesés megoldás ötletes, és a Medievallal készült képek kiválóak hozzá. Ügyesen trükköztél a sárkányos fotóval, ezt kifejezetten méltányolom, jár a nagy pacsi. A régies nyelvezettel sem lett volna gond önmagában, de tudni való, hogy hosszú szövegben ezt nehéz kordában tartani, belebonyolódtál néha. Itt igaznak találtam a mondást: a kevesebb néha több. Elolvastam egyébként úgy is, hogy "lefordítottam" magamban, és megállta a helyét. Talán elég lett volna csak pár régies kifejezéssel vagy népi szavakkal tarkítani. Nehéz is emiatt a fogalmazást minősíteni - a történethez illett, olvasni viszont nehezebb volt így. Kicsit egyszerűen oldottad a jellemzését: mintha csak kiollóztad volna a pályázati felhívásból és beillesztetted volna egy kép alá, hogy milyen is az emberünk. Ennél illett volna árnyaltabban bemutatni őt. :)
Nana: Az elején elég nehéz volt olvasnom a szöveget a régies írásmód miatt, de a közepére már egészen hozzászoktam. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó ötlet volt az egész novellát így írni, de egyébként szerintem jól sikerült a megfogalmazás, és bele se merek gondolni, milyen nehéz lehetett úgy megírni a szöveget, hogy erre is figyelj. A képeidet bekorlátozta a Medieval, de azt gondolom, jól kihasználtad a játék adta lehetőségeket. Ezt a novellát én egy erősebb alkotásodnak tartom, látok fejlődést nálad, de valami kis plusz még hiányzott belőle. Titkon vártam a happy endet, de nem hiányzott, hogy nem volt meg, így is kerek a történet.
NoAngelBrigi: Egyedi ötlet egyedi köntösben, szépen illusztrálva. A főhős szépen bontakozik ki a végére, bár bennem felmerült a kérdés, hogy egy önbizalomhiányos fiúból miért is lesz fegyvernök? Bátor és erős emberek kellene ilyen posztra, ha jól tudom... A cím passzol a korhoz és stílushoz, amit választottál, és bár egyedi, számomra mégis kicsit sok volt. Fárasztó volt olvasni a régies kifejezések hadát, elég lett volna csak pár szófordulat és kifejezés, akkor is jó időbe röpít a leírás. Bevallom, félidőben egy tündérmesére számítottam, hogy Jakab majd megmenti Erzsébetet a sárkánytól, de csalódnom kellett. Örültem neki, mert így is elérted a célt, a félénk fiúból hős lett, de mégse történt hatalmas csoda, és nem lett csöpögősen sablonos a vég.
Sookie: Az alaptörténeten nem változtattál, ami egyrészről jó, másrészről pedig hiányoltam egy kis csavart. Azonban ami miatt mégis nagyon tetszett, az a fogalmazásmód. Ettől lett igazán különleges és egyedi, habár elég kockázatos vállalkozás volt szerintem. Mert biztosan írni is nehezebb volt, ahogy maga az olvasás is nehezebben ment. Viszont véleményem szerint mindenképpen megérte. Mert olyan pluszt adott a történethez, amit még sosem láttam/olvastam. A TSM lehetőségeihez képest szerintem szép képek születtek, bár még lehetne csiszolni rajtuk.
Etti: Különleges lett a novella, köszönhetően a régies fogalmazásmódnak. Dicséretes, hogy így utánanéztél, ellenben be kell vallanom, akármennyire is ötletes volt, engem kifejezetten zavart és fárasztott az olvasása. Többször is vissza kellett térnem egy-egy bekezdésre, hogy újra átfussam, és megértsem, mi is történik. Magára a történetre azt tudom mondani, hogy korrekt, "oké" volt, teljesítette pályázatban kiírt feltételeket, de nagyobb lelkesedést nem váltott ki belőlem, amikor a végére értem. Az illusztrálásod viszont Medievalhoz mérten tetszetős volt.
Marcello: Nagyon értékelem a lelkesedésedet, és az alkotási kedvedet, de ezzel a novelláddal nálam melléfogtál. Ez persze nem feltétlenül baj, mivel a te sztorid egy rétegmű, tehát valakinek vagy nagyon bejön (mint ahogy az elbeszélésed alatti kommentekből láthattad), vagy egyáltalán nem. Én sajnos az utóbbiba tartozom. Az archaizált nyelv volt az, ami leginkább zavart (nem is teljesen értem, mi szükség volt erre), és sajnos a történet sem tartalmazott elég ötletességet ahhoz, hogy élvezni tudjam. Tényleg úgy éreztem magam, mintha irodalomórán egy középkorból származó novellát kellene olvasnom: hangzatos, régies cím, egy síkon ragadt karakterek, akik sablonokká váltak, és a történet is tipikus, talán kissé népmesés. Szerencsére az illusztrálás rendben volt, maximálisan kihasználtad a Medieval lehetőségeit.
Matt: Néha-néha vissza kellett térnem egy-egy bekezdésre, hogy tudjam, miről is olvastam. Lehet, hogy az én hibám, mert sokszor megakadtam a régies szavaknál, és nem figyeltem a történet menetére igazán. A régies magyar nyelv nehézsége ellenére ötletes volt ilyet alkalmazni a Medieval játékhoz. Ügyesen illusztráltad a képeket a korlátozott forgatás ellenére. :)
Mazsola: A címet túl bonyolultnak találom, nem is feltétlenül releváns. Mivel a történetből kimaradt, hogy "ő lett Jakab, a sárkányölő és legendája azóta is szájról szájra terjed" - a legenda szót túlzásnak érzem. Mert még csak a királylányt sem sikerült megmenteni. A "Jakab és a sárkány" megtenné helyette. A népmesés megoldás ötletes, és a Medievallal készült képek kiválóak hozzá. Ügyesen trükköztél a sárkányos fotóval, ezt kifejezetten méltányolom, jár a nagy pacsi. A régies nyelvezettel sem lett volna gond önmagában, de tudni való, hogy hosszú szövegben ezt nehéz kordában tartani, belebonyolódtál néha. Itt igaznak találtam a mondást: a kevesebb néha több. Elolvastam egyébként úgy is, hogy "lefordítottam" magamban, és megállta a helyét. Talán elég lett volna csak pár régies kifejezéssel vagy népi szavakkal tarkítani. Nehéz is emiatt a fogalmazást minősíteni - a történethez illett, olvasni viszont nehezebb volt így. Kicsit egyszerűen oldottad a jellemzését: mintha csak kiollóztad volna a pályázati felhívásból és beillesztetted volna egy kép alá, hogy milyen is az emberünk. Ennél illett volna árnyaltabban bemutatni őt. :)
Nana: Az elején elég nehéz volt olvasnom a szöveget a régies írásmód miatt, de a közepére már egészen hozzászoktam. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó ötlet volt az egész novellát így írni, de egyébként szerintem jól sikerült a megfogalmazás, és bele se merek gondolni, milyen nehéz lehetett úgy megírni a szöveget, hogy erre is figyelj. A képeidet bekorlátozta a Medieval, de azt gondolom, jól kihasználtad a játék adta lehetőségeket. Ezt a novellát én egy erősebb alkotásodnak tartom, látok fejlődést nálad, de valami kis plusz még hiányzott belőle. Titkon vártam a happy endet, de nem hiányzott, hogy nem volt meg, így is kerek a történet.
NoAngelBrigi: Egyedi ötlet egyedi köntösben, szépen illusztrálva. A főhős szépen bontakozik ki a végére, bár bennem felmerült a kérdés, hogy egy önbizalomhiányos fiúból miért is lesz fegyvernök? Bátor és erős emberek kellene ilyen posztra, ha jól tudom... A cím passzol a korhoz és stílushoz, amit választottál, és bár egyedi, számomra mégis kicsit sok volt. Fárasztó volt olvasni a régies kifejezések hadát, elég lett volna csak pár szófordulat és kifejezés, akkor is jó időbe röpít a leírás. Bevallom, félidőben egy tündérmesére számítottam, hogy Jakab majd megmenti Erzsébetet a sárkánytól, de csalódnom kellett. Örültem neki, mert így is elérted a célt, a félénk fiúból hős lett, de mégse történt hatalmas csoda, és nem lett csöpögősen sablonos a vég.
Sookie: Az alaptörténeten nem változtattál, ami egyrészről jó, másrészről pedig hiányoltam egy kis csavart. Azonban ami miatt mégis nagyon tetszett, az a fogalmazásmód. Ettől lett igazán különleges és egyedi, habár elég kockázatos vállalkozás volt szerintem. Mert biztosan írni is nehezebb volt, ahogy maga az olvasás is nehezebben ment. Viszont véleményem szerint mindenképpen megérte. Mert olyan pluszt adott a történethez, amit még sosem láttam/olvastam. A TSM lehetőségeihez képest szerintem szép képek születtek, bár még lehetne csiszolni rajtuk.
Dettyke: Állatokról szóló történetet ritkán olvasni, ezért nagyon izgatott lettem, mikor megláttam a kutyusokat, sajnos azonban mérhetetlen csalódás ért. Annyira… brutális és beteges (bocsánat, de nem tudok rá szebb szavakat). Szóval nálam ezzel mellélőttél, viszont a fogalmazásod sokat fejlődött, ehhez mindenképpen szeretnék gratulálni.
Etti: A te novelláiddal úgy tűnik, mindig bajban vagyok, mert az alapötlet mindig nagyon kreatív, vannak benne nem várt fordulatok, de a kivitelezés mindig félresiklik valahogy, és nem jön át az üzenet, amit közvetíteni akarsz. A vége engem teljesen letaglózott, de sajnos nem jó értelemben, nem ilyen "tanulságot" bemutató befejezésre számítottam. A fogalmazásod sokat javult, rájöttél, hogy a kevesebb, az néha több, az illusztrálás viszont most valahogy egy picit mellément, totális ellentétben állt nálam a szöveggel. Megkértem a húgomat, hogy lapozza végig a novellát, és mondja el, szerinte miről szólhat. A válasza ugyanaz volt, mint ami nekem is egyből eszembe jutott: cuki kiskutyák. A képekből tehát teljesen más hangulat jött át, mint a szövegből, és ez az olvasás közben kizökkentett. Az ötlet az kiváló, csak annak a "megtöltése" hagy némi kívánnivalót maga után.
Marcello: A Te történeteddel vagyok a leginkább gondban, ugyanis végig lekötött, sőt, érdekes is volt, de a vége számomra nagyon elrontotta az összképet. Mire számít ilyenkor az ember? Pozitív, heroikus befejezésre, vagy legalább egy fordulatra, de semmiképpen sem arra, ahogy Te ezt befejezted. Végső soron akkor vehetjük úgy, hogy a történeted tanulsága: „Ölj meg mindenkit, és te lehetsz a király!” – és ez egy igencsak lehangoló konklúzió. Megértem én, hogy nem szokványos befejezést szerettél volna, de ha a kettő közül kellene választani, akkor a klisé talán szerencsésebb lett volna. Ettől függetlenül fogalmazás terén tényleg nagyon sokat fejlődtél, gördülékenyebb lett az egész, valamint az illusztráció is korrekt ahhoz képest, hogy kutyákkal dolgoztál (talán annyit javasolnék, hogy a kicsit sötétebb képi világ jobban illett volna a történet hangulatához).
Matt: Mikor megláttam a képeket, hogy kutyákról szól az egész történet, ez nálam már plusz pontot jelentett. Izgatottan olvastam, de addig keltette fel az érdeklődésemet, amíg meg nem említetted a gyilkolászást. Úgy érzem, hogy a kép és szöveg nem igazán volt összhangban. A képekből kihoztad, amit ki lehetett, a szöveg terén az előző pályázathoz képest sokat javultál.
Mazsola: A cím túl általános, a történeted elég egyedi, választhattál volna kihegyezettebbet neki! Az ötlet eredeti nagyon, ügyes. A felnőttség próbája, vadkutyák szerepeltetésével. Tanmesét vártam, nem lett. Egy fiatal kan, egyéni gondolkodású és érzésű, természetesen szemben találja magát atyjával, veszteség és kitaszítottság következik - de hol a várva várt erkölcsi győzelem? A végén nem állt ki az elveiért, nem győzte le önmagát. Behódolt. A szokás áldozata lett. Ő a falkavezér, de nem lett hős. Ha úgy nézem, nem egy sablonos befejezés, viszont nem is hozott az olvasónak érzelmi kielégülést. Sok nyelvtani és logikai hiba. A testvérei közül ő legfiatalabb, mégis hirtelen lesz egy még legfiatalabb fivére, akit meg kéne ölnie. És mint falkatag, mint leendő falkavezér pont ne tudott volna a "nemrég csatlakozott" új szukáról? A képek meglehetősen egyszerűek, kutyák és fák halomban. És én biztosan adtam volna nekik nevet, nehéz volt követni ebben a sok szürke foltos, krémes foltos egyformaságban, hogy ki kicsoda. Vagy legalább lett volna más ismertetőjelük, mint sánta, meg kancsal vagy kurtafarkú mondjuk.
Nana: Idén is sikerült egy eléggé megosztó alkotást létrehoznod. Sims-szel kapcsolatban mindenki rögtön a simekre asszociál, ezért eredetinek tartom az ötletet, hogy állatokkal valósítottad meg a történetet. Ugyanakkor képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy a novellában megjelenő brutalitást cuki pamacsos kutyusokkal ábrázoltad a virágos mezőn, ez számomra semmilyen művészi értéket nem képvisel, inkább csak megbotránkoztat és nem a jó értelemben. Alapból az állatok legyilkolászásáról szóló történetek elég távol állnak tőlem, de ennek ellenére megpróbáltam objektíven értékelni. Viszont a tanulságot semmilyen kontextusban nem tudom elfogadni, miszerint a kegyetlenség tesz valakit naggyá és az alapvető értékek egyáltalán nem számítanak.
NoAngelBrigi: A fogalmazásod még mindig kicsit erőltetett, de a bevezetés mondandója például kifejezetten tetszik. Meglepett, hogy kutyákat választottál hősnek, és ezért jár egy plusz pont, nem mindennapi ötlet, viszont ahogy haladtam előre, egyre erőltetettebb lett a cselekmény. Például minek a nagy család, ha utána kiirtják egymást a vezetőszerepben való tetszelgésért? Vagy például hogyan gyújt egy kutya tüzet? Ő se tudja, csak "valahogy sikerült" neki. Bekezdésről bekezdésre megdöbbentem, és végül hatalmasat csalódtam! Abban bíztam, hogy a foltos nagy tette az lesz, ahogy szembeszáll az apjával, de nem. Ehelyett behódolt, és meghazudtolta a róla kialakított képet. Kegyetlen történet, és igazából nem is értem, hiszen ha egy falkában kiirtanak minden kant, és csak szukák maradnak, a falka is gyengül, nincsenek harcosok, csak "asszonyok" és majd kölykök... Egyszóval logikátlannak találom az eseményeket, bár kétségkívül teljesítetted a pályázati kiírást, félénk főhősünk megváltozott. Mindezekkel szemben a kutyusok helyesek voltak, és a képek is egész jók, de nem voltak összhangban a történettel. Egy vad kutyafalkáról írtál, de a szereplőid csak szimplán cuki kutyusok voltak, akikkel duplán durva ez a cselekmény...
Sookie: Nagyon elgondolkodtató lett a novellád. Olyan, ami után még hosszú percekig töpreng az ember, és ez nagyon tetszett benne. Mert nem attól vált hőssé a főszereplő, hogy jó dolgot tett, és ezzel kiérdemelte a tiszteletet. Hanem szó szerint kiharcolta azt. Mindenképpen pozitív, hogy ennyiben csavartál az alaptörténeten. A szereplőválasztásodtól pedig még különlegesebb lett. Nem olvastam még tale-t, ahol csak és kizárólag állatok szerepeltek volna. Habár ez egy rizikós választás, mert vagy nagyon jó vagy nagyon nem. Pláne hogy nálad a helyszín is csak egy erdő volt, amitől könnyen unalmassá válhat. Az arckifejezések viszont kifejezőek voltak.
Etti: A te novelláiddal úgy tűnik, mindig bajban vagyok, mert az alapötlet mindig nagyon kreatív, vannak benne nem várt fordulatok, de a kivitelezés mindig félresiklik valahogy, és nem jön át az üzenet, amit közvetíteni akarsz. A vége engem teljesen letaglózott, de sajnos nem jó értelemben, nem ilyen "tanulságot" bemutató befejezésre számítottam. A fogalmazásod sokat javult, rájöttél, hogy a kevesebb, az néha több, az illusztrálás viszont most valahogy egy picit mellément, totális ellentétben állt nálam a szöveggel. Megkértem a húgomat, hogy lapozza végig a novellát, és mondja el, szerinte miről szólhat. A válasza ugyanaz volt, mint ami nekem is egyből eszembe jutott: cuki kiskutyák. A képekből tehát teljesen más hangulat jött át, mint a szövegből, és ez az olvasás közben kizökkentett. Az ötlet az kiváló, csak annak a "megtöltése" hagy némi kívánnivalót maga után.
Marcello: A Te történeteddel vagyok a leginkább gondban, ugyanis végig lekötött, sőt, érdekes is volt, de a vége számomra nagyon elrontotta az összképet. Mire számít ilyenkor az ember? Pozitív, heroikus befejezésre, vagy legalább egy fordulatra, de semmiképpen sem arra, ahogy Te ezt befejezted. Végső soron akkor vehetjük úgy, hogy a történeted tanulsága: „Ölj meg mindenkit, és te lehetsz a király!” – és ez egy igencsak lehangoló konklúzió. Megértem én, hogy nem szokványos befejezést szerettél volna, de ha a kettő közül kellene választani, akkor a klisé talán szerencsésebb lett volna. Ettől függetlenül fogalmazás terén tényleg nagyon sokat fejlődtél, gördülékenyebb lett az egész, valamint az illusztráció is korrekt ahhoz képest, hogy kutyákkal dolgoztál (talán annyit javasolnék, hogy a kicsit sötétebb képi világ jobban illett volna a történet hangulatához).
Matt: Mikor megláttam a képeket, hogy kutyákról szól az egész történet, ez nálam már plusz pontot jelentett. Izgatottan olvastam, de addig keltette fel az érdeklődésemet, amíg meg nem említetted a gyilkolászást. Úgy érzem, hogy a kép és szöveg nem igazán volt összhangban. A képekből kihoztad, amit ki lehetett, a szöveg terén az előző pályázathoz képest sokat javultál.
Mazsola: A cím túl általános, a történeted elég egyedi, választhattál volna kihegyezettebbet neki! Az ötlet eredeti nagyon, ügyes. A felnőttség próbája, vadkutyák szerepeltetésével. Tanmesét vártam, nem lett. Egy fiatal kan, egyéni gondolkodású és érzésű, természetesen szemben találja magát atyjával, veszteség és kitaszítottság következik - de hol a várva várt erkölcsi győzelem? A végén nem állt ki az elveiért, nem győzte le önmagát. Behódolt. A szokás áldozata lett. Ő a falkavezér, de nem lett hős. Ha úgy nézem, nem egy sablonos befejezés, viszont nem is hozott az olvasónak érzelmi kielégülést. Sok nyelvtani és logikai hiba. A testvérei közül ő legfiatalabb, mégis hirtelen lesz egy még legfiatalabb fivére, akit meg kéne ölnie. És mint falkatag, mint leendő falkavezér pont ne tudott volna a "nemrég csatlakozott" új szukáról? A képek meglehetősen egyszerűek, kutyák és fák halomban. És én biztosan adtam volna nekik nevet, nehéz volt követni ebben a sok szürke foltos, krémes foltos egyformaságban, hogy ki kicsoda. Vagy legalább lett volna más ismertetőjelük, mint sánta, meg kancsal vagy kurtafarkú mondjuk.
Nana: Idén is sikerült egy eléggé megosztó alkotást létrehoznod. Sims-szel kapcsolatban mindenki rögtön a simekre asszociál, ezért eredetinek tartom az ötletet, hogy állatokkal valósítottad meg a történetet. Ugyanakkor képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy a novellában megjelenő brutalitást cuki pamacsos kutyusokkal ábrázoltad a virágos mezőn, ez számomra semmilyen művészi értéket nem képvisel, inkább csak megbotránkoztat és nem a jó értelemben. Alapból az állatok legyilkolászásáról szóló történetek elég távol állnak tőlem, de ennek ellenére megpróbáltam objektíven értékelni. Viszont a tanulságot semmilyen kontextusban nem tudom elfogadni, miszerint a kegyetlenség tesz valakit naggyá és az alapvető értékek egyáltalán nem számítanak.
NoAngelBrigi: A fogalmazásod még mindig kicsit erőltetett, de a bevezetés mondandója például kifejezetten tetszik. Meglepett, hogy kutyákat választottál hősnek, és ezért jár egy plusz pont, nem mindennapi ötlet, viszont ahogy haladtam előre, egyre erőltetettebb lett a cselekmény. Például minek a nagy család, ha utána kiirtják egymást a vezetőszerepben való tetszelgésért? Vagy például hogyan gyújt egy kutya tüzet? Ő se tudja, csak "valahogy sikerült" neki. Bekezdésről bekezdésre megdöbbentem, és végül hatalmasat csalódtam! Abban bíztam, hogy a foltos nagy tette az lesz, ahogy szembeszáll az apjával, de nem. Ehelyett behódolt, és meghazudtolta a róla kialakított képet. Kegyetlen történet, és igazából nem is értem, hiszen ha egy falkában kiirtanak minden kant, és csak szukák maradnak, a falka is gyengül, nincsenek harcosok, csak "asszonyok" és majd kölykök... Egyszóval logikátlannak találom az eseményeket, bár kétségkívül teljesítetted a pályázati kiírást, félénk főhősünk megváltozott. Mindezekkel szemben a kutyusok helyesek voltak, és a képek is egész jók, de nem voltak összhangban a történettel. Egy vad kutyafalkáról írtál, de a szereplőid csak szimplán cuki kutyusok voltak, akikkel duplán durva ez a cselekmény...
Sookie: Nagyon elgondolkodtató lett a novellád. Olyan, ami után még hosszú percekig töpreng az ember, és ez nagyon tetszett benne. Mert nem attól vált hőssé a főszereplő, hogy jó dolgot tett, és ezzel kiérdemelte a tiszteletet. Hanem szó szerint kiharcolta azt. Mindenképpen pozitív, hogy ennyiben csavartál az alaptörténeten. A szereplőválasztásodtól pedig még különlegesebb lett. Nem olvastam még tale-t, ahol csak és kizárólag állatok szerepeltek volna. Habár ez egy rizikós választás, mert vagy nagyon jó vagy nagyon nem. Pláne hogy nálad a helyszín is csak egy erdő volt, amitől könnyen unalmassá válhat. Az arckifejezések viszont kifejezőek voltak.
Dettyke: Tipikus tini dráma, tipikus horror sztori, és mégis, nálam betalált! A fogalmazásod egyre élvezetesebb, viszont nagyon sok elgépelést találtam, ami kicsit rontott az olvasmányélményen, úgyhogy legközelebb talán érdemes lenne többször is átfutni beküldés előtt.
Etti: Maga az a végkifejlet, hogy főszereplőnk bátor lesz, és elküldi a fenébe a suli ribancait, majd erőt vesz magán, és megteszi az első lépéseket afelé a srác felé, aki tetszik neki, elég klisés, de amilyen köntösbe bújtattad azt, egészen elképesztett. Már az első pár bekezdéssel megnyertél magadnak. Bonnie belső gondolatai megmosolyogtatóak voltak, és bár a kísértet járta házas részt már több filmben is láthattuk, mégis jó volt olvasni, mert tudtam izgulni a szerencsétlen lányért, aki inkább mert ezúttal, mint felelt. Az illusztrálás, különösen a házban zajló események ábrázolása, remek lett, kicsit sok volt ott a hátas kép, de ettől függetlenül nagyon hangulatos lett. Ugyanígy a fogalmazást is tudom dicsérni, de odafigyelhetnél jobban az elírásokra.
Marcello: A Te novellád azt példázta, hogy egy álom milyen nagy hatást tud gyakorolni az ember életére, és ez valóban igaz, szerintem a többség ezt már a saját bőrén is megtapasztalta. A fogalmazásod tetszett a legjobban, mivel rendkívül kedvelem ezt az őszinte, mindent kommentáló E/1-es stílust. Az illusztrálás is rendben volt, a simeket mindig tökéletesen állítottad be, de legközelebb fektess több hangsúlyt a háttérre, a berendezésre is! Nagyon steril volt így nekem az egész, nem volt benne semmi plusz. A történeted összességében tetszett, de hiányzott belőle valami megfoghatatlan, ami igazán emlékezetessé teszi.
Matt: Horror, dráma és tini keverék, érdekes kombináció lett. Tetszett az egész történet, végig élvezetes volt olvasni. Néha beleütköztem elírási hibákba. Nem árt kétszer átnézni/átolvasni, mielőtt nyilvánosságra hozod a sztorit. Minden szereplőt látok minden képen. Azon tűnődtem, hogy kissé szegényes lett a környezet, használj több a tárgyat/dekorációt. :)
Mazsola: A cím jól sikerült, figyelemfelkeltő. Az a helyzet hogy különösen rosszat nem tudok mondani a történetről, és különösen jót sem. Az elírások és kisebb nyelvtani hibák ellenére alapvetően jó fogalmazás. A képek élesek és bőségesek, csak mind egykaptafa. A fele is elég lett volna ehhez a tartalomhoz. Nagyon sablonos alapanyagot választottál és emiatt nehéz volt igazán frappánsat alkotni. A középsulis-menőcsajosklikkes-lúzerlányos kezdet, a kísértetházas-szellemes folytatás és a rémálombólébredős befejezés sem eredeti. Szépen ívelt és összerakott, csak éppen ezerszer látottam-halottam sztori. Örülök, hogy a sarkára állt a főszereplőnk a végén, ennek mindig örülök, de ezen kívül semmilyen hatással nem volt rám a történet.
Nana: Tetszett, hogy összekötötted a pályázatot a Tükörképpel, és hogy a tipikus gimis plázacicák vs. elnyomott lányok szituációba egy teljesen más elemet is belevittél. Az illusztrálás szép, a szereplők megfelelő arcokat produkálnak, a véres-hullás képek különösen tetszettek, de azon kívül a helyszínek, a berendezés számomra kicsit üres. A fogalmazással nem volt gondom, de sajnos elég sok elgépelést fedeztem fel a novellában, ami zavaró volt, legközelebb érdemes lenne átolvastatni valakivel beküldés előtt.
NoAngelBrigi: Vártam egy tinikről szóló novellát, és végülis meg is kaptam, szokatlan köntösben! Nagyon valóságos volt a kezdet, és örülök, hogy be lettem csapva, mikor azt gondoltam, hogy Bonnie azzal győzi meg a többieket vagányságáról, hogy bemegy a romos házba. Csavart egyet a dolgon, hogy csak álom volt, de végül mégis maradt bennem egy kérdés. Minek hatására is változott meg? Elvégre az álma csak félelmetes volt, de nem tűnt olyannak, mint ami ráébresztette bármire is, főleg nem a kiszemelt fiúval kapcsolatban. A fogalmazás egyébként jó, akad pár hiba, a képek is tetszenek, és bár a cím csak egy kiragadott momentum a novellából, utal is valamire, meg nem is. Összességében tetszett.
Sookie: A horror egyelőre még elég felfedezetlen terület tale ügyileg úgy érzem, úgyhogy az mindenképpen érdekes, hogy erre a műfajra esett a választásod. Az nagyon tetszett a történetben, hogy összehoztad a rendes tale-eddel. Mert valamennyire így már ismerős volt a főhős, nem volt szükség arra, hogy nagyon részletekbe menően bemutasd. A képek között volt néhány, ami különösen tetszett, de némelyiken az arckifejezés kicsit furcsa volt számomra. Habár a fogalmazás rendben volt, érdemes lenne jobban odafigyelned a helyesírásra, mert néha könnyen kizökkentheti az olvasót egy-egy elírott szó.
Etti: Maga az a végkifejlet, hogy főszereplőnk bátor lesz, és elküldi a fenébe a suli ribancait, majd erőt vesz magán, és megteszi az első lépéseket afelé a srác felé, aki tetszik neki, elég klisés, de amilyen köntösbe bújtattad azt, egészen elképesztett. Már az első pár bekezdéssel megnyertél magadnak. Bonnie belső gondolatai megmosolyogtatóak voltak, és bár a kísértet járta házas részt már több filmben is láthattuk, mégis jó volt olvasni, mert tudtam izgulni a szerencsétlen lányért, aki inkább mert ezúttal, mint felelt. Az illusztrálás, különösen a házban zajló események ábrázolása, remek lett, kicsit sok volt ott a hátas kép, de ettől függetlenül nagyon hangulatos lett. Ugyanígy a fogalmazást is tudom dicsérni, de odafigyelhetnél jobban az elírásokra.
Marcello: A Te novellád azt példázta, hogy egy álom milyen nagy hatást tud gyakorolni az ember életére, és ez valóban igaz, szerintem a többség ezt már a saját bőrén is megtapasztalta. A fogalmazásod tetszett a legjobban, mivel rendkívül kedvelem ezt az őszinte, mindent kommentáló E/1-es stílust. Az illusztrálás is rendben volt, a simeket mindig tökéletesen állítottad be, de legközelebb fektess több hangsúlyt a háttérre, a berendezésre is! Nagyon steril volt így nekem az egész, nem volt benne semmi plusz. A történeted összességében tetszett, de hiányzott belőle valami megfoghatatlan, ami igazán emlékezetessé teszi.
Matt: Horror, dráma és tini keverék, érdekes kombináció lett. Tetszett az egész történet, végig élvezetes volt olvasni. Néha beleütköztem elírási hibákba. Nem árt kétszer átnézni/átolvasni, mielőtt nyilvánosságra hozod a sztorit. Minden szereplőt látok minden képen. Azon tűnődtem, hogy kissé szegényes lett a környezet, használj több a tárgyat/dekorációt. :)
Mazsola: A cím jól sikerült, figyelemfelkeltő. Az a helyzet hogy különösen rosszat nem tudok mondani a történetről, és különösen jót sem. Az elírások és kisebb nyelvtani hibák ellenére alapvetően jó fogalmazás. A képek élesek és bőségesek, csak mind egykaptafa. A fele is elég lett volna ehhez a tartalomhoz. Nagyon sablonos alapanyagot választottál és emiatt nehéz volt igazán frappánsat alkotni. A középsulis-menőcsajosklikkes-lúzerlányos kezdet, a kísértetházas-szellemes folytatás és a rémálombólébredős befejezés sem eredeti. Szépen ívelt és összerakott, csak éppen ezerszer látottam-halottam sztori. Örülök, hogy a sarkára állt a főszereplőnk a végén, ennek mindig örülök, de ezen kívül semmilyen hatással nem volt rám a történet.
Nana: Tetszett, hogy összekötötted a pályázatot a Tükörképpel, és hogy a tipikus gimis plázacicák vs. elnyomott lányok szituációba egy teljesen más elemet is belevittél. Az illusztrálás szép, a szereplők megfelelő arcokat produkálnak, a véres-hullás képek különösen tetszettek, de azon kívül a helyszínek, a berendezés számomra kicsit üres. A fogalmazással nem volt gondom, de sajnos elég sok elgépelést fedeztem fel a novellában, ami zavaró volt, legközelebb érdemes lenne átolvastatni valakivel beküldés előtt.
NoAngelBrigi: Vártam egy tinikről szóló novellát, és végülis meg is kaptam, szokatlan köntösben! Nagyon valóságos volt a kezdet, és örülök, hogy be lettem csapva, mikor azt gondoltam, hogy Bonnie azzal győzi meg a többieket vagányságáról, hogy bemegy a romos házba. Csavart egyet a dolgon, hogy csak álom volt, de végül mégis maradt bennem egy kérdés. Minek hatására is változott meg? Elvégre az álma csak félelmetes volt, de nem tűnt olyannak, mint ami ráébresztette bármire is, főleg nem a kiszemelt fiúval kapcsolatban. A fogalmazás egyébként jó, akad pár hiba, a képek is tetszenek, és bár a cím csak egy kiragadott momentum a novellából, utal is valamire, meg nem is. Összességében tetszett.
Sookie: A horror egyelőre még elég felfedezetlen terület tale ügyileg úgy érzem, úgyhogy az mindenképpen érdekes, hogy erre a műfajra esett a választásod. Az nagyon tetszett a történetben, hogy összehoztad a rendes tale-eddel. Mert valamennyire így már ismerős volt a főhős, nem volt szükség arra, hogy nagyon részletekbe menően bemutasd. A képek között volt néhány, ami különösen tetszett, de némelyiken az arckifejezés kicsit furcsa volt számomra. Habár a fogalmazás rendben volt, érdemes lenne jobban odafigyelned a helyesírásra, mert néha könnyen kizökkentheti az olvasót egy-egy elírott szó.
Dettyke: Szívbemarkoló történet! Talán mindközül ez volt rám a legnagyobb hatással. Egyetlen észrevételem lenne csupán: a gyerekek párbeszéde olykor-olykor talán túlságosan választékosra sikeredett. Ezen kívül másba nem tudok és nem is akarok belekötni. Köszönöm az élményt!
Etti: Az összes pályamű közül kétség kívül ez lett a legdrámaibb és a legszomorúbb, mégsem éreztem a végén azt, amit oly sokan. (:D Hivatalosan is én lettem a legszívtelenebb zsűri.) Pedig az alapötlet, az illusztrálás, a történet végigvezetése remek lett, de mégsem sikerült teljesen beleélnem magam. A néhol túlzottan felnőttes, érett szöveg itt-ott kizökkentett, egyik pillanatban még azt éreztetted velünk, hogy egy 11-12 éves kislány a főszereplő, a másik percben meg olybá tűnt, hogy legalább egy 16-17 éves lánnyal van dolgunk. Ez engem így olvasás közben kicsit összezavart, és nem tudtam már 100%-osan odafigyelni rá. A novella felépítése viszont zseniális lett, ahogy haladtunk vissza az időben, és egy-egy emlék, élmény által mutattad be Lilt, az nagyon tetszett, de közben meg el is tértél a pályázatunk alapkiírásától, ami miatt kénytelen voltam levonni a tartalomból. Az ábrázolás szöveghű, szinte magukért beszélnek a képeid, a pózaidon még mindig csak ámulok. Ha lehetne, 6-ost is adnék az illusztrálásra.
Marcello: Kisebb fajta sokk hatása alatt állok most, hogy elolvastam a novelládat. Már az első néhány sorral megfogtál, de a végén szó szerint rázott a hideg. Ismét egy gyönyörű, szívbemarkoló történetet írtál, maximálisan hihető narrációval, szép illusztrációval, teljesen emberi karakterekkel, és egy hatásos befejezéssel. Voltak utalások a végére, épp ezért olyan megmosolyogtató, és könnyfacsaró, hogy a kislány a látása elvesztése miatt lehetett sikeres táncosnő. A címért pedig hatalmas pirospont. Az ilyen alkotások adnak igazán nagy erőt az élethez. Gratulálok hozzá!
Matt: Engem megríkatott ez a szomorú történet. Elég bátor volt a kislány, ahogy harcolt az életéért. Kicsit furcsálltam a párbeszédet, mert néha felnőttesen beszélgettek a tizenéves lányok. Csak erre kell figyelned. Ne aggódj az illusztrálás és szöveg miatt. :)
Mazsola: Cím alapján egy világvége történetre tippeltem. Ehelyett kaptam egy világtalan történetet. És így is működik! Eseménydús, szép képek, megfelelő számban. Szép és érzékletes, mégsem túldramatizált vagy hatásvadász fogalmazás. Élvezet volt olvasni, és nagyon vártam a végén a happy endet (vagy a sad endet). Ez szerintem szakállas íróknak is becsületére vált volna, ahogyan befejezted. Csak az állam keresgélem. De hogy kicsit bele is kössek: annyira szépen rajzolt Lily karaktere, hogy már szinte nem felel meg a pályázat alapfeltételének. A két hét alatt kellett volna a személyiségét A-ból B-be fejleszteni. Ő viszont az elejétől fogva egy imádnivaló és okos, aki nem adja fel, elfogad és továbblép. Tulajdonképpen a prológ adja az egész sztori teljes tömegét, aztán a konfliktust, a megoldást és a befejezést belesűrítetted két mondatba (nyomatékosan megismétlem, hogy zseniálisan). Én hiányoltam, hogy többet tudjunk meg a szembetegsége árnyoldalairól. Lehetett volna jelenet arról, hogy miért NEM tudnak elmenni moziba (mert Lily már nem lát annyira). Nem találom az okát, miért is kell a műtét. Miért inkább a vakság, mint a jelen helyzet? Az elfogadás részeként jöhetett volna a denevéres játék (ez is hihetetlenül bájos, egy látássérült kisgyerekkel vakegeret játszani) majd az, hogy Lily megbékél és már gyakorol, a lépéseit számolja a szobában. De vegyük úgy, hogy csak szőrszálhasogattam. Nagyon tetszett. Gratulálok.
Nana: Mondanivalóban ez a novella a legerősebb a mezőnyben. Találó címválasztás, szép képek, megfelelő fogalmazás. Főleg az utolsó mondathoz gratulálok, az tényleg ütött. Amit kritikaként fogalmaznék meg: a közepe felé azt éreztem, hogy basszus már a két hét fele eltelt és nagyobb részt azt láttuk, hogy főhősünk a szobájában a laptopja előtt ül, vagy telefonál, és lehet, hogy nem is használja ki eléggé ezt a kis időt. Ugyan írtad, hogy voltak az állatkertben, itt-ott, de ezek a képeken nem jelentek meg, és szerintem hatásos lett volna, ha látjuk ezeket a dolgokat, ha vizuálisan jobban megjelenik, amit ő már nem láthat. A napfelkelte nézés és az előtte levő este már ellensúlyozta ezt a hiányt, de én személy szerint több ilyen jellegű élményre számítottam.
NoAngelBrigi: Igazán magával ragadott ez a novella! A cím is érdekes, a téma szívszorító, és ahogy a kislány mesél, igazán átéreztem az érzéseit. Kicsit elgondolkodtam azon, vajon tényleg egy tizenkét éves lány szavai ezek? Aztán végül is úgy döntöttem, hogy aki ilyen komoly próbatétel előtt áll, az könnyen fel tud nőni érzelmileg, és Lil egyébként is kicsit érettebbnek tűnik a koránál. A fogalmazás magával ragadó, a képek csodaszépek, és a kiírtakban szerepeltek megközelítése hihetetlenül szívszorító és emberi. Nálam elvitted a fődíjat!
Sookie: Nagyon tetszett a novelládban a történetvezetés. Ahogy visszafelé haladtunk a műtétig, és folyamatosan láttuk a főhős vívódását és gondolatait. Nagyon komoly témákat feszegetsz, és - habár ez csak a szubjektív véleményem - talán túl komoly a főszereplő egy kislányhoz képest. Mert tényleg lényeges gondolatok vannak benne, mégis néha számomra furcsa, hogy egy kislány főszereplő ilyen gondolatokra képes. Ettől függetlenül tetszett, elgondolkodtató volt, ami mindenképpen pozitív. A vége különösen szép lett. A fogalmazás nagyszerű volt, és a képek is nagyon jók lettek.
Etti: Az összes pályamű közül kétség kívül ez lett a legdrámaibb és a legszomorúbb, mégsem éreztem a végén azt, amit oly sokan. (:D Hivatalosan is én lettem a legszívtelenebb zsűri.) Pedig az alapötlet, az illusztrálás, a történet végigvezetése remek lett, de mégsem sikerült teljesen beleélnem magam. A néhol túlzottan felnőttes, érett szöveg itt-ott kizökkentett, egyik pillanatban még azt éreztetted velünk, hogy egy 11-12 éves kislány a főszereplő, a másik percben meg olybá tűnt, hogy legalább egy 16-17 éves lánnyal van dolgunk. Ez engem így olvasás közben kicsit összezavart, és nem tudtam már 100%-osan odafigyelni rá. A novella felépítése viszont zseniális lett, ahogy haladtunk vissza az időben, és egy-egy emlék, élmény által mutattad be Lilt, az nagyon tetszett, de közben meg el is tértél a pályázatunk alapkiírásától, ami miatt kénytelen voltam levonni a tartalomból. Az ábrázolás szöveghű, szinte magukért beszélnek a képeid, a pózaidon még mindig csak ámulok. Ha lehetne, 6-ost is adnék az illusztrálásra.
Marcello: Kisebb fajta sokk hatása alatt állok most, hogy elolvastam a novelládat. Már az első néhány sorral megfogtál, de a végén szó szerint rázott a hideg. Ismét egy gyönyörű, szívbemarkoló történetet írtál, maximálisan hihető narrációval, szép illusztrációval, teljesen emberi karakterekkel, és egy hatásos befejezéssel. Voltak utalások a végére, épp ezért olyan megmosolyogtató, és könnyfacsaró, hogy a kislány a látása elvesztése miatt lehetett sikeres táncosnő. A címért pedig hatalmas pirospont. Az ilyen alkotások adnak igazán nagy erőt az élethez. Gratulálok hozzá!
Matt: Engem megríkatott ez a szomorú történet. Elég bátor volt a kislány, ahogy harcolt az életéért. Kicsit furcsálltam a párbeszédet, mert néha felnőttesen beszélgettek a tizenéves lányok. Csak erre kell figyelned. Ne aggódj az illusztrálás és szöveg miatt. :)
Mazsola: Cím alapján egy világvége történetre tippeltem. Ehelyett kaptam egy világtalan történetet. És így is működik! Eseménydús, szép képek, megfelelő számban. Szép és érzékletes, mégsem túldramatizált vagy hatásvadász fogalmazás. Élvezet volt olvasni, és nagyon vártam a végén a happy endet (vagy a sad endet). Ez szerintem szakállas íróknak is becsületére vált volna, ahogyan befejezted. Csak az állam keresgélem. De hogy kicsit bele is kössek: annyira szépen rajzolt Lily karaktere, hogy már szinte nem felel meg a pályázat alapfeltételének. A két hét alatt kellett volna a személyiségét A-ból B-be fejleszteni. Ő viszont az elejétől fogva egy imádnivaló és okos, aki nem adja fel, elfogad és továbblép. Tulajdonképpen a prológ adja az egész sztori teljes tömegét, aztán a konfliktust, a megoldást és a befejezést belesűrítetted két mondatba (nyomatékosan megismétlem, hogy zseniálisan). Én hiányoltam, hogy többet tudjunk meg a szembetegsége árnyoldalairól. Lehetett volna jelenet arról, hogy miért NEM tudnak elmenni moziba (mert Lily már nem lát annyira). Nem találom az okát, miért is kell a műtét. Miért inkább a vakság, mint a jelen helyzet? Az elfogadás részeként jöhetett volna a denevéres játék (ez is hihetetlenül bájos, egy látássérült kisgyerekkel vakegeret játszani) majd az, hogy Lily megbékél és már gyakorol, a lépéseit számolja a szobában. De vegyük úgy, hogy csak szőrszálhasogattam. Nagyon tetszett. Gratulálok.
Nana: Mondanivalóban ez a novella a legerősebb a mezőnyben. Találó címválasztás, szép képek, megfelelő fogalmazás. Főleg az utolsó mondathoz gratulálok, az tényleg ütött. Amit kritikaként fogalmaznék meg: a közepe felé azt éreztem, hogy basszus már a két hét fele eltelt és nagyobb részt azt láttuk, hogy főhősünk a szobájában a laptopja előtt ül, vagy telefonál, és lehet, hogy nem is használja ki eléggé ezt a kis időt. Ugyan írtad, hogy voltak az állatkertben, itt-ott, de ezek a képeken nem jelentek meg, és szerintem hatásos lett volna, ha látjuk ezeket a dolgokat, ha vizuálisan jobban megjelenik, amit ő már nem láthat. A napfelkelte nézés és az előtte levő este már ellensúlyozta ezt a hiányt, de én személy szerint több ilyen jellegű élményre számítottam.
NoAngelBrigi: Igazán magával ragadott ez a novella! A cím is érdekes, a téma szívszorító, és ahogy a kislány mesél, igazán átéreztem az érzéseit. Kicsit elgondolkodtam azon, vajon tényleg egy tizenkét éves lány szavai ezek? Aztán végül is úgy döntöttem, hogy aki ilyen komoly próbatétel előtt áll, az könnyen fel tud nőni érzelmileg, és Lil egyébként is kicsit érettebbnek tűnik a koránál. A fogalmazás magával ragadó, a képek csodaszépek, és a kiírtakban szerepeltek megközelítése hihetetlenül szívszorító és emberi. Nálam elvitted a fődíjat!
Sookie: Nagyon tetszett a novelládban a történetvezetés. Ahogy visszafelé haladtunk a műtétig, és folyamatosan láttuk a főhős vívódását és gondolatait. Nagyon komoly témákat feszegetsz, és - habár ez csak a szubjektív véleményem - talán túl komoly a főszereplő egy kislányhoz képest. Mert tényleg lényeges gondolatok vannak benne, mégis néha számomra furcsa, hogy egy kislány főszereplő ilyen gondolatokra képes. Ettől függetlenül tetszett, elgondolkodtató volt, ami mindenképpen pozitív. A vége különösen szép lett. A fogalmazás nagyszerű volt, és a képek is nagyon jók lettek.
Dettyke: DeeDee, te mindig meg tudsz lepni, és el tudsz varázsolni! Csodás a tündérvilágod, ahogy karaktereid is. Egyedül a történetvezetés álom részét sajnáltam egy kicsit, nekem hatásosabb lett volna, ha egy valóságos élmény miatt áll a sarkára Bluebell.
Etti: Rendkívül élvezetes és szórakoztató volt olvasni ezt a történetet. Tulajdonképpen én pontosan ilyen vidámabb jellegű novellák beérkezésére számítottam, amikor kiírtuk a pályázatot. Nagyon tetszett, hogy szinte pontosan nyomon követted a feltételeket, ténylegesen arra építetted fel a sztorit. A képi világ lélegzetelállító, az illusztrálás zseniális, a fogalmazásba pedig ha akarnék, se tudnék belekötni. Romenával egy rugóra járt az agyatok a végkimenetelt illetően, egyedül ebben csalódtam picit, de ettől függetlenül nagyon tetszett, és ebben a témában szívesen olvasnék még Tőled akár kisebb, akár nagyobb történetet.
Marcello: Egy kellemes, üdítő novellát szállítottál a pályázatunkra, ami tökéletesen szolgálta azt a célt, amire szántad. Az illusztráció szokás szerint nagyszerű lett, a fogalmazás szintúgy szép, ám ugyanakkor humoros, és ez jellemző a történet egészére is: az egésznek van egy megfoghatatlan bája, az az esetlenség, ami jellemzi a karaktereidet, olyan aranyossá teszi magát a történetet is. A tündéres kerettörténet, és a cím pedig hatalmas plusz pont.
Matt: Titokzatos volt a cím. Humoros és aranyos történet kerekedett ki a végén belőle. :) Nem tudok rosszat mondani róla. Nagyszerű a fogalmazás és illusztrálás is.
Mazsola: A címe egyértelműen toronymagas a mezőnyben. A képek remekek. Könnyed stílus, vicces és érzelemgazdag történet. Karakteres figurák, akiknek van arcjátéka (ez a gyengém, úgyhogy személyesen nagyon hálás vagyok ezért). A rövidség ellenére sem adtad a számba, hogy "ő az a szereplő, aki visszahúzódó és akit kihasználnak", mert ez kiderült a jelenetekből. Hiteles párbeszédek. A pályázatban meghirdetett alapproblémát te is a "legyőzöm önmagam" keretbe helyezted, mégis egyedinek találtam, mert a felvezetés után másra számítottam. Megtanulni nemet mondani valóban hőstett, de én felnevettem ezen a megoldáson, annyira rágerjedtem arra, hogy vajon miféle förmedvényektől kell megmentenie a követ. Persze kicsit hirtelen a befejezésed. De örülök, hogy kimaradt a nagy szerelmi klisés összeborulást, meg a fantazis teátrális nagymonológja a végén. Tökös csaj, komálom. BluebellRulez!
Nana: Aranyos, megmosolyogtató kis történet, nem próbáltál lelki mélységekbe törni a mondanivalójával, talán pont ezért kellemes olvasnivaló, a célját abszolút elérte nálam. Tartalmilag szinte teljesen megfelel a kiírásnak, de mégis van benne valami plusz. Talán ezt az álomvilág részt nem annyira tudom hova tenni, én nem éreztem annyira szükségesnek. A képek csodálatosak, de ezt már Tőled megszokhattuk, a tündérek neveihez külön gratulálok, és hát én még mindig Parsley répáján röhögök :D
NoAngelBrigi: Imádom a képeidet, ez nem titok! Most is megnyertek, bár kicsit zavarta a szemem a sok neon haj. Ennek ellenére egyedi volt, és értem is a koncepciót, csak a természetben élő tündéreknek ez kicsit sok volt. Az alapötlet nagyon tetszik, a karakterek is különlegesek, a sztori mesebeli, és ugyan te is az álmot használtad csavarként, valamiért jobban értem Bluebell változó hozzáállását az életéhez. Nagyon jó volt, élveztem olvasni, pillanatok alatt elfogyott, és ez volt a legnagyobb hibája.
Sookie: Érdekes ötlet volt fantasy köntösbe csomagolni az alaptörténetet, de nekem tetszett. Főleg a képi világ Sims 2-ben. Igazán DeeDee-s képek születtek, felismerhető az alkotó, úgyhogy a képek egyedisége mindenképpen pozitív. Ragaszkodtál az alaptörténethez is, és úgy gondolom a körítés miatt ez működött is, bár talán - habár aranyos történet volt - túl egyszerű lett. Már ha nem tekintjük nagy csavarnak az álom részt. Az viszont pozitív, hogy könnyen lehetett azonosulni a főszereplővel, és szerethető lett. Rövid történeteknél ezt nehezebb elérni. A cím pedig nagyon frappáns lett, tetszett.
Etti: Rendkívül élvezetes és szórakoztató volt olvasni ezt a történetet. Tulajdonképpen én pontosan ilyen vidámabb jellegű novellák beérkezésére számítottam, amikor kiírtuk a pályázatot. Nagyon tetszett, hogy szinte pontosan nyomon követted a feltételeket, ténylegesen arra építetted fel a sztorit. A képi világ lélegzetelállító, az illusztrálás zseniális, a fogalmazásba pedig ha akarnék, se tudnék belekötni. Romenával egy rugóra járt az agyatok a végkimenetelt illetően, egyedül ebben csalódtam picit, de ettől függetlenül nagyon tetszett, és ebben a témában szívesen olvasnék még Tőled akár kisebb, akár nagyobb történetet.
Marcello: Egy kellemes, üdítő novellát szállítottál a pályázatunkra, ami tökéletesen szolgálta azt a célt, amire szántad. Az illusztráció szokás szerint nagyszerű lett, a fogalmazás szintúgy szép, ám ugyanakkor humoros, és ez jellemző a történet egészére is: az egésznek van egy megfoghatatlan bája, az az esetlenség, ami jellemzi a karaktereidet, olyan aranyossá teszi magát a történetet is. A tündéres kerettörténet, és a cím pedig hatalmas plusz pont.
Matt: Titokzatos volt a cím. Humoros és aranyos történet kerekedett ki a végén belőle. :) Nem tudok rosszat mondani róla. Nagyszerű a fogalmazás és illusztrálás is.
Mazsola: A címe egyértelműen toronymagas a mezőnyben. A képek remekek. Könnyed stílus, vicces és érzelemgazdag történet. Karakteres figurák, akiknek van arcjátéka (ez a gyengém, úgyhogy személyesen nagyon hálás vagyok ezért). A rövidség ellenére sem adtad a számba, hogy "ő az a szereplő, aki visszahúzódó és akit kihasználnak", mert ez kiderült a jelenetekből. Hiteles párbeszédek. A pályázatban meghirdetett alapproblémát te is a "legyőzöm önmagam" keretbe helyezted, mégis egyedinek találtam, mert a felvezetés után másra számítottam. Megtanulni nemet mondani valóban hőstett, de én felnevettem ezen a megoldáson, annyira rágerjedtem arra, hogy vajon miféle förmedvényektől kell megmentenie a követ. Persze kicsit hirtelen a befejezésed. De örülök, hogy kimaradt a nagy szerelmi klisés összeborulást, meg a fantazis teátrális nagymonológja a végén. Tökös csaj, komálom. BluebellRulez!
Nana: Aranyos, megmosolyogtató kis történet, nem próbáltál lelki mélységekbe törni a mondanivalójával, talán pont ezért kellemes olvasnivaló, a célját abszolút elérte nálam. Tartalmilag szinte teljesen megfelel a kiírásnak, de mégis van benne valami plusz. Talán ezt az álomvilág részt nem annyira tudom hova tenni, én nem éreztem annyira szükségesnek. A képek csodálatosak, de ezt már Tőled megszokhattuk, a tündérek neveihez külön gratulálok, és hát én még mindig Parsley répáján röhögök :D
NoAngelBrigi: Imádom a képeidet, ez nem titok! Most is megnyertek, bár kicsit zavarta a szemem a sok neon haj. Ennek ellenére egyedi volt, és értem is a koncepciót, csak a természetben élő tündéreknek ez kicsit sok volt. Az alapötlet nagyon tetszik, a karakterek is különlegesek, a sztori mesebeli, és ugyan te is az álmot használtad csavarként, valamiért jobban értem Bluebell változó hozzáállását az életéhez. Nagyon jó volt, élveztem olvasni, pillanatok alatt elfogyott, és ez volt a legnagyobb hibája.
Sookie: Érdekes ötlet volt fantasy köntösbe csomagolni az alaptörténetet, de nekem tetszett. Főleg a képi világ Sims 2-ben. Igazán DeeDee-s képek születtek, felismerhető az alkotó, úgyhogy a képek egyedisége mindenképpen pozitív. Ragaszkodtál az alaptörténethez is, és úgy gondolom a körítés miatt ez működött is, bár talán - habár aranyos történet volt - túl egyszerű lett. Már ha nem tekintjük nagy csavarnak az álom részt. Az viszont pozitív, hogy könnyen lehetett azonosulni a főszereplővel, és szerethető lett. Rövid történeteknél ezt nehezebb elérni. A cím pedig nagyon frappáns lett, tetszett.
