Milyen érzés friss íróként bemutatkozni az oldalon?
Borzasztóan izgulok, hogy mit fognak szólni a történetemhez, épp ezért nagyon maximalistán állok az egészhez és egyben nagyon félek is.
Mi ihlette a történetet?
Igazából már nem tudom. Talán egy film, vagy egy könyv, de lehet mindkettő. Ha látok valamit a felkelti az érdeklődésemet, azon elkezdek agyalni, amolyan „Mi lenne ha…” elméleteket gyártok. Azt hiszem így született ez is.
Hol tartasz az írásban/forgatásban?
Fejben már összerakosgattam, de amit valóban le is írtam, az az elképzeléseim szerint nagyon kevés.
Mi a legnehezebb számodra az írásban?
Az írás során vettem csak észre, de engem fölöttébb zavar. Olyan logikai buktatókba botlottam, amiket már csak hosszú filozofálgatással tudunk (a lektoraimmal) ’kiküszöbölni’. Igaz, hogy a tale az érzelmekre épít, de ez még nem jelenti azt, hogy az ésszerűséget ki kell zárni.
Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Természetesen. Ilyenkor félre szoktam tenni a történetet, ha kell egy egész hétre, mert nem jó, ha folyamatosan a sztorin kattog az agyam és már koncentrálni sem tudok. A kis szünet után újult erővel vágok bele és azt vettem észre, hogy ilyenkor meglehetősen sokat tudok hozzáadni a talehez.
Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Konkrét, bevett módszerem nincs. Egy - szerintem nagyon rossz - tulajdonságom szerint szoktam elképzelni először az egészet: méghozzá színdarabként. Magamat színházi gyereknek vallom, mert a gyerekkorom nagy részét színházban (’színészként’) töltöttem. Kellőképpen nehéz ezután megalkotnom egy játékban, de jelenleg annyi könnyítésem van, hogy a szereplőgárda nem vetekszik egy marhacsorda méretével.
Mit gondolsz, mikor olvashatjuk soraidat az oldalon?
Ahogy minden író, én is csak azt tudnám mondani, remélem minél előbb. Sajnos sokszor én is versenyt futok az idővel (nem mellesleg nem én kerülök ki győztesként), de mindig próbálom a legjobb tudásom szerint végezni a dolgaimat, ahogy most is arra törekszem.
Apró hozzáfűznivaló: Nem egy sztorit szeretnék nektek vázolni, hanem egy érzést, méghozzá a magányét. Biztos vagyok benne, hogy már mindenki szembesült vele, akár a saját bőrödön tapasztalhattad, akár egy másik emberen láthattad. Ez az a fajta magány lesz, amikor tényleg egyedül vagy úgy, hogy még szólni sem bírsz senkihez. Társaloghatsz a tükörképeddel, beszélhetsz élettelen tárgyakhoz, de akkor is csak egyedül vagy, egy üres világban, emberek nélkül.
Borzasztóan izgulok, hogy mit fognak szólni a történetemhez, épp ezért nagyon maximalistán állok az egészhez és egyben nagyon félek is.
Mi ihlette a történetet?
Igazából már nem tudom. Talán egy film, vagy egy könyv, de lehet mindkettő. Ha látok valamit a felkelti az érdeklődésemet, azon elkezdek agyalni, amolyan „Mi lenne ha…” elméleteket gyártok. Azt hiszem így született ez is.
Hol tartasz az írásban/forgatásban?
Fejben már összerakosgattam, de amit valóban le is írtam, az az elképzeléseim szerint nagyon kevés.
Mi a legnehezebb számodra az írásban?
Az írás során vettem csak észre, de engem fölöttébb zavar. Olyan logikai buktatókba botlottam, amiket már csak hosszú filozofálgatással tudunk (a lektoraimmal) ’kiküszöbölni’. Igaz, hogy a tale az érzelmekre épít, de ez még nem jelenti azt, hogy az ésszerűséget ki kell zárni.
Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Természetesen. Ilyenkor félre szoktam tenni a történetet, ha kell egy egész hétre, mert nem jó, ha folyamatosan a sztorin kattog az agyam és már koncentrálni sem tudok. A kis szünet után újult erővel vágok bele és azt vettem észre, hogy ilyenkor meglehetősen sokat tudok hozzáadni a talehez.
Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Konkrét, bevett módszerem nincs. Egy - szerintem nagyon rossz - tulajdonságom szerint szoktam elképzelni először az egészet: méghozzá színdarabként. Magamat színházi gyereknek vallom, mert a gyerekkorom nagy részét színházban (’színészként’) töltöttem. Kellőképpen nehéz ezután megalkotnom egy játékban, de jelenleg annyi könnyítésem van, hogy a szereplőgárda nem vetekszik egy marhacsorda méretével.
Mit gondolsz, mikor olvashatjuk soraidat az oldalon?
Ahogy minden író, én is csak azt tudnám mondani, remélem minél előbb. Sajnos sokszor én is versenyt futok az idővel (nem mellesleg nem én kerülök ki győztesként), de mindig próbálom a legjobb tudásom szerint végezni a dolgaimat, ahogy most is arra törekszem.
Apró hozzáfűznivaló: Nem egy sztorit szeretnék nektek vázolni, hanem egy érzést, méghozzá a magányét. Biztos vagyok benne, hogy már mindenki szembesült vele, akár a saját bőrödön tapasztalhattad, akár egy másik emberen láthattad. Ez az a fajta magány lesz, amikor tényleg egyedül vagy úgy, hogy még szólni sem bírsz senkihez. Társaloghatsz a tükörképeddel, beszélhetsz élettelen tárgyakhoz, de akkor is csak egyedül vagy, egy üres világban, emberek nélkül.
