Itt a vége...: A címet látva hirtelen megijedtem, azt hittem, az utolsó rész következik, de azt írták volna a főoldalon, szóval az ijedtség csak egy pillanatig tartott.
Úgy látom, tényleg hatott az elmúlt rész „sokk-terápiája”, Zoey kezd visszatérni a helyes útra, bár ugyanolyan, mint azelőtt, már sohasem lesz/lehet. Az új külsején is látszik, hogy visszafogottabb, mint Maya, de kihívóbb, mint Zoey (összefogott, mégis lazán leomló haj, kontaktlencse a szemüveg helyett, na és a felső pedig elég merész még így is – valami hozzám illő színben hű de elfogadnám! ). Szerintem nem feltétlenül az a cél, hogy ugyanaz a lány legyen, aki régen volt, hanem egy új, kettő közötti, kiegyensúlyozott állapot elérése lenne az ideális. A folyamat persze nem megy egyik percről a másikra, de az első és legfontosabb lépéseket legalább már sikerült megtennie ebbe az irányba, most már a környezetén (is) múlik a dolog. Az anyukája már meg is bocsátott (mondjuk ő a legkönnyebb falat) – remélem, ezek után jobban a bizalmába fogadja majd őt Zoey. Eleve rengeteg problémát megelőzhetett volna, ha ezt előbb megteszi.
Hanna kiborulását abszolút megértem, teljesen igaza volt, varázsütésre nem lehet megbocsátani és elfelejteni a történteket (halkan megjegyzem, azért őt sem kellett félteni az első nagy veszekedés közben…); de idővel talán ha lehiggad, és újra átgondolja a dolgokat, meggondolja magát. De érthető és reális (lenne), ha nem teszi/tenné.
Remélem, a következő út Maddoxhoz vezet (a kórházba, ha még ott van), szerintem vele is lenne mit megbeszélnie. Én is furcsálltam kicsit, hogy nem ment el vele a kórházba, de jobban belegondolva talán én sem tettem/mertem volna a helyében, nem bírtam volna a szemébe nézni.
Már nagyon „mindjárt vége” hangulat van, ami picit elszomorít – hiszen (még) egy remek tale fog véget érni .
Úgy látom, tényleg hatott az elmúlt rész „sokk-terápiája”, Zoey kezd visszatérni a helyes útra, bár ugyanolyan, mint azelőtt, már sohasem lesz/lehet. Az új külsején is látszik, hogy visszafogottabb, mint Maya, de kihívóbb, mint Zoey (összefogott, mégis lazán leomló haj, kontaktlencse a szemüveg helyett, na és a felső pedig elég merész még így is – valami hozzám illő színben hű de elfogadnám! ). Szerintem nem feltétlenül az a cél, hogy ugyanaz a lány legyen, aki régen volt, hanem egy új, kettő közötti, kiegyensúlyozott állapot elérése lenne az ideális. A folyamat persze nem megy egyik percről a másikra, de az első és legfontosabb lépéseket legalább már sikerült megtennie ebbe az irányba, most már a környezetén (is) múlik a dolog. Az anyukája már meg is bocsátott (mondjuk ő a legkönnyebb falat) – remélem, ezek után jobban a bizalmába fogadja majd őt Zoey. Eleve rengeteg problémát megelőzhetett volna, ha ezt előbb megteszi.
Hanna kiborulását abszolút megértem, teljesen igaza volt, varázsütésre nem lehet megbocsátani és elfelejteni a történteket (halkan megjegyzem, azért őt sem kellett félteni az első nagy veszekedés közben…); de idővel talán ha lehiggad, és újra átgondolja a dolgokat, meggondolja magát. De érthető és reális (lenne), ha nem teszi/tenné.
Remélem, a következő út Maddoxhoz vezet (a kórházba, ha még ott van), szerintem vele is lenne mit megbeszélnie. Én is furcsálltam kicsit, hogy nem ment el vele a kórházba, de jobban belegondolva talán én sem tettem/mertem volna a helyében, nem bírtam volna a szemébe nézni.
Már nagyon „mindjárt vége” hangulat van, ami picit elszomorít – hiszen (még) egy remek tale fog véget érni .
... fuss el véle: Hát, itt a vége… azaz, fuss el véle. (Aranyos, ahogy egybevontad a címét az előzővel.) Hiányozni fog…:(
Kicsit aggódtam, hogy a múlt heti rész után egyetlen részben le tudod-e zárni „tisztességesen”, nem elkapkodva, de tökéletesen megoldottad a feladatot. Sejthető volt, mi lesz a beszélgetés vége, de biztos nem lehettem benne, így nagyon izgultam, hogy kibéküljenek végül. Jópofa, hogy mindezek után még Maddox ment Zoey után… tényleg bele van esve a csajba. (Kicsit sajnálom szegény srácot, mert barátok és barátnők terén sem olyat kapott eddig, aki megérdemelné őt). A lényeg, hogy végül minden jóra fordult, szeretem a happy endet !
A végén az esküvő remek ötlet volt – jó tudni, hogy mi lett évek múltán a szereplőkkel –, bár Logant kicsit hiányoltam a képből (az még mekkora csavar lett volna, ha ő a vőlegény, de nem baj, hogy nem így lett, így legalább nem klisés... ), és ötletes húzás volt Josie esküvőjét mutatni, és nem Zoeyét vagy Hannáét. Tetszett, hogy a végén tanulságot is kaptunk a szórakozás mellé. Kerek, szép egész lett, gratulálok.
Összegzésképpen egy nagyon klassz, ötletes és fordulatos tale-t olvashattam tőled, köszönöm az élményt! Remélem, a jövőben láthatok még tőled hasonlóan izgalmas történet(eke)t, de az is lehet, hogy (előbb) szerepet cserélünk pár hónap múlva (én nagyon örülnék neki)…
Csak így tovább, minden jót a továbbiakban!
Kicsit aggódtam, hogy a múlt heti rész után egyetlen részben le tudod-e zárni „tisztességesen”, nem elkapkodva, de tökéletesen megoldottad a feladatot. Sejthető volt, mi lesz a beszélgetés vége, de biztos nem lehettem benne, így nagyon izgultam, hogy kibéküljenek végül. Jópofa, hogy mindezek után még Maddox ment Zoey után… tényleg bele van esve a csajba. (Kicsit sajnálom szegény srácot, mert barátok és barátnők terén sem olyat kapott eddig, aki megérdemelné őt). A lényeg, hogy végül minden jóra fordult, szeretem a happy endet !
A végén az esküvő remek ötlet volt – jó tudni, hogy mi lett évek múltán a szereplőkkel –, bár Logant kicsit hiányoltam a képből (az még mekkora csavar lett volna, ha ő a vőlegény, de nem baj, hogy nem így lett, így legalább nem klisés... ), és ötletes húzás volt Josie esküvőjét mutatni, és nem Zoeyét vagy Hannáét. Tetszett, hogy a végén tanulságot is kaptunk a szórakozás mellé. Kerek, szép egész lett, gratulálok.
Összegzésképpen egy nagyon klassz, ötletes és fordulatos tale-t olvashattam tőled, köszönöm az élményt! Remélem, a jövőben láthatok még tőled hasonlóan izgalmas történet(eke)t, de az is lehet, hogy (előbb) szerepet cserélünk pár hónap múlva (én nagyon örülnék neki)…
Csak így tovább, minden jót a továbbiakban!
