Először is szeretnék gratulálni a kristályhoz, megérdemelten kapta meg a történet ezt a kiemelt jelzést. Hatalmas fejlődésen mentél keresztül, igaz, csak foszlányok rémlenek az első alkotásodból, de amennyire emlékszem is, fele annyira sem volt jó, mint ez a mostani. Nem is értem, miért tartottál tőle korábban, hogy nem fog tetszeni. Taroltál a „La Media Naranja”-val, és nem véletlenül. Az utóbbi időben rájöttem, hogy az olvasóközönséget leginkább a hétköznapi, lehetőleg fantasy-és akciómentes történetek kötik le, és Te pont ilyen tale-t hoztál el nekünk, ráadásul úgy, hogy ne tudjuk egy rész után se azt mondani, hogy ez uncsi volt.
A „La Media Naranja” volt a legszórakoztatóbb történet a maga műfajában, amit valaha olvastam. A legnagyobb előnye a valósághűség volt, annyira életszerű volt, hogy akár az én egyetemen is lehet egy ugyanilyen lány, ugyanilyen problémákkal, mint Flóra, és egy hasonló romantikus és szinte tökéletes pasi, mint Bence. A másik erősségét a sztorinak a karakterek jelentették, nem volt egyik sem sablonos, igazi jellemvonásokkal rendelkeztek (pozitívakkal és negatívakkal egyaránt), voltak megosztóak, abszolút kedvencek, és nagyon utálhatóak is. Amibe sohasem tudtam volna belekötni, az a fogalmazás volt. Szeretnék én is ilyen könnyeden, egyszerre őszintén és humorosan írni, mint Te. Nem tudom, hogy szenvedtél-e a felettük, de valami miatt úgy érzem, hogy ezeket a mondatokat mind kisujjból ráztad ki.
Utoljára „Az utolsó rejtély”-ben láttam ilyen lélegzetelállító képeket, egyszerűen öröm volt rájuk nézni, annyira jó minőségűek voltak, és annyira tökéletesen visszaadták a szöveget, hogy szinte már magyarázat sem kellett volna alá. Önmagukért beszéltek.
És hogy pár szót azért ejtsek is a befejező részről, azt kell mondjam, egyáltalán nem okoztál csalódást, sőt kellemesen megleptél. Annyira Narancsos volt, és pont ez tetszett benne, ennél jobb véget nem is írhattál volna. Nem mindig szeretem, de itt kifejezetten tetszett, hogy a mi képzeletünkre bíztad, mi lett a szereplők sorsa: lett-e végül Bencének és Flórának családja, Emmára rátalált-e a boldogság, és hogy Levi vajon teljesen kizárta-e az életéből Emmát és a kis Dórit, vagy egy szép napon betoppant hozzájuk.
Szóval nekem nagyon tetszett az utolsó epizód, és külön öröm volt számomra, hogy végre valamire ráéreztem. (Bence megkéri Flóra kezét, és addig járnak jegyben, amíg a lány azt nem mondja, házasodjanak össze.)
Szóval nekem nagyon tetszett az utolsó epizód, és külön öröm volt számomra, hogy végre valamire ráéreztem. (Bence megkéri Flóra kezét, és addig járnak jegyben, amíg a lány azt nem mondja, házasodjanak össze.)
Szóval szívből gratulálok ehhez a minőségi történethez, és bár valószínűleg már nem ezen az oldalon, de szívesen olvasnék még Tőled tale-t. Ha időd engedi, akkor ne habozz billentyűzetet ragadni! Ja, és nagyon szépen köszönöm a megemlítést. Nagyon jólesett.
