Első benyomás: Már a főkép alapján (sőt, már a cím alapján) tudhattuk, hogy ez is egy szerelmes tale lesz, amiből már rengeteg van az oldalon. Nem szeretem ezt a műfajt, talán azért is, mert nem értem meg annyira. (De ez gondolom, a korom miatt van) Az első rész nagyon tetszett, már rögtön bonyolódott, ami /szerintem/ ritka. Már most megtudhattuk, melyik szereplő kicsoda, bemutatások meg ilyesmik nélkül. A képek és a szöveg mindent elárulnak.
Képek: Itt van az, ahol szinte nem is lehet hibát találni, én legalábbis nem találtam. Nagyon jó ötlet, hogy a szomszédságok díszítőelemei is fel vannak használva. Az épületek szépen meg vannak építve kívülről és belülről is, és a simek arckifejezései is nagyon jók.
Képek: Itt van az, ahol szinte nem is lehet hibát találni, én legalábbis nem találtam. Nagyon jó ötlet, hogy a szomszédságok díszítőelemei is fel vannak használva. Az épületek szépen meg vannak építve kívülről és belülről is, és a simek arckifejezései is nagyon jók.
A történet: Nekem a történet nagyon tetszett, bár volt már olyan, hogy azt mondtam: túl szomorú a történet és nem olvasom tovább. De végül mindig elolvastam, és egyre inkább vártam a befejezést. Az egyik ilyen volt az a jelenet, amikor Oszkár a vízbe esett és azt hitték, Izabella volt a megmentő. Ezt a részt nem szerettem, de szerencsére a végén minden kiderült. A vége nagyon tetszett, amikor már minden megoldódott és az utólag bemutatott videós rész is nagyon jól sikerült.
A Szöveg, a fogalmazásmód is nagyon tetszett, hogy a gondolatok dőlt betűvel vannak írva, és bár Linda személyében íródik a történet, jó, hogy azt is tudjuk, mi folyik a többi szereplő életében.
A Szöveg, a fogalmazásmód is nagyon tetszett, hogy a gondolatok dőlt betűvel vannak írva, és bár Linda személyében íródik a történet, jó, hogy azt is tudjuk, mi folyik a többi szereplő életében.
