The Torenos 2. - A bosszú játéka 2x13 (Etti)

„Sun Hill”

Nem hittem volna, hogy valaha is előbújik belőlem a négy évvel ezelőtti fanatikus TT rajongó, de ez a rész kihozta belőlem. Minden egyes jelenetet imádtam, elképesztően jól építetted fel az eseményeket, izgalmas, megdöbbentő és egyben ijesztő is volt. Ide nekem valaki egy szinonimaszótárt, mert kezdek kifogyni a jelzőkből.

Már értem, miért emlegetted oly sokat ezt az epizódot. Most már határozottan beindulni látszanak az események, Leo már nem csak sejti a dolgokat, hanem tudja is, és Hayes is megszerezte a 100%-os bizonyítékot „főnökének”, miszerint Preston él és virul. Mondjuk ebben a részben annyira nem virult, mert kapott egyet Trenttől – ami végül is jogos volt a részéről. Imádom az olyan párbeszédeket, amikor két fél vitázik, és tulajdonképpen valahol mindkettőnek igaza van, meg lehet érteni. Valóban a legtöbb embernek ilyenkor a legfájóbb pontja az, hogy a másik eltitkolt előle valamit, nem pedig az, amit elhallgatott. (Tegnap néztem egy sorit, és abban pont ez volt benne.)

Micsoda születésnapi bulija volt Maxime-nek! Azt leszámítva, hogy a kislány előbb jött rá, valami itt készülődik, valóban tökéletes volt. Lehet erre megint azt mondani, hogy megint megerősítetted az álomcsaládot, mindenki szeret mindenkit, felhőtlen boldogság van, de szerintem még utoljára ez kellett ide, mert a közeljövőben nem fogjuk sokat mosolyogni látni a kiscsaládot. Be kell vallanom, az elején még Maxime nekem két véglet között ugrálgatott, a picit idegesítő és a nagyon cuki között, de most már egyre több időt tölt a nagyon cuki részen, szóval kezdem én is nagyon nagyon imádni, főleg az olyan beszólásai miatt, hogy kistestvér kell neki, az életére is megesküszik, hogy meg fog lepődni.

A másik szál pedig, olyan ó, te jó ég volt! Kegyetlenül szakítgattad meg, persze mindezt abszolút pozitív értelemben mondom. Sejteni lehetett, hogy itt valami lesz, amikor Gordonhoz két-két kis bekezdésben is visszatértél, de azért meglepődtem rendesen, amikor elfoglalták a házát Leóék. Főleg ezek miatt tudom azt mondani, hogy 10/10-es, bocsánat, ha az előző ennyi volt, ez 12/10-es rész volt! Már Skype-on is áradoztam Neked, most is csak ugyanazokat a szavakat tudom használni. Elképesztően izgalmas, feszültséggel teli pillanatok voltak ezek. Kár, hogy a TT2 nem indulhat a Sims Tales Awardson, mert biztos, hogy Leót jelölném a „Legjobb gonosz” címért.

Imádtam minden egyes mondatát, főleg ez volt a kedvencem:
- Köszönöm - szólalt meg Toreno ismét, még mindig rezzenéstelenül nézve rá két, ragyogó kék szemével.
- Mit? - hebegte zavartan, mire Leonardo Toreno ravaszul elmosolyodott.
- A reakcióját, Hank.

Ahogy négy évvel ezelőtt, most is imádom ezt a tale-t, nagyszerű a felépítés, a szálak építgetése, a képek, a fogalmazás, a párbeszéd, egyszóval minden, és csak ajánlani tudom mindenkinek! Mindenki talál benne kedvére való műfajt, mert nem csak akcióból áll az egész, hanem egy csipetnyi romantikából, humorból, és sok-sok drámából! Egy beleolvasást megér!

Teljes szívemből megörültem, amikor Gordonnak lehetősége adott rá, hogy felszaladjon az emeletre a fegyveréért, de arra nem számítottam, hogy nem találja meg. Akkor engem is elkapott a kétségbeesés, mert tudtam, innen nem szabadulhat élve, feltéve, ha Wayne nem bukkan fel, hogy a saját szemével lássa, valóban beletörődött kollégája a nyugalmazásba. Azon gondolkodtam, hogyha Gordon nem indul meg lefelé a lépcsőn, hanem még vár egy kicsit, akkor vajon Leóék életben hagyták volna? (Hiszen megkapták Hayes-től az információt, amire vártak). Bár Leót ismerve, valószínűleg nem, hiszen Gordon is rajta volt a „Rajtuk bosszút kell állnom” listán. Annyira bíztam benne, hogy valahogy megússza, és még most is bízom benne, szóval epekedve várom a következő hetet, hogy megtudjam, túlélte a kedvenc nyomozó bácsim.