"Írta és illusztrálta: M. J. Toreno”
Hát felkerült az utolsó rész, és itt az én utolsó kritikám is a TT2-ről. 95%-ban szerettem a történetről véleményt alkotni, mert meg voltam vele elégedve, és ha valami jó, arról a legkönnyebb értékelést írni. Nem készültem több oldalas összefoglaló kritikával, hiszen minden gondolatomat igyekeztem megosztani Veled hétről-hétre. De hogy azért feltegyem az i-re a pontot, leírom az első három szót, ami eszembe jut a TT-ről.
Hát felkerült az utolsó rész, és itt az én utolsó kritikám is a TT2-ről. 95%-ban szerettem a történetről véleményt alkotni, mert meg voltam vele elégedve, és ha valami jó, arról a legkönnyebb értékelést írni. Nem készültem több oldalas összefoglaló kritikával, hiszen minden gondolatomat igyekeztem megosztani Veled hétről-hétre. De hogy azért feltegyem az i-re a pontot, leírom az első három szót, ami eszembe jut a TT-ről.
ZSENIÁLIS. KEGYETLEN. SZÍVSZORÍTÓ.
Múlt héten azt írtam, hogy a finálé méltó lezárása lett a történetnek, de nem így van, mert az epilógus által vált kerekké, és iszonyúan örülök neki, hogy megajándékoztál minket még egy résszel, és bepillantást nyerhettünk a szívünkhöz hozzánőtt szereplők jövőjébe. Számomra könnyebbé vált az „elválás”, mert tudom, hogy bár nem 100%-os a happy end, de végül mindenkire rátalált a boldogság.
Múlt héten azt írtam, hogy a finálé méltó lezárása lett a történetnek, de nem így van, mert az epilógus által vált kerekké, és iszonyúan örülök neki, hogy megajándékoztál minket még egy résszel, és bepillantást nyerhettünk a szívünkhöz hozzánőtt szereplők jövőjébe. Számomra könnyebbé vált az „elválás”, mert tudom, hogy bár nem 100%-os a happy end, de végül mindenkire rátalált a boldogság.
Annak ellenére, hogy a 30. epizód hangulata cseppet sem volt letargikus, sőt a várthoz képest, felettébb vidám lett, megint úgy éreztem, hogy ezen is képes lennék pityeregni. Nem tudom, miért, talán azért, mert megható volt látni Maxime-et, mintha Preston még továbbélne benne… A francia órás jelenetet nagyon élveztem, jó volt olvasni, hogy a lánynak is hasonló problémája volt a dolgozattal, mint az apjának.
Tetszett, hogy a végére amolyan „segédként” behoztad Sheldont. Először azt hittem, több van köztük, mint barátság, de aztán hamar tisztáztad, hogy a fiúnak van már kedvese. Pedig nem lennének csúnya pár. Jó volt látni Wayne-t, bár szerintem képről biztos nem ismertem volna fel a különleges ügynököt. Örülök, hogy vele is minden rendben van, és lett családja.
Tetszett, hogy a végére amolyan „segédként” behoztad Sheldont. Először azt hittem, több van köztük, mint barátság, de aztán hamar tisztáztad, hogy a fiúnak van már kedvese. Pedig nem lennének csúnya pár. Jó volt látni Wayne-t, bár szerintem képről biztos nem ismertem volna fel a különleges ügynököt. Örülök, hogy vele is minden rendben van, és lett családja.
Bevallom, az otthoni, összejöveteles jeleneteknél egy-egy mondatot többször is át kellett futnom, hogy nagyjából helyre rakjam, ki kivel, mikor, hol, mit mond, sőt utána igénybe vettem még a segítségedet is egy gyors családfa tisztázás végett. No, a lényeg, hogy nagyon meglepett Norelle és Ephram párosa, de amúgy örülök nekik, épp úgy, ahogy a kis Aldennek is. Szép húzás volt a részedről (bár pöttyet klisés, de nem baj, nem érdekel, szeressük az ilyet ), hogy bár Eric már nem lehet Norelle mellett, egy kisfiúval azért még megajándékozta a nőt. Szinte biztos voltam benne, hogy Rocky nem adja be a derekát, és nem vállal be Trenttel gyereket, aztán mégis látom és olvasom, hogy két kis lurkó után rohangál. Örülök, hogy végül sikerült családot alapítaniuk. Remélem, nem bánta meg. Beccát a történetben most először sajnáltam meg igazán. Nem szerencsés a férfiakkal az egyszer biztos, de ahogy Zoe mondta, soha ne érezze magát magányosnak, hiszen ők már egy család. (Milyen kár, hogy Eric, alias Landon neki nem hagyott neki is kis "ajándékot" hátra, mint Norelle-nek. Akkor legalább el lenne foglalva a gyerekneveléssel, és nem bánkódna amiatt, hogy nem talál párra. )
Az utolsó udvaros jelenet is a megható kategóriába esett. Mindenki boldog, örül, de annyira érződik Preston hiánya. (Vagy csak én képzelem bele.) Olyan keserédes a boldogságuk. Annak viszont rendkívül örültem, és titokban feljegyeztem Neked egy újabb képzeletbeli piros pontot, hogy Maxime nem könyvet ír az apjáról, hanem képregényt készít. A másik piros pont azért járt, hogy az epilógusban nem jártunk temetőben. Az is jó lett volna, de ez a vég még nagyszerűbb lett: nem nyomattad a szomorúságot, de mégis benne volt és teljesen átjött.
Én imádtam ezt a történetet. Nem mondom, hogy minden bejött, de 95%-ban abszolút meg voltam vele elégedve, és nagyon büszke vagyok Rád, amiért sikerült túlszárnyalnod magad. Álmomban nem hittem volna, hogy ilyen nagyszerű tale-en munkálkodsz. Tudtam, hogy jó lesz, de hogy ennyire, arra nem számítottam.
Teljes szívemből gratulálok hozzá, köszönöm szépen az élményt, és még hasonló tale-eket kérek Tőled!
Én imádtam ezt a történetet. Nem mondom, hogy minden bejött, de 95%-ban abszolút meg voltam vele elégedve, és nagyon büszke vagyok Rád, amiért sikerült túlszárnyalnod magad. Álmomban nem hittem volna, hogy ilyen nagyszerű tale-en munkálkodsz. Tudtam, hogy jó lesz, de hogy ennyire, arra nem számítottam.
Teljes szívemből gratulálok hozzá, köszönöm szépen az élményt, és még hasonló tale-eket kérek Tőled!
