Üdvözlöm a kedves olvasókat! Itt ül velem szemben, Michael Lindberg, akit elég nehéz volt elcsípni, de végül mégis sikerült. Szia Mike!
Szia, üdv az olvasóknak is!

Hogy érzed magad?
Hááát egy kicsit izgulok. Szerencsére nem minden nap akarnak meginterjúvolni. *nevet*

Ezt elhiszem. Hogy telik a nyári szünet?
Köszönöm kérdésed, jól telik. Sokat pihengetünk, megpróbálunk feltöltődni a sulikezdésre. Pár napja jöttünk vissza Twikkiiről, nagyon menő hely! És forró… De még sosem voltam ott, szóval tök jó élmény volt.

Hát Twikkiire én is szívesen elmennék! Egyébként hogy vagytok Skyjal? Dúl a szerelem?
Ööö valami olyasmi, jól megvagyunk, sokat vagyunk együtt, és hát… igen, dúl a szerelem, így is lehet mondani. Nem tudnám elképzelni az életemet nélküle.

Aw ez aranyos! Vannak már terveitek a jövőről, esetleg gondolkoztál már az eljegyzésen?
Hogy miiiiii? *köhög*

Nyugi, meg ne fulladj! *nevet*
Jesszus, tizenhét évesen hova gondolkozzak eljegyzésen?

Bocsi!
Ne tegyél fel ilyen kérdéseket légyszi!

Ezt megbeszéltük. *nevet* Szóval hamarosan vége a nyári szünetnek, és vissza kell ülnötök az iskolapadba. Jó tanulók vagytok?
Szerintem nem olyan rosszak a jegyeink, de mivel végzősök leszünk, extrán bele kell majd húznunk a tanulásba.

Tervezitek a továbbtanulást?
Igen, Sky már jobban tudja, hogy mit akar, valami tesis dolgot, edzőiben gondolkodik, vagy valami hasonlóban. Én még kicsit bizonytalanabb vagyok, igazából még nem is agyaltam olyan sokat rajta. Hát matekból nem vagyok olyan rossz, szóval lehet valami ilyesmi lesz majd, de hát még van egy fél évem eldönteni, hogy mi legyen.

Hát igen, az még viszonylag sok idő, csak ne hagyd az utolsó pillanatra! Visszatérve Skyra, mit gondoltál róla, mielőtt összekerültetek, és jobban megismerted?
Igazából nem nagyon gondoltam róla semmit, mármint, oké, tudtam, hogy létezik, meg hogy balhés, meg hallottam párszor a nevét, de egyébként csak egy ismeretlen évfolyamtárs volt a számomra. Pont ezért tök fura, hogy most meg így együtt vagyunk, meg minden. Igazából talán erre az egyre volt jó ez az egész hatalomátvételesdi, hogy így összejöttünk. Persze nem azt mondom, hogy jó volt, hogy így történt, de hát lehet, hogy ennek így kellett történnie.

Voltál már szerelmes, mielőtt megismerted Skyt?
Nem igazán… nem. Hát nyilván voltak gyerekszerelmek, kézenfogással meg arcrapuszival, de semmi komoly.

Ez cuki! Skynak viszont volt valakije…
Igen, Clayton, de azt a dolgot már lezárta. És szerencsére most már a srác is felfogta, hogy nincs köztük semmi.
Próbálkozott még Skynál?
Persze. De nem járt túl jól, Skynak vannak khm… módszerei a nem kívánatos személyek leszerelésére.

Hát nem szívesen lennék nem kívánatos személy akkor. *nevet* Sok fiú barátja van? Szoktál féltékeny lenni?
Ööö hát ja, kb csak fiú barátai vannak. De nem szoktam féltékeny lenni á! Én ugyan nem!

Oké. *nevet* Még sosem jutott eszedbe belenézni a fejébe?
Volt már, hogy eszembe jutott, de sosem tenném meg. Azok mégis az ő gondolatai, meg a magánszférája, elég… beteg lenne, ha folyton benézegetnék. De egyébként ő van annyira őszinte, hogy a képembe mondja, ha valami baja van velem.

Volt már ilyen?
Talán? Jó oké, hát volt. Amikor még elég frissen voltunk együtt, nem mindig viselte jól, hogy van ez a kötelékes téma Grace-szel, és hát volt, hogy fejemhez vágott nem túl szép dolgokat… De szerencsére ezen az időszakon már túltettük magunkat, és bízunk egymásban, maximálisan.

Tényleg, tartod a kapcsolatot Grace-szel?
Persze! Sokat szoktunk beszélgetni, meg minden, meglátogatjuk egymást… Még a múlt hónapban voltunk egy hetet náluk, Belladonna Cove-ban. Még egy hegedű előadására is elmentünk, nagyon szépen játszik!

Jaj biztosan! Ő hogyan tette túl magát a szörnyűségeken?
Hát, gondolom neki sem volt egyszerű, de most már egészen olyan, mint régen. Nem mintha tudnám, hogy milyen volt régen, csak úgy mondom. *nevet*

A szerelme, Shawn Fisher túlélte?
Ez jó kérdés, nem tudom. Szerintem igen. Majd megkérdezem Grace-t, ha beszélek vele, igazából nem volt szó róla, de szerintem Grace nem is volt belé szerelmes, csak… rajongás volt?

Értem. Egyébként te is érzed az erős érzelmeit, vagy csak ő a tiédet?
Érzem én is, ez egy ilyen kölcsönös cucc. Igazából nem tudom, hogy most mire lehetne használni, de szerintem egyre erősebb. Néha, ha nagyon ideges, akkor még otthonról is megérzem, durva!

Hát ez tényleg az! Ha már itt tartunk, melyik angyalképességedet érzed a leghasznosabbnak?
Egyértelműen a gyógyítást. Az egész angyalságban az a legjobb, hogy segíthetünk másoknak, és nekem amúgy is a gyógyítás az erősebb képességem, ha lehet így mondani. Szóval szerintem az a legjobb képesség. Persze a fénygömbök is tök hasznosak voltak a harcban, de igazából a harcolás az nem az én műfajom, az inkább Skyé.

Szeretsz angyal lenni, vagy szívesebben lennél halandó ember?
Igazából jó angyalnak lenni, pont ezért, amit elmondtam, hogy segíthetünk másoknak a képességeinkkel. Amúgy ha belegondolok, ha nem lennék angyal, már valószínűleg rég halott lennék, szóval maradjon inkább az angyalság. *nevet*

Gondolom azért nem mindig volt ilyen egyértelmű ez a dolog.
Nem, persze, hogy nem. Az elején nagyon nehéz volt elfogadni ezt az egészet. Főleg, ahogy jött, mint derült égből a villámcsapás. Sokszor kívántam azt, hogy bárcsak normális lehetnék, leginkább akkor, amikor még kontrollálatlanok voltak a képességeim. Aztán valahogy… megszoktam, meg belelendültem. Igazából nem nagyon volt választásom, de már nem bánom, hogy így alakult.

Elhiszem, hogy nem volt egyszerű. Apropó, ki az az angyal, akit a legjobban tisztelsz, akit a legnagyobb példaképednek tartasz?
Igazából minden angyalt tisztelek, aki harcolt, és beteljesítette a küldetését, vagy legalábbis mindent megtett, hogy beteljesítse, még ha nem is sikerült neki, azt hiszem ilyenből elég sok volt az utóbbi időben. De, ha mégis választanom kéne valakit, az apám lenne. Egyrészt azért, mert hát mégiscsak ő az apám, másrészt meg azért, amit véghezvitt, és ahogyan véghezvitte. Szeretnék olyan bátor lenni, amilyen ő volt.

Szerintem bebizonyítottad már, hogy nagyon bátor vagy! De mégis, mi az, amitől a legjobban félsz?
Nem is tudom, talán… attól, hogy nem tudom megmenteni azokat, akiket szeretek. Hogy elveszítem őket. Nem tudom, hogy bírnám ki, ha történne valami anyuval vagy Skyjal. Épp elég szerettünket vesztettük már el, sajnos.

Ezt megértem. Kanyarodjunk vissza apukádhoz. Ugye tudjuk, hogy nem ő nevelt, de milyen volt a kapcsolatod a nevelőapáddal? Mindig tudtad, hogy nem ő a vér szerinti apád?
Mindig jó volt a kapcsolatunk, szerintem jobb nevelőapát nem is kívánhattam volna magamnak, tényleg, apám helyett apám volt. Azt meg, hogy nem ő a vér szerinti apám, valahol tudat alatt mindig tudtam. Mert ugye anyu sem hivatkozott úgy sose rá, hogy ő lenne az apám, hanem ő volt Will. És én ezáltal őt sosem hívtam apunak. Azt hiszem, középső csoportos lehettem, amikor az egyik csoporttársam megkérdezte, hogy miért nem hívom apámnak őt, és én csípőből rávágtam, hogy mert ő nem az apám. Persze ő ezt nem értette meg, és be akarta bizonyítani, hogy ő az apám. *nevet* De aztán ez így szöget is ütött a fejemben, és megkérdeztem anyut, hogy tényleg nem ő-e az apám, és akkor mondta is, hogy nem. Mert hogy apuhoz járunk mindig a temetőbe, Will meg csak a nevelőapám. Hát, ennyi a sztori.

Értem, azért jó, hogy így szeretett téged, biztosan nagyon hiányzik ő is. Egyébként sokat szoktál beszélni édesapáddal?
Sajnos nem igazán van lehetőség rá. Csak a hírnök engedélyével lehet látogatást tenni, ami igazából a Jelzőfény engedélye, és ez leginkább csak végszükség esetén van. Azt hiszem, a hatalomvisszavétel óta egyszer sikerült beszélnem vele, ami nem sok.

Ez tényleg sajnálatos. Más angyalokkal tudsz beszélni esetleg?
Nem, csak közeli hozzátartozók tehetnek látogatást.

Szóval Orionnal sem? Szoktál gondolni rá?
Nem, vele sem. De szoktam rá gondolni, igen. Skyjal néha felemlegetjük a hülyeségeit, meg belegondolunk, hogy mi lenne, ha… Aztán leginkább csak elszomorodunk. Hiányzik azért, kár, hogy tényleg csak pár napot tudtunk együtt tölteni vele.

Mit gondolsz, melyikőtök a helyesebb: te, vagy Orion?
Ööö hát ezt nem nekem kell eldöntenem… asszem.

Akkor ezt majd megkérdezem mástól is! *nevet* Szerinted milyen lenne a világ, ha nem tudtátok volna megállítani Omegáékat?
Hát nem tudom, de nem is nagyon akarok belegondolni… Valószínűleg, mint valami disztópikus filmben. Ügynökök és klónok tartanák félelemben az embereket, meg nem tudom. Tényleg nem jó belegondolni. A lényeg, hogy nem így lett.

Sokan hálásak lehetnek ezért nektek! Mennyire váltál ismertté azóta?
Szerencsére az én esetemre is igaz volt, hogy minden csoda három napig tart. Már csak elvétve ismernek fel, gratulálnak, ilyenek. Az első pár hónapban azért volt, amikor többen is letámadtak. *nevet* De már minden rendeződött.

Akkor most már nyugodtabb az életetek. Anyukáddal éltek, ha jól tudom. Ő hogy van?
Most már viszonylag jól. Amikor sikerült kihozni a Vaspalotából, miután vége lett az egésznek, eléggé maga alatt volt. Ami igazából természetes, mert mi sem viseltük túl jól a dolgot. Még hónapokig rémálmaink voltak, néha még most is vannak. Szerencsére együtt vagyunk és igyekszünk túltenni magunkat a dolgokon. Én mindig itt vagyok neki, és próbálom támogatni, ha épp rossz napja van.

Jól teszed, biztosan jól esik neki, hogy ott vagy vele. Csak hármasban laktok, vagy van valami háziállatotok is?
Nem, nincs állatunk, de Grace-nek van egy macskája, Gyémánt. Szerintem nem bír engem, mert folyton megkarmol.

Szóval nem kedveled a macskákat? Esetleg a kutyákat jobban?
Szerintem egy kutyával jobban meg tudnám értetni magam, a macskák túl önfejűek. Még talán Skynál is önfejűbbek. *nevet*

Mit szoktatok csinálni a szabadidőtökben?
Hát, szoktunk moziba járni, sétálgatni a környéken, szerintem nem csinálunk semmi különöset, amit más pár ne csinálna.

Van valami hobbid?
Szeretek olvasni! A fantasy könyveket különösen szeretem.

Sport?
Nem tudom hobbinak számít-e, hogy betuszkoltak a sulis kosárlabdacsapatba. *nevet*

Ahol Clayton a csapatkapitány?
Igen. Bár most már nem ő lesz, mert elballagott az év végén. Nem mondom, hogy egyszerűen indult az együttműködésünk, de végül valahogy csak elviseltük egymást a szezonban.

Ha megkérdezhetem, hogy végzett a csapatotok?
Másodikak lettünk, ami szerintem tök jó! Szerintem a Sunset Valley-iek droidok, de reménykedem, hátha a következő szezonban sikerül megszorongatnunk őket.

Én szurkolok nektek! Lassan elfogynak a kérdéseim. Végezetül még annyit, hogy hol látod magad tíz év múlva?
Hát ööö… remélem lesz saját kis lakásunk, vagy házunk Skyjal. Biztos munkahely, meg talán még egy-két gyerek is belefér a hosszútávú tervbe… Vagy egy kutya. *nevet*

Remélem, valóra válnak a terveid. Sok sikert kívánok hozzá! Köszönöm szépen hogy válaszolgattál a kérdéseimre!
Én meg köszönöm a lehetőséget!

Akit faggattak: Mike Lindberg (DeeDee)
Jelzőfény: Végzet
Aki faggatta: a látogatók és a szerkesztők

Mi ihlette a történetet?
Ezt eléggé nehéz megmondani. Jobban belegondolva még évekkel ezelőtt is volt egy történet, és annak a főszereplője is író lett volna. Bár ez sajnos sosem fogom megvalósítani, néhány elemét kiemeltem belőle, és több történetötletből végül összeraktam az egészet. A második évadnál viszont sok ihletet adott a Once Upon A Time című sorozat.
 
Miről szólt volna az eredeti történet? Hogyhogy így megragadott az írós téma? És ezek szerint kedveled a kicsit misztikus történeteket?
Az eredetinek elég sötét lett volna a hangulata. A történet szerint a főszereplő elkezdene nyomozni egy elhagyatott kisvárosban, ahol mindenféle paranormális eseményekkel találkozik, majd érdekes titkokra derít fényt. Leginkább azért vetettem el ezt a történetet, mert nem hiszem, hogy el tudnám nyújtani a sztorit, hogy egy egész tale ki jöjjön belőle. Talán leginkább azért ragadott meg az írós téma, mert sokan tudunk vele együtt érezni, és nekem is sokkal könnyebb egy ilyen főszereplő gondolataiba belebújni. Már kiskorom óta nagyon szerettem a misztikus történeteket. Valószínűleg azért, mert akkor nagyon szerettem a Rejtélyes Igazságot című műsort.
 
És mit gondolsz, a továbbiakban is hasonló rejtélyes történetekre számíthatunk tőled?:)
Hát most a következő talem inkább a sci-fi témában fog mozogni, de nem kizárt hogy azután valami misztikusabb történetet fogok írni.

Mikor ötlött fel benned a folytatás gondolata? Már ennek tudatában írtad az első évadot, vagy utána döntötted el, hogy lesz második?
Amikor elkezdtem írni az első évadot még egyáltalán nem terveztem második évadot. Nagyjából a történet felénél jutott eszembe az ötlet, ezért a korábban megírt részekben utólag elrejtettem kisebb utalásokat.
 
Hogyan született a második évad? A képeket vagy a szöveget készítetted el először? Vázlat alapján dolgoztál, vagy követted a megérzéseidet?
Mindig szoktam vázlatot írni, bár ettől sokszor eltérek, és az utolsó részek szinte mindig teljesen másak az eredeti elképzeléshez képest. Először mindig megírtam a a részeket és csak utána forgattam.
 
Mennyire volt nehéz ennyi szálat összegyúrni egy egész történetté?
Igazából nem volt olyan nehéz. Szinte adta magát a történet mit hogyan és hova tegyek bele.
 
Tervezed, hogy még egyszer ennyi főbb szereplővel készíts történetet?
Nem hiszem. Szeretnék minden történetemben valami újítást beletenni, amit korábban még nem próbáltam ki.

Mennyi ideig tartott a forgatás? Mennyi időt töltöttél azzal, hogy “átalakítsd” a korábban megismert szereplőket evilágivá?
Mivel az írást és a forgatást párhuzamosan csináltam, ezért az nagyjából egy évig tartott. A szereplők átalakítása nem tartott olyan sokáig, de jót szórakoztam vele.
 
Mi volt a fő szempont a szereplők átalakításakor?
Mindenképpen az volt a cél, hogy felismerhetőek legyenek. Próbáltam beleképzelni magamat a szereplők fejébe, és az alapján alkottam meg az új külsőjüket, hogy ők vajon hogy is akarnának kinézni a mi világunkban.
 
Van legkedvesebb részed, jeleneted a történetben?
A kedvenc részem gondolkodás nélkül az, amelyik Griffon és Claire történetét meséli el. Nagyon szeretem a kettejük kapcsolatát, és ezért a részt is nagyon könnyű volt megírnom.

Nehéz volt eldönteni, az A vagy B befejezést vedd alapul a folytatáshoz?
Sokat gondolkodtam hogy az egyes befejezés után hogyan tudnám folytatni a történetet, és mindkettőre volt is ötletem, de az első nekem is és az olvasóknak is jobban tetszett, ezért azzal mentem tovább.
 
Megosztod velünk, hogyan képzelted a folytatást, ha a másik befejezést választottad volna?
Igazából csak kisebb pontok vannak meg abból a verzióból, de abban biztos vagyok benne, hogy Jayden és Aderyn kapcsolatára sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem volna.
 
Ha most látnál neki a történet megírásnak, változtatnál-e bármit a szereplőkön vagy a történet menetén?
Lenne pár dolog, amit szívesen megváltoztatnék, de ezek nem olyan fontos dolgok a történet szempontjából, ezért az nem változna sokat.

Van olyan kép/jelenet a történetben, aminek az elkészítésére büszke vagy?
Nem tudom megmondani miért, de nagyon tetszik az a kép, mikor az utolsó részben Étaín és Aloysius éppen indulna haza, de Étaín integet még egyet. Nincs különösebb indoka annak, hogy miért szeretem ezt a képet, összehozni sem volt annyira nehéz. Amire büszke vagyok képek, pedig azok, amik a boltban játszódnak, mert emlékszem, hogy a sok díszlet miatt nagyon lassú volt a játék, és szinte rémálom volt összehozni.
 
Hogyan képzeled el a szereplőid jövőjét?
Boldogan. Aderyn és Jayden néhány évvel később összeházasodik, majd lesznek gyerekeik. Griffonéknál is hasonló a helyzet. Hogy őszinte legyek anno meg is alkottam a gyerkőcöket simsben.

Vannak-e a tale-edben "önéletrajzi" elemek, azaz hasonlóságok az életedből? Merítettél onnan ihletet?
Leginkább Bonnie és Jayden kapcsolatához merítettem a saját életemből ihletet, hiszen nekem is hasonlóan jó a kapcsolatom az unkatesómmal, és úgy érzem, hogy ezt nagyon jól hoztam a történetben is.
 
Hogyan szerzel inspirációt az íráshoz? Hallgatsz közben valamilyen zenét, esetleg csendpárti vagy?
Sajnos az inspiráció akkor jön amikor akar, és van, hogy hetekig hozzá sem nyúlok az egészhez, aztán egyszer hirtelen három részt egy hét alatt megírok. Általában írni csendben szoktam, de néha bekapcsolok valamilyen filmzenét vagy ehhez hasonló instrumentális zenét.
 
El tudnád-e képzelni, hogy másik Sims játékkal forgass?
Kizártnak tartom. Már annyira kiismertem a sims 3-at, hogy szerintem képtelen lennék átszokni másikra. Ráadásul már annyi egyedi tartalmam van, hogy sosem tudnék ennyit a többi játékokhoz összegyűjteni.

Említetted korábban, hogy szereted a sci-fit. Milyen műfajok állnak még közel hozzád?
A fantasi és a sci-fi mellet még a horrort szeretem nagyon.
 
Említetted, hogy készül egy tale-ed, úgyhogy egyből rá is kérdeznék, mit osztanál még meg velünk róla?:)
Hát azt már említettem, hogy sci-fi témájú lesz, emellett poszt apokaliptikus hangulata lesz. A történethez sok ötletet merítettem a Beyond: Two Souls című játékból, illetve a Kilenc című animációs filmből, illetve még sok más is közrejátszott abban, hogy megalkossam a talet.
Hogy ezek után fogok-e még írni arra egyelőre nem tudok mit mondani. Nagyon szeretnék, de még semmilyen ötletem sincs egy új történetre.

Simnovellában még nem gondolkodtál?
Novellán még nem, de van egy mini tale ötletem, amit majd egyszer szeretnék megvalósítani, már csak ihlet kell hozzá.
 
Visszakanyarodva a Tükörképhez, szívesen élnél Aloysius világában?
Hát hogy véglegesen odaköltöznék-e abban nem vagyok biztos, de szívesen tennék oda egy hosszabb kirándulást.
 
Hogyan reagálnál, ha betoppanna hozzád Jayden, és azt mondaná, a Tükörkép történetét a másik világban szerzett emlékeid ihlették?
Hát először dobnék egy hátast, majd kizavarnám a szobámból, hogy rendesen felöltözhessek, aztán valószínűleg meghívnám egy kávéra, és amellett megbeszélnénk a dolgokat.
Aztán lőnék Griffonnal egy selfiet, ha már ő a kedvenc karakterem.:)

Akit faggattak: Romena
A Tükörkép és a Tükörkép - Szilánkok írója
Akik faggatóztak: a látogatók és a szerkesztők

Akit faggattak: Jayden Walker (Romena)
Tükörkép, Tükörkép - Szilánkok
Akik faggatóztak: a látogatók és a szerkesztők

A kezdetektől több évadban gondolkodtam, ezért is ejtettem el utalásokat a történetben, de sajnos később elvesztek a szereplőim, aztán egy időre fel is hagytam a tale írással. A forgatókönyvön azonban sokat dolgoztam, és majdnem elnyerte végleges formáját, mire úgy döntöttem, mégsem készül el a következő évad. Szeretném azonban végső lezárásként elmesélni a végét annak, akit esetleg érdekel, de vigyázat! Bár egy picit több akciót tartalmaz elődjénél, a csöpögős romantika és bébibumm megárthat az arra érzékeny lelkeknek.:)

Felvezetés

Annie-Adam szál: Az első részt ő kezdte volna, ahogyan egy láthatatlan hallgatónak beszámol az elmúlt három év eseményeiről. Az ikrek (két lány) egyre ügyesebbek, ő pedig kezd belerázódni a cégvezetésbe,  amiben a cég egyik munkatársa nagy segítséget nyújt számára. Aztán a kamera távolodik, és kiderül, hogy a nő Adam sírjánál áll, ugyanis elveszítette férjét két évvel korábban egy balesetben. Adam bátyja, Andrew is komolyan megsérült, és azóta kómában van, felesége és gyerekei még mindig nem adták fel a reményt, hogy visszakapják őt. A vállalat egyedül Annie vállára nehezedik, miközben a két kislány is szeleburdi rosszcsont, alig marad ideje gyászolni férjét. A férfi, aki egyre gyengédebb érzelmeket kezd táplálni Annie iránt, szintén egyedül neveli 3 éves kislányát, mert felesége elhagyta őt és a gyerekét. Annie-nek bűntudata van, mert úgy érzi, tovább kellene lépnie férjén, hogy a lányok családban nőjenek fel, és ehhez Frank lenne a legjobb partner, akire vágyhat. (Frank egyébként jóravaló, szimpatikus karakter lett volna.)

Amber-Riley szál: A fiatalok együtt élnek, de korábban voltak hullámvölgyeik kapcsolatukban. Riley megbízatásai miatt sokat kényszerült utazgatni a világban, és Amber is a karrierjére próbált koncentrálni, külföldön elvégzett néhány félévet, a külön töltött idő miatt azonban távolodni kezdtek egymástól. A helyzet akkor változik meg, mikor Amber kétségbeesetten hívja fel Riley-t, mert kiderült, állapotos. Sosem tervezte, hogy egyszer anyává váljon, és az első reakciója is rettegés, bizonytalanság, úgy érzi, képtelen felnevelni egy gyermeket. Riley azonban mellette áll, egy bizalmas beszélgetés után ismét közel kerülnek egymáshoz, és úgy döntenek, készen állnak rá, hogy családként éljék tovább az életet. Rövidesen megszületik fiuk, és Amber egyre inkább leküzdi félelmeit, magabiztosabbá válik és kibontakozik új szerepében. Riley azonban kényelmetlen figyelem középpontjában találja magát, három bátyja ugyanis régóta harcol a Stronghold vállalat tulajdonáért, ám családot nem alapítottak, emiatt apjuk úgy dönt, Riley-ra szeretné hagyni a vagyonát, aki később tovább örökítheti azt gyermekére. Mindezt egy vacsorával szeretné megpecsételni Riley otthonában, a kárörvendő fivérek örömére azonban váratlan vendég toppan be hozzájuk: Alex, Amber külföldi lakótársa, és azt állítja, ő a gyermek apja.

Suzy-Nate szál: Suzy és Nate hosszú ideig éltek se vele, se nélküle kapcsolatban, hónapok óta azonban úgy látszik, végleg elveszítették egymást. Nate levágatta haját, garázsba zárta autóját és eldobta a kulcsot, öltönyt húzott, és apja cégénél dolgozik heti 60 órában, Isabell ugyanis már nem vesz részt a család életében, és úgy érzi, ezt kell tennie a családért. Suzy-nak hiányzik a kelekótya alak, akibe beleszeretett, aki mindig megnevettette, és aki bosszantóan lazán vette az életet. Camille és Archibald esküvője óta azonban a “gonosz” már a falakon belül végzi pusztítását, és nem segít a helyzeten az sem, hogy Ashleigh vőlegénye, Austin Lloyd Drayton lehengerlő modorával mindenkit a tenyeréből etet a Granchester házban. Camille elérte, hogy Archibald kapcsolata megromoljon imádott lányával, mert az méltóságon aluli partnerbe szeretett bele. Eric és Isabell ritkán látott vendég náluk, és többnyire csak Nate és Ashleigh leli örömét a jelenlétükben. A lány egyébként továbbra is legjobb barátnőjének tartja Isabellt, és próbál az érdekében beszélni olykor, de senkit sem érdekel a véleménye. Nate pontosan átlát Austin mesterkedésén, aki szeretné rátenni a kezét Archibald cégére, éppen ezért veszi fel ellene a harcot, ameddig nem sikerül Isabellt visszafogadtatnia apja kegyeibe. Tudja, hogy Austin dörzsölt alak, és a nyílt támadás nem vezet ellene győzelemre. Csalódás számára, amiért Suzy nem értette meg, mit miért tesz, és amiért kiadta emiatt az útját.

Isabell-Eric szál: Az egyetlen páros, akiknek töretlenül tökéletes a szerelmi élete. Isabell babát vár, azonban nagyon dühös és szomorú, amiért elveszítette apját Camille mesterkedései miatt. Ráadásul a háttérben Austin továbbra is csapja neki a szelet, nem törődve korábbi kapcsolatukkal illetve Ashleigh-hez főződő viszonyával. Austint kizárólag a nagyobb vagyon érdekli, céljai elérése érdekében pedig szeretné eltávolítani Ericet az útból. Isabell nem találja a helyét a világban, mióta nem dolgozik a családi vállalkozásban. Megpróbál hétköznapi életet élni, bevásárolni, főzni, de teljesen haszontalannak érzi magát, nem ért semmihez. Szorosabbá válik kapcsolata Annie-vel, mert arra tanítgatják a másikat, amit korábban nem kellett tudniuk, Isabell háziasszonnyá szeretne válni cégvezetőből, Annie pedig éppen fordítva. Eric a karrierjét építgeti, és egyre sikeresebb az étterme, amikor a múltja utoléri. A visszaemlékezésekből megtudhatjuk, hogyan találkozott Nate-tel és Riley-val: egy jó barátjával megszökött fiatalon a lelencházból, egy ideig az utcán éltek, majd felkarolta őket Mills bandája. Előbb apróbb rablásokban, majd később egyre súlyosabb bűncselekményekben kellett részt vennie. Mikor egy ékszerrablást követően súlyosan megsebesít egy biztonsági őrt, ki akar szállni, Mills jobbkeze azonban rájön, mire készül, és el akarja őt tenni láb alól. Eric megmenekül a leszámolástól, mert a golyók elől a vízbe veti magát, épp csak súrolják a lövések. Mills és emberei azonban halottnak hiszik őt, és nem keresik tovább. Partot érés után a hóesésben bolyongva a város azon részébe keveredik, ahol Riley él. Üresnek véli a házat és feltöri azt, hogy élelemhez és fedélhez jusson. A fiúk azonban otthon vannak, csak Nate épp a generátort bütykölte az áramkimaradás miatt, így Ericnek szembe kell néznie a Riley remegő kezéből rászegeződő önvédelmi fegyverrel. Riley nem lő, Eric pedig egy mozdulattal leszereli őt, messzire hajítva a fegyvert, majd menekülés közben éppen Nate karjaiba rohan, aki kiüti őt egy jobbegyenessel. Ameddig eszméletlenül hever, Nate rokonszenvezni kezd a fiatal fiúval, aki láthatóan nem akart ártani senkinek. Úgy dönt, nem adja át őt a rendőrségnek. Riley nem örül túl őszintén a dolognak, de bízik barátja emberismeretében. Ház körüli munkákra szerződteti őt, a kezdeti bizalmatlanság azonban később igaz barátsággá alakul, Eric azonban sosem beszél nekik a múltjáról.
 
Mills szál: Mills számára Eric csupán egy pótolható fogaskerék, egykori barátja azonban súlyos összegeket lovasított meg főnökétől, majd miután halottnak hitte, Eric-re kente az egészet, hogy mentse az irháját. Mills egy nap azonban megpillantja a fényképét az újság címlapján, amiben az étterem megnyitásáról írnak, és haragja nem ismer határokat. Pechére azonban egy apróbb gikszer miatt kis időre le kell tennie a bosszú tervéről, 3 évvel később azonban már semmi sem állhat az útjába, hogy megfossza ellenségét mindentől, ami valaha is fontos volt számára.
 
Végkifejlet

Annie-Adam szál: Annie egyre közelebb kerül Frankhez, és a gyerekek is egyre jobban megkedvelik a férfit. Úgy dönt, eljött az ideje, hogy összecsomagolja férje hátrahagyott tárgyait a házból, pakolászás közben pedig rátalál Adam terveire, egy házra, amit a családjának szeretett volna megépíteni. Annie-t ez nagyon megviseli, de ezek a tervek vezetnek végül oda, hogy a Callahan & Callahan Co. a korábbi üzleti beruházások helyett családi lakóparkokat kezdjen tervezni, megmentve ezzel a csőd szélén táncoló céget. A közös munka kovácsolja igazán össze őket Frankkel. Egy napon Andrew felesége zokogva hívja Annie-t a kórházból, és miután odasiet, megtudja, a férfi, aki kómában volt, magához tért. Nem Andrew volt azonban, mint ahogyan addig sejtették, hanem Adam – a fivérek korábban is hasonlítottak egymásra, a sérülések miatt pedig rosszul állapították meg korábban a személyazonosságát. (Ezt az ötletet egyébként valós esetből merítettem.) Annie lába alól kiszalad a talaj, Adam szereti őt és a családját, szüksége van rá a gyógyuláshoz. Nagyon megviseli, hogy elvesztette a testvérét, és felesége életében már jelen van egy másik férfi. Sosem döntöttem el igazán, kit választ végül Annie, de hajlottam rá, hosszas dilemma után Frank lesz az új szerelem az életében.

Amber-Riley szál: Amber dühös Alexre, amiért megpróbálja feldúlni az életét, és beismeri, valóban történt közöttük egy csók, de aztán rájött, nem tudná elhagyni Riley-t. Alex viszont láthatóan soha nem tudott belenyugodni az elutasításba. Riley sokáig vívódik, hogyan kezelje a történteket, bízzon-e a lányban, miután eltitkolta előle Alexet. Családja nyomására apasági tesztet kér, majd mikor a válasz megérkezik, egyedül vonul el a dolgozószobájába, hogy megnézze az eredményt. Sokáig gondolkozik a levél felett, mi történik, ha felbontja. Végül úgy dönt, szereti Ambert, megbocsát neki, bízik benne, és saját fiaként akarja felnevelni a gyermeket, bármi is álljon a levélben. A tűzbe hajítja és elégeti. Ezt követően a családjának is kijelenti, Sean az ő fia, és kiáll Amber mellett is velük szemben. A félénk fiú megtalálja a hangját, Amber pedig – akiről sosem tudjuk meg, igazat mondott-e – szerelmesebb belé, mint valaha.

Suzy-Nate szál: Suzy megbánja  döntését, amiért szakított Nate-tel, büszkesége azonban sokáig visszatartja attól, hogy újabb esélyt kérjen. Nate rendkívül kapós agglegénynek bizonyul az új megjelenésével, beosztásával és vagyonával, de exe félelmei ellenére egyáltalán nem érdeklődik más nők iránt. Szabadidejét Annie-nél tölti, akiről próbál gondoskodni, mert úgy érzi, tartozik ezzel Adam emlékének. Játszóteret épít a lányoknak, játszik velük, és a magán- és üzleti életben is segítő kezet nyújt Annie-nek. Suzy egyszerre küzd a féltékenységgel és a legjobb barátnőjéhez főződő szeretetével. Végül mindketten rájönnek, hogy egymás mellett akarnak lenni, kibékülnek, és elhatározzák, adoptálnak egy gyermeket a harmadik világból. Archibald őrjöng, amikor megtudja, ismét csalódnia kell fiában, mert nem elég, hogy ismét összeállt a kotnyeles vörössel, még egy idegen gyereket is a családba akar fogadni. Előre kijelenti, nem ismeri el unokájaként a kicsit, és csak azért nem távolítja el fiát a cégnél betöltött pozíciójából, mert még nem akadt megfelelőbb rajta kívül.

Ashleigh-szál: A lány egyre rosszabbul érzi magát a Granchester házban, kételyei vannak Austin érzelmeivel kapcsolatban, anyja azonban isteníti vejét, pont ilyen embert képzelt mellé, és egyáltalán nem érdekli lánya boldogsága. Isabell elmaradozása után Ashleigh magányos, és egyre több ideje jut gondolkodni, végül a fejében összeálló részletekből rájön, mindvégig eszköz volt Austin számára. A férfi nem veszi őt komolyan, ezért könnyelműen hibát vét olykor egy-egy tettével vagy megjegyzésével, Ashleigh pedig gyanakodni kezd és kutatni kezd az igazság után, kicsoda valójában a férfi. Rájön, hogy valójában nincs is vagyonos a családja, kisstílű üzelmeiből tartja fent a befolyásosság látszatát, és alvilági kapcsolatai segítségével zsarol és tart sakkban másokat. Megtudja azt is, hogy Austin kiderítette Eric kilétét, felvette a kapcsolatot Mills bandájával, és információkat adott át nekik csak azért, hogy eltüntessék a férfit az útjából. Utolsó reményeként Archibaldhoz fordul, és reméli, a férfi hisz neki, és számít annyit a lánya boldogsága, hogy megpróbálja megakadályozni Austin tervét.

Isabell-Eric szál: Mikor Isabellnél megindul a szülés, Eric lélekszakadva rohan vele a kórházba. A banda azonban leszámolásra készül, a nyomukba erednek, és nem sokkal azután érkeznek, hogy Isabell egészséges fiúgyermeknek ad életet. Eric boldog, végre úgy érzi, mindene megvan, amire valaha is vágyott, és éppen ebben a pillanatban kell szembenéznie végzetével. Miközben szerelme és fia ágya fölött áll a kórházban, beront rajta a banda. Szóhoz sem tud jutni a döbbenettől, Mills céloz, és lő. A golyó egyenesen Eric szíve felé süvít, azonban valami mégis megállítja: Archibald veti magát elé, és testével védi meg a férfit a lövéstől. A következő pillanatban rendőrök lepik el a termet, és lefegyverzik a meglepett Millst, Eric számára azonban megáll az idő, ahogyan hallja Isabell tehetetlen zokogását, és  karjai között tartja haldokló apósát. Archibald utolsó szavaival arra kéri Ericet, szeresse Isabellt, és védje meg helyette, majd elveszíti az eszméletét.

Extra jelenet:
Néhány hónappal később Suzy és Nate megérkezik a Granchester házba bemutatni az új családtagot, egy 1 év körüli afrikai kislányt. Isabell és Eric várja őket vidáman fiukkal, majd rövid időn belül Ashleigh is előkerül mosolyogva, de megtörten. Nate átöleli őt, és a fülébe súgja, “sajnálom”. Pár utalásból kiderül, hogy Camille megszökött Austinnal, és a lányával is megszakította a kapcsolatot, mert kellemetlen lett  volna számára a magyarázkodás. Camille távozásának oka, hogy Archibald a két gyermekét jelölte meg kizárólagos örökösének, neki pedig egy lyukas garas sem jár a tekintélyes Granchester vagyonból. (Az első évadból tudjuk, hogy Camille titkolja elszegényedését, és vagyonhoz akar jutni, éppen ezért kötött házasságot Archibalddal is.) Pár szó erejéig szóba kerül az is, hogy Nate végig ismerte Eric múltját, ugyanis ameddig az első találkozáskor eszméletlenül hevert, megtalálta a zsebében az ékszerrablásról szóló gyűrött újságcikket, látta a golyó súrolta nyomokat, és egyéb jeleket, amiből idővel összerakta barátja történetét. Riley-t csak évekkel később avatta be, mert nem akarta halálra rémíteni vele barátját, ugyanakkor akkoriban szinte egész nap a Stronghold házban strázsált, és próbálta kiismerni Ericet. Az utolsó jelenetben Archibald morcosan belép a szobába, pillantása a rámosolygó kislányra esik, és megenyhülnek vonásai.

Honnan jött az Ezüst Krónikák alaptörténetének ötlete, mi ihletett meg?
A legfőbb ihletforrásom maga a Sims Medieval volt. Az egész világot, vallásrendszert, karaktereket, és sok egyéb apróságot egy az egyben – vagy kisebb módosításokkal – átvettem a játékból. Emellett nagyon sok ötletet merítettem a Szulejmán című sorozatból és a régi kedvenc rajzfilmsorozatomból, a Sailor Moonból is.

Ezek szerint elmondható rólad, hogy szereted a szappanoperákat és animéket? Vagy csak ezek állnak különösen közel a szívedhez? Milyen témában szeretsz leginkább filmeket nézni, olvasni?
Azt hiszem, lebuktam. :) Igen, szeretem az animéket, bár inkább a „régi klasszikusok” felé húz a szívem, a mostaniakat inkább csak hallomásból ismerem. A szappanoperákat sem vetem meg (annyira...), némelyikben kifejezetten érdekes fordulatok és helyzetek fordulnak elő, bár nagy dózisban valóban fárasztóvá válhat Máricsúj vinnyogása. Mindenesetre a romantikus történeteket mindig is nagyon szerettem, számomra szerelmi szál nélkül – akkor is, ha nem ez a leghangsúlyosabb benne – nem lehet igazán teljes egy történet. Nagyon kedvelem emellett a kaland, a fantasy és a történelmi/kosztümös történeteket, de úgy érzem, bármilyen műfajban találnék olyan alkotást, amely kedvemre való. :) A műfajnál fontosabbnak érzem az izgalmas cselekményt és az érdekes karaktereket.

Mennyi ideig dolgoztál a történeten? Volt olyan időszak, mikor úgy érezted, feladod? Mi tartotta benned a lelket?
Több mint két évig. Már annyira a feledés homályába vész, hogy nehéz felidéznem, hogyan és mikor is kezdődött pontosan. Ami biztos, hogy a My Sims utolsó karácsonya körül osztottam meg először pár képet és pár rövid részletet az oldal fórumán. De előtte, nyáron már tervezgettem a történetet és a szereplőket. Több nagyobb kihagyás is volt a munka során, főleg, amikor a szakdolgozat című, lényegesebben unalmasabb irományon dolgoztam. De ebben az időszakban is sokat körmöltem a kis füzetkémbe a Budapest–Szeged InterCity járatain. Több mélypont is volt, és sokszor éreztem úgy, hogy feladom (egyszer a My Sims bezárása idején, és egyszer a 15. rész írása körül). A lelket pedig nem „valami”, hanem „valaki” tartotta bennem, ez a személy pedig az én legdrágább lektorom és jó barátnőm, Lexy. Nélküle biztos, hogy nem sikerült volna :) A legnehezebb pillanatokban rá mindig számíthattam, amit soha nem felejtek el neki. De rengeteget köszönhetek Sookie-nak és DeeDee-nek is, ők is mellettem álltak és segítettek.

A kitartásotok meghozta a gyümölcsét, hiszen az év legjobbjává választották a történetet.:) Lexyvel, Sookie-val és DeeDee-vel korábban ismerkedtetek meg, vagy az Ezüst Króniák kapcsán találtatok egymásra?
Meg a Kísértő múlt kapcsán, de igen, a Sims Tales világ hozott minket össze :) Nem sokkal azután, hogy elhintettem a Sims Tales fórumán az első morzsákat, kaptam Lexytől egy privát üzenetet. Utána még egyet, egyszer aztán a tárhely hiánya miatt áttértünk a Facebookra. Innentől nem volt megállás, napi sok-sok órát cseteltünk, osztottunk meg egymással részleteket és képeket a készülő tale-jeinkből, támogattuk és biztattuk egymást. Végül kölcsönösen felkértük egymást lektornak. Legnagyobb örömömre később a hatalmasnak tűnő földrajzi távolságot is sikerült áthidalnunk, és személyes találkozás(ok)ra is sor került. És végül a naptáras projekt után összefogtunk Sookie-val és DeeDee-vel is, és úgy érzem, azóta is remek csapat vagyunk.

Reméljük még nagyon sok hasonló barátság fog szövődni a Sims Tales berkein belül! Voltak korábban olyan tale ötleteid, amelyek nem jutottak el a megjelenésig?
Egyre nagyon emlékszem. Annak a főszereplője egy szerencsétlen, félénk, fiatal újságíró lett volna, aki visszahúzódó természete miatt csak álnéven meri beadni könyvét egy kiadóhoz, ám végül a műve hatalmas sikert arat. Szegény kétségbeesetten küzd, hogy ne derüljön ki a „híres író”kiléte, de számtalan akadályt gördít elé irigy kolléganője (aki később rájön a titokra), egy magát az írónak kiadó imposztor, és egy örökségül kapott, pokoli természetű macska. Egy másik történet - nem kifejezetten tale-ötletként született –egy sci-fi lett volna, amelyben egy távoli bolygón élő, humanoid civilizáció egyik önfejű tagja élhető bolygót keresne népe számára a pusztulásra készülő napjuk elől, majd társával felkerekednek, és egy kisebb baleset okán Földünkön kötnének ki, amelyet alkalmasnak ítélnek a meghódítására, ám egy „apró” gubanc miatt kiderül, miért is nem olyan jó ötlet ez.

Nem is tudom, melyikre lennék jobban kíváncsi:D Miért vetetted el őket?
Az írós-macskásat leginkább azért, mert megijedtem a Sims 3-as bőség zavarától. Valamint visszanéztem a főszereplőről készült képet, és majdnem rémálmaim lettek tőle – a CAS sajnos nem az én terepem. Úgyhogy sima játszós sim maradt. De ha nem szerzem be a Medievalt, és nem száll meg az Ezüst krónikák ötlete és söpör el minden mást, akkor lehet, hogy ez a tale megvalósult volna. A másik... nos, beszámoltam róla Sookie-nak, ő nagyon biztat, hogy valósítsam meg. Ha egyszer nem riaszt el a Sims 3-tól a sok lehetőség és a 12-es hibakód (amely egyébként elcsalogatott a My Simsre és a tale-ek világába), és teljesen elengedem lélekben az Ezüst krónikákat, talán megvalósul az egyik, vagy akár mindkettő. De ez nem mostanában lesz.

Mi volt a történet alkotásának folyamata? Vázlatból dolgoztál? A képeket vagy a szöveget készítetted el először? Az írás vagy az illusztrálás áll hozzád közelebb?
Igen, ha nem lett volna vázlatom, szét is esett volna az egész. Egy kész szerkezetre mindig könnyebb építeni. Az lett volna ideális, ha egy már tisztázott szöveghez kell képeket készíteni, de sajnos kénytelen voltam párhuzamosan dolgozni. Amíg csak hétvégén jutottam olyan géphez, amelyen szép grafikával futott a játék, kihasználtam ezeket a napokat a forgatásra, hét közben pedig a szöveget írtam és csiszolgattam. Az viszont nagyon ritkán esett meg, hogy szöveg nélkül képeket készítsek, talán egy-két jelenetnél, amelyet egyébként mozifilmként pörögve láttam magam előtt. Egyértelműen közelebb áll hozzám az írás, de bizonyos jeleneteknél a forgatást is nagyon élveztem.

Mennyiben változott az eltelt idő során az alaptörténet? Van olyan dolog, amit még bele akartál rakni, de végül nem került bele?
Kénytelen voltam ezt-azt szelektálni, így is az egyik leghosszabb történet lett az oldalon. :) Egy jakobán-peterán vallási ellentétes vonalat kellett feláldoznom - egy peterán papnő a Tredonyból Edward elől menekülő peteránokkal Isabella udvarában kért – és kapott – volna menedéket, Peter főpap legnagyobb bosszúságára. Később ez a támogatás fontos szerepet játszott volna Seraphim megtalálásában is. Valamint Isabella terhessége is korábban bekövetkezett volna, de Nerissa „jóvoltából” tragikus véget ért volna. Végül úgy döntöttem, ezekre a szálakra nem lesz szükség. A végkifejleten agyaltam még sokat, Christian és Rosaline élete is sokáig veszélyben forgott, de végül szükségem lett rájuk, így kegyelmet kaptak. :)

Sokunk örömére.:) Ha változtatnod kellene egyetlen dolgot a történeten, mi lenne az?
Jó kérdés, hiszen nehezen tudnék egyetlen dolgot úgy megváltoztatni, hogy az ne legyen hatással sok minden másra is, hiszen minden mindennel összefügg. Ha valamit muszáj lenne mondanom, akkor talán Eric jellemén egy kicsit jó lett volna még csiszolni.

Mennyire volt nehéz karaktereket alkotni Medieval-lel? Első próbálkozásra elnyerték végleges megjelenésüket, vagy sokat változtak az idők során?
Miután a save gombra rákattintottam, már nem nagyon alakítottam a simeken (bár talán nem ártott volna...), kivéve Edwardot, az ő kezdetleges verziójáról van is egy képem. A Medieval CAS-t elég jól kezelhetőnek érzem, a randomize funkció elég sokat segített. Mélyebben viszont csak akkor ástam bele magam a csúszkák világába, amikor a Kísértő múlt főszereplőit próbáltam megalkotni Medievalben.

Szerintem nagyon jól sikerültek a vendégkarakterek, és nagyon megleptétek velük az olvasókat! Hogyan jött egyébként a vendégszerepeltetés ötlete?
Sookie, akivel levelezésben álltunk akkoriban, kíváncsi volt, milyenek lennének mai öltözékben a szereplőim. Akkor még nem tudtam, hogyan lehet ruhákat konvertálni, így azt láttam az egyetlen megoldásnak, ha megalkotom a szereplőimet Sims 3-ban. Egy katasztrofális próbálkozásomat követően Lexy megszánt, és elkészítette nekem az egyik szereplőt, és le voltam nyűgözve az eredménytől. Ezután megalkotta nekem a többieket is, én pedig viszonozni akartam ezt a szívességet, így mindent beleadtam, hogy hálából megalkossam az ő karaktereit is Sims Medievalban. És ha már elkészültek, gondoltuk, jó móka lenne, ha szerepet is kapnának.

Mennyire volt nehéz ennyi eseményszálat összehangolni az írás során, és egyedi jellemmel felruháznod minden szereplőt?
Bevallom, néha magam is belegabalyodtam. Gyakran összekuszálódott a fejemben a pontos kronológia, ilyenkor többször át kellett gondolom fejben, mi mi után következik pontosan, és hogyan. A jellemek eléggé adták magukat; kezdetben pár alapvonásuk volt meg a fejemben (gonosz mostoha, hős lovag, gátlástalan király, ügyetlen kovács, hiú hercegnő, stb.), de írás közben folyamatosan csiszolódtak és alakultak.

Belevágnál még egyszer egy ennyi szereplőt megmozgató történet írásába?
Csak ha fizetnének érte. :) Viccet félretéve, nem tudom, bele mernék-e vágni. De ha jönne az ihlet és az ötlet, és nem hagyna nyugodni, akkor biztosan megíratná magát velem.

Van különösebb oka, hogy Medieval-lel forgattad ezt a történetet? Úgy gondoltad, csak ezzel tudod megvalósítani, amit elképzeltél? Utólag visszagondolva a forgatásra, visszanézve a képeket, örülsz annak, hogy ezt a játékot választottad, vagy megbántad?
Mivel a történetet a Sims Medieval világa és hősei ihlették, itt készültek el a „kicsikéim”, ráadásul itt készen kaptam egy teljes középkori világot, adta magát, hogy ezzel a játékkal forgassak. Ráadásul ezzel a játékkal nem sok tale készült még se magyarul, se más nyelven, és meglehetősen rossz (volt) a híre mind játékélmény, mind forgatás szempontjából, s én úgy éreztem, szeretnék valami különlegeset alkotni, és bebizonyítani, hogy a Medievallel is készülhet igényes illusztráció és történet, és egy kicsit népszerűsíteni is szerettem volna ezt a számomra kedves játékot. A Sims 3 talán több lehetőséget nyújtott volna a pózokkal, helyszínekkel, állatokkal és évszakokkal, nagyon sok gyönyörű középkori egyedi tartalom láttán sajdult meg a szívem, és nem egyszer vertem a fejem a falba, hogy ezt vagy azt mennyivel jobban megoldhattam volna Sims 3-mal. Ennek ellenére úgy érzem, elégedett lehetek a végeredménnyel, a visszajelzésekből ítélve jó választás volt a Medieval. Főleg a lovak és lovas pózok hiánya a nagy szívfájdalmam, de szerencsére sok mindent – hajakat, ruhákat, ékszereket, pózokat, őszi és téli tájat, normális kamerát – sikerült már belevarázsolni Medievalbe, ebben nagyon sokat köszönhetek DeeDee-nek.

Milyen helyszínt mivé alakítottál? Melyik épületeket használtad fel?
Minden épületet, sőt szinte minden helyiséget használtam, akár többször is. A legnagyobb változtatáson a palota konyhája, a lovagtorony és a peterán kolostor folyosója esett át, ezeket börtöncellává alakítottam. Emellett a kémtorony felső szintjéből boszorkánytanyát hoztam létre, amelyet eredetileg a varázslótoronyban akartam berendezni, de ott túl szűkös volt a hely, így ott a visszaemlékezős részek toronyszobáját alakítottam ki. Ezeken kívül szinte minden épületet rendeltetésszerűen használtam. (Például a palotabeli szobák a palotában kaptak helyet, Ben szobáját a kovácsműhely épületében rendeztem be, stb.)

Játszani is szerettél/szeretsz a Medieval-lel?
Nagyon szerettem játszani is, csomó ötletet nyertem innen. Akadt pár vicces véletlen is a játék során.

Milyen vicces véletlenekről és ötletekre gondoltál?:)
Ami az ötleteket illeti, a War Games című küldetés adta a lovagi torna ötletét. Fair Maiden Joline karaktere annyira megtetszett, hogy egy az egyben szerződtettem is egy szerepre. :) Vicces - vagy kevésbé vicces véletlen volt például, hogy játék közben Marion egyszer terhes lett Erictől, de egy fura bug miatt képtelen volt megszülni a babát. (Pedig ekkorra már régen tudtam, mi lesz Marion sorsa.). Egy másik vicces helyzet akkor alakult ki, amikor egy küldetésben Isabellának tűzálló folyadékra lett szüksége, amelyet végül nem másnak kellett elkészítenie, mint...Chrisnek. Azon pedig már szinte meg sem ütköztem, amikor Eric egy küldetésben egy Eric nevű királyról olvasott, vagy meg kellett küzdenie egy titokzatos fekete lovaggal, akinek a játék a Christian nevet volt képes generálni.

Folytattál háttértanulmányokat az adott korral kapcsolatban?
Őszintén szólva, nem, és örülök, hogy a történelem kedvelői nem szedték ízekre emiatt a tale-t. Kifejezetten nem volt célom a történelmi hitelesség, főleg, mivel egy fantasy középkori világban játszódik a történet. Ezért is használom inkább az ál-középkori műfajmegjelölést. Az egyetlen, ami valós tényeken alapul, az az ezüst baktériumölő hatása. Úgy tudom, sok régi uralkodót azért kerültek el bizonyos fertőzések, mert ezüstkehelyből ittak.

Olvasgattál segédleteket az íráshoz, hogy kifejezőbbé próbáld tenni a szöveget?
Olvasgattam korábban pár segédletet, de azok inkább a karakterábrázolással kapcsolatosak.

Mi okozott nagyobb nehézséget, a drámai vagy a vicces jelenetek írása?
Egyértelműen a drámai jeleneteké, és úgy érzem, ezeket sokkal hatásosabban és jobban meg lehetett volna oldani, többszöri átírásra sem vagyok velük elégedett. A vicces jelenetek, szituációk, szövegek viszont szinte maguktól jöttek.

A kezdetektől kezdve azt a sorsot szántad a szereplőket, ahogyan a fináléban végezték?
Igen, mivel az egyik első jelenet, amely lepörgött előttem a történetből, az az Edward és Isabella nászéjszakája utáni jelenet, valamint az epilógus keserédes viszontlátása is az elsők között volt meg. Úgyhogy innen kellett visszafelé építkeznem.

Van-e olyan szereplő, aki különösen a szívedhez nőtt?
Sokan tekintünk gyermekeinkként a szereplőinkre, és egy anyának ugyanannyira illene szeretnie minden gyermekét. Én viszont gonosz mostoha vagyok, mert megvannak a magam kis kedvencei. Christian Hale minden patkánysága ellenére a szívem csücske, mellette még Isabella áll hozzám különösen közel.

Mintáztál valakit élő személyről?
Mintáztam bizony. Ha még rémlik Ludwig herceg, Edward nagybátyja, na őt egy valós személy ihlette, az egyik olyan tanárom, aki igencsak megkeserítette az egyetemi éveimet. Az illető tanár neve szintén Ludwig, és ugyanúgy vöröses hajú.

Hogyan támadt az ötlet, hogy ő legyen a minta?
A záróvizsgámon hasonlóan éreztem magam, mint a fiatal Edward a börtönben, a kivégzésére várva.

Elegáns módja a visszavágásnak.:) Merítettél-e bármilyen ismert filmes/írott negatív szereplő jelleméből, amikor megformáltad Nerissát és Edwardot? Számítottál azokra a reakciókra, amelyeket az olvasókból kiváltottak?
Nerissa abszolút Hófehérke mostohája egy kicsit továbbgondolva, csak nem olyan szép. :) Edwardot főleg a Walesi bárdok Edward királya ihlette (nem véletlenül nem szívleli őt a zenészlány Lys). Szinte biztos voltam benne, hogy Nerissát mindenki közelebbi kapcsolatban akarja majd látni Griseldával úgy pár sor után, Edwardot pedig úgy gondoltam, vagyis inkább reméltem, hogy kedvelni fogják, hiszen sokan szeretik a rosszfiúkat.

Chrisről például mit gondoltál, ha már ő volt az egyik kedvenced?
Róla nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedvelik, ez nagyon kellemes meglepetésként ért. Nem éreztem őt tipikus „közönségkedvenc” típusú karakternek. Inkább arra számítottam, hogy esetleg később alakul ki iránta némi szimpátia, együttérzés.

A végén, amikor Edwardnak választania kellett a felesége és az ikrek között, te mit választottál volna a helyében, és miért? Illetve a te általad megálmodott Edward mit választott volna?
Igen, ez a rész egy kicsit homályosra sikerült, szándékosan. Úgy tudom, az orvosi protokoll ilyen helyzetben az anya életét menti, de itt egy kicsit összetettebb volt a helyzet... mindenesetre én biztosan megkérdeztem volna az anyát, és figyelembe vettem volna a kérését, ha még öntudatánál van. Edward szerintem képes lett (volna) végül „józan” (?) szempontok alapján mérlegelni és dönteni.

Ben és Lys történetének vége függőben maradt, az olvasóra bíztad a döntést. A te fejedben hogyan folytatódott tovább az életük?
Én nehezen tudom elképzelni Benről, hogy ne adott volna még egy esélyt. Én abszolút el tudom számukra képzelni a boldogan éltek típusú befejezést.

Az Ezüst krónikáknak lesz folytatása? Szerinted melyik karaktere(i)d további sorsáról hallanának legszívesebben a rajongók, és te kiről írnál legszívesebben, ha folytatnád a krónikát?
Erre egyelőre nem tudok biztosat mondani. A történetet én teljesen le akartam zárni az epilógussal, mégis, tudatosan vagy sem, de sok elvarratlanul hagyott szál maradt végül, amelyeket nem tudtam méltóképp lezárni. Volt pár kósza ötletem egy második évadra, de valahogy egyik sem az igazi. Viszont lehet, hogy valamilyen formában választ tudok adni a nyitva maradt kérdésekre. Ha nem is konkrét folytatásként (második évadként), akkor egy pár részes (mini) tale formájában. Aki szemfüles, az észrevehetett bizonyos árulkodó jeleket, hogy valami talán készül. Szerintem Chris, Rosaline vagy a kis hercegek sorsa érdekelné leginkább az olvasókat. Én legszívesebben Chrisről írnék, nem véletlenül volt ő a kedvencem, és úgy érzem, volna is benne potenciál.

Az Ezüst Krónikák folytatásától függetlenül fogsz még történetet írni? (Akár tale-t, akár mini tale-t, akár egypercest.) Van ihleted új történethez?
Meglátjuk. :) Ha lesz bármi hír, támadok a fórumon részletekkel vagy képekkel. Az Ezüst krónikák elég sok kreatív energiámat elszívta, szóval egyelőre teljesen új történeten nem gondolkodom – esetleg a korábban kukázott ötleteimhez találok vissza, vagy megpróbálkozom az előbb említett mini tale-lel – de ha netán jönne ihlet, akkor jön, és borít mindent.

Ha megint írnál, mivel forgatnál? Lesznek még Medieval-os történeteid?
Ez a történettől függ. A Sims Medievalt már ismerem nagyjából, szóval szívesen dolgoznék vele, de ha modern történethez támadna ihletem, akkor biztos, hogy a Sims 3-ra esne a választásom.

Melyik Sims játékhoz nyúlsz egyébként, amikor játszani támad kedved? Vagy már csak forgatásra használod a játékokat?
Játszani sajnos már nemigen szoktam, de ha mégis ahhoz támadna kedvem, szerintem végigvinnék pár küldetést a Sims Medievallel. A Sims 3 teljes verziója sajnos szeret összeomlani, ami eléggé ront az élményen, a Sims 4-ben a CAS-nál tovább még nem jutottam. Egy eredeti Sims 2 Krónikák csomag is vár szomorúan telepítésre és játékra polcomon, már vagy egy éve. Azt nagyon szívesen végigjátszanám, de valahogy mindig hátracsúszik a fontossági sorrendben.

Melyik elnyert díjra vagy a legbüszkébb? Számítottál ekkora népszerűségre?
A legjobb fogalmazás díjra fájt a fogam leginkább, így már akkor nagyon boldog voltam, amikor azt megkaptam. A legjobb tale-ről álmodni sem mertem, az olvasottsági statisztikák és a kritikák száma alapján egyáltalán nem éreztem magam esélyesnek. Amikor meghallottam a végeredményt, azt hittem, rosszul hallok, vagy a videó hibás. Azt hiszem, erre a díjra lehetek a legbüszkébb. Nagyon hálás vagyok az olvasóknak, amiért méltónak találták a történetet ezekre a díjakra, és megszavazták őket, nagyon jólesik.

Mint a 2015-ös legjobb tale díj nyertese, milyen tanácsokkal látnád el azokat az írókat, akik most fognak bele első történetük írásába?
Talán a legfontosabb tanácsom az lenne, hogy ne adják fel, bármilyen nehéz is néha. A műfaj és a játék kiválasztásánál hallgassanak a megérzéseikre, még ha őrültségnek tűnik is egy-két ötlet, érdemes belevágni. Ismerjék ki minél inkább a játékot, amellyel forgatni szeretnének, kísérletezgessenek vele bátran. Tanulmányozzák a többi tale-t, hiszen abból is rengeteget lehet tanulni. Egy tale készítése nagyon sok munkával jár, és nagyon lassan készül el, sokszor lassabban, mint az ember gondolná – hónapok, évek alatt –, így rengeteg türelem kell hozzá. Csak olyan tale-be érdemes belevágni, amit tényleg szívesen csinál az ember, különben könnyen elveszik a motiváció. Valamint érdemes keresni egy lektort, mert hihetetlenül sokat jelent, ha valaki segít, figyel, és támogat már az alkotás kezdetétől fogva, és akár egy barátra is szert tehetünk a személyében.

Akit faggattak: Nita90
Az Ezüst Krónikák című történet írója
Akik faggatóztak: Thea és a látogatók

Sikerült-e már kitűzni az esküvő időpontját?
Nem, és egyelőre nincs is tervben egy dátum kitűzése. Egyszerűen nem ez élvez most prioritást az életünkben. Szeretjük egymást és jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Nem vágytam sosem nagy habos-babos ruhára és több tucat szempárra, aki engem bámul egy egész napon át. Össze fogunk házasodni, de még nincs itt az ideje.

Felvettek-e a mesterképzésre? Ha igen, hogy tetszik?
Felvettek, de végül nem kezdtem bele a tanulmányaimba. Míg műbecslő asszisztensként tevékenykedtem rájöttem, hogy mégsem ez az én világom. Erre rájöhettem volna már a gyakornokságom, vagy tanulmányaim alatt is, de imádom a művészetet és ez elvakított. Jelenleg egy szövegíró irodában dolgozom, ahol főképp művészeti területen írok cikkeket, tanulmányokat. Az egész egy unalmas délutánon indult asszisztens koromban. Nem volt mit csinálnom, így bohóckodásból írtam egy kritikát az egyik helyi kiállításról majd később még négyről. Bencének annyira tetszett otthon, hogy titokban csinált nekem egy blogot és feltöltötte őket. Kiderült, hogy a művészeti blogból nincs annyi, mint gasztroblogból, így egész sokan érdeklődtek még tudtom nélkül is ez iránt. Szóval most blogolok, abból is csurran cseppen valami, hol belépők, meghívók, hol néhány zöldhasú. Az olvasók és a megrendelők szerint van tehetségem az íráshoz, így most ezen a vonalon haladok tovább.

Mely országokba terveztek elutazni még Bencével, melyik tervek valósultak meg eddig ezekből?
Hűűű. Ami eddig megvalósult eddig az néhány európai célpont, illetve Kairó. De rengeteg tervünk van még! Karácsonyra kaptunk Emmától egy posztert, amin le lehet kaparni, mint a sorsjegyeken az összes országot, ahol eddig már jártunk. A cél, hogy egyszer az egésszel meglegyünk, még ha ehhez el kell telnie évtizedeknek is. Van néhány hely, ahova annyira nem vágyom, de inkább érjen kellemes meglepetés.

Hogyan látod magatokat 10 év múlva?
Együtt. Ez az egyetlen, amiben biztos vagyok. Talán akkora már benő a fejünk lágya és összeházasodunk, meg ha ketyeg a biológiai órám, akkor talán egy gyerek is szóba jöhet. TALÁN!

Emmával ugye tartjátok a kapcsolatot? Ha nem titok, ő megtalálta-e azóta a másik fél narancsát?
Persze, hogy tartjuk! Napi szinten! De az ő élete kalandosabb, mint az enyém, az fix! Egy egész filmet lehetne róla forgatni, hogy hányan próbálták meghódítani és szinte mind elbukott. Kivéve egyet. Nem fejteném ki, de annyit elmondhatok, hogy az az egy éppen hajtóvadászaton van a haverjaival Levi után. Egyedül az a fránya Levivel kötött papír áll Emma és A Nagy Ő közé! Remélem, nem sokáig!

Levente felbukkant azóta kislánya életében?
Nem. Ahogy már mondtam, most épp próbálják megtalálni a szemétládát, aki Houdinit játszik.

Akit faggattak: Sebestyén Flóra (Zsofi26)
La Media Naranja
Akik faggatóztak:  a látogatók és szerkesztők

Mire emlékszel szívesen gyermekkorodból?
Mielőtt leégett volna, Halkwald egész helyes kis falu volt, patakkal, fákkal, virágokkal, ám annál kellemetlenebb lakókkal. Egyedülálló anya gyerekének lenni nem egy leányálom, de úgy is mondhatnám, hatalmas szívás, így több rossz emlékem van, mint jó. A falubelieket mindig jobban érdekelte a mi életünk, mint a sajátjuk, szóval kimeríthetetlen téma voltunk nekik. A gyerekek nem barátkoztak velem, folyton gúnyolódtak és kérdezősködtek. Ezt próbáltam megbosszulni, először ököllel, majd a sok kék-zöld folt után (soha nem voltam nagy és erős, na), más módszerekkel.

Mire vágytál leginkább gyerekként?
Leginkább arra, hogy nekem is legyen igazi apám, bármilyen nyálasan hangzik is ez. 

Mikor és miért tértél arra az ingoványos útra, amelyen jársz? Nem jut néha eszedbe, hogy anyád jobb jövőt szánhatott neked?
Nagyjából akkor, amikor az addigi életem szó szerint hamuvá égett. Jó, nevezhetjük ingoványosnak, de egyedül ez volt járható út. Már ha életben akartam maradni. Anyám biztosan el tudott volna képzelni szebb jövőt is számomra, de ugyebár a csőcselék tett róla, hogy erről már ne kérdezhessem meg.

Ha édesanyádra gondolsz, milyen emlékeid vannak róla?
Sok mindenre élénken emlékszem vele kapcsolatban. Például, hogy királynőként járt-kelt a faluban, nem törődve az emberek véleményével és a megvető pillantásokkal. Ha pedig valaki megjegyzést tett rá, ahhoz mindig volt valami csípős visszavágása, amivel rögtön belefojtotta a szót. Otthon persze egészen másmilyen volt, nem egyszer kaptam rajta, ahogy szomorúan nézegeti a medálját vagy a tükörképét, de amikor rám nézett, mindig mosolygott, és csillogott a szeme. Tény, hogy nem volt épp egy konyhatündér, és a házimunka sem volt az kedvenc elfoglaltsága, de rám mindig volt ideje, és volt hozzám pár kedves szava (valószínűleg én vagyok az egyetlen, akihez volt). Azóta is szörnyen hiányzik.
 
Ha visszamehetnél az időben, milyen tanácsot adnál gyermek-énednek, mit csináljon másképp?
Talán megpróbálnám rávenni, hogy beszélje rá anyámat a költözésre még a boszorkányper előtt, bár szerintem hiába, mert nem hogy anyám nem hallgatott volna rá(m), de szerintem én sem saját magamra.  

Szeretted valaha apádat? Éreztél valaha valódi testvéri érzelmeket Eric iránt?
Miután olyan elegánsan sikerült elzavarnia, mint egy kóbor kutyát, és kizárt az életéből, sok mindent éreztem iránta, de a szeretet valamiért nem volt közöttük.. Később terveztem, hogy bosszút állok rajta, de addigra már megtette nekem azt a szívességet, hogy végzett magával. Eric? Az elején még nagyon örültem, hogy van egy testvérem, aki befogadott, és jó hozzám, de aztán tudjuk, mi történt.   

Nem bántad meg, hogy nem békültél ki a bátyáddal?
Nem, nem kértem volna a nagy kegyes bocsánatából.  

Bátyád „tökéletes” életében mit irigyeltél a leginkább?
Mindent! A sikereit, a feleségét, a külsejét, a lehetőségeit. Nem igazság, hogy neki minden az ölébe hullott és többre tartották, csak azért, mert ő „törvényes” gyerek.

Mariont valóban csak bosszúból csábítottad el, vagy tényleg beleszerettél?
Őszintén? Már magam sem tudom, mit is éreztem. Azt hiszem, akkoriban tényleg nagyon bele voltam esve, de hogy ez szerelem volt-e? Az viszont biztos, hogy a bosszú mindennél fontosabb volt.

Hogy állsz a hölgyekkel való kapcsolatépítésben? Meg fogsz valaha házasodni?
Egyelőre túlságosan lefoglalnak olyan apróságok, mint hogy életben maradjak, nőkre és egyéb kedvtelésekre nincs se időm, se energiám. Házasodni?! Na az hiányzik! Nem elég bonyolult még az életem?

Ha lenne gyermeked, milyen nevet adnál neki?
Gyerek?! Na ne, ebbe tényleg hadd ne kelljen már belegondolnom! Amúgy ha lány lenne, talán Laura vagy Aurelia lenne, ha fiú, akkor meg.. á, hagyjuk ezt, teljesen kivert a víz. Még hogy gyerek.. viccnek is rossz!

Hogyan ismerkedtetek meg Lys-szel? Volt közöttetek valaha is több, mint barátság?
Egy hajóúton ismerkedtünk meg. Én épp hazafelé tartottam, miután elvégeztem a rám bízott feladatot, és  átadtam Henrik király szigorúan bizalmas üzenetét Tredony uralkodójának, Lys is azon a hajón utazott Meraniába, és a zenéjével szórakoztatta a legénységet. Hogy felhívjam magamra a figyelmét, tettem egy nem túl kedves, értsd, gúnyos megjegyzést az előadására, mire ő rögtön visszavágott. Aztán a szócsatából egész kellemes kis beszélgetés alakult ki, végül Meraniában én ajánlottam be őt a fogadóban. Bár nekem nem lett volna ellenemre, sosem volt köztünk több, mint barátság (próbáltam volna csak úgy közeledni felé..), bár ha jobban belegondolok, talán még annyi sem, egyszerűen volt pár hasonlóság az életünkben, így akadt pár közös témánk, és jól kijöttünk egymással.
 
Volt valaha részed viszonzott szerelemben?
Nem, az ilyesmi a hős lovagok kiváltsága, meg a kétbalkezes veszteseké, én pedig nem vagyok egyik sem. De emiatt aztán nem dőlök a kardomba, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is, mondjuk a túlélés. Vagy a trón.

Van olyan dolog, amit megbántál, hogy megtettél? És olyasmi, amit bánsz, hogy nem tetted meg?
Igazából, ha bármit is máshogy csináltam volna, már jó pár méterrel a föld alatt (vagy Griselda gyomrában) lennék. Az egyetlen, amit bánok, hogy nem árulhattam el a bátyámnak a valódi  származásomat. Szívesen megnéztem volna az arcát.

Mennyi volt a legtöbb, amit kártyán nyertél?
Egy alkalommal négyszáznyolcvankilencezer hatszázhuszonöt ezüstöt nyertem, amiből két évig kényelmesen eléldegélhet az ember, ha nem herdálja el, mint egyesek. Amúgy ritkán játszom igazán nagy tétekben, legtöbbször elég annyi, amennyire éppen szükségem van. Vagy annál valamivel több. Persze a trükkjeimmel nyerhettem volna hatalmas vagyonokat is, de azzal túl sok ellenséget szereztem volna, abból pedig van így is elég.    

Mi volt a legbecstelenebb dolog, amit valaha tettél? És a legnemesebb?
Legbecstelenebb? Várjál, számolok.. Marion elcsábítása mondjuk elég szemétség volt, azt elismerem. Persze az útonállókkal töltött idő alatt is voltak ronda húzásaim, de az inkább kényszer volt, mert ha velük (és életben) akartam maradni, azt kellettem tennem, amit mondtak nekem.
Legnemesebb? Tényleg, tettem én bármi olyat? Igazából soha semmit nem csináltam érdek nélkül, szóval Isabella megmentése és Seraphim cseréje nem számít. Lys kiszabadítása talán, de azt inkább ostoba húzásnak tartom, mint nemesnek.

Szerinted mely képességednek köszönheted a túlélésedet?
Talán annak, hogy gyorsan meglátok bizonyos összefüggéseket, de lehet, hogy csak mindig jókor vagyok jó helyen. Vagy pont a legrosszabbkor a legrosszabb helyen, csak épp nekem kedvez a szerencse.

Van olyan személy, akit tisztelsz?
Igen, van. Henrik királyt például még én is tisztel(t)em. Nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget tanultam tőle, aminek azóta is hasznát veszem. Az ő támogatása nélkül nem jutottam volna el idáig.

Milyen érzelmek játszódtak le benned, amikor megtudtad származásod valódi eredetét?
Elég vegyesek.. Úgy is mondhatnám, kissé megfordult velem a világ. Sok minden értelmet nyert, de rengeteg kérdés is felmerült bennem. Mégis leginkább azt éreztem, hogy végre kárpótlást kaphatok az elmúlt évek sérelmeiért és igazságtalanságaiért, szóval egy kicsit helyreállt a lelki békém.

Te szeretnél király lenni? Milyen rendelkezéseket hoznál?
Hogyne szeretnék! És mindent megteszek, hogy egy nap az legyek. Intézkedések? Hm. Valószínűleg hoznék valami törvényt a törvénytelen gyerekek védelmében. Valamint az uralkodó rágcsálókhoz hasonlításáért valami nagyon kegyetlen büntetés járna, mert már nagyon unom.  

El tudnád képzelni, hogy egy patkányt tarts háziállatként? Milyen állatnak tartod őket?
Háziállat? Kösz, nem, a bátyám bőven elég (házi)állat volt. A patkánnyal semmi bajom nem lenne, ha nem hasonlítgatnának hozzá folyton, mert egyébként ravasz, szívós kis állat, igazi túlélő, (Lys szerint puha és simogatnivaló is, biztos igaza van..) szóval csomó jó tulajdonsága van, nem értem, miért irtóznak tőle annyian.

Szereted a sajtot?
Értem a célzást, nagyon vicces… amúgy nem, ki nem állhatom. Szóval a patkányhoz hasonlítgatás már csak ezért sem jogos, lehet abbahagyni…  

Ha választhatnál egyetlen országot, ahol élnél melyik lenne az, és miért?
Crafthole. Az király(ság) lenne! Kell még magyaráznom?

Milyen uralkodónak tartottad Isabellát?
Nem is tudom. Megvolt benne a kellő ész és jó szándék, hogy jó uralkodó lehessen, mint az apja, Henrik király, de a hatalmi játszmákhoz túl gyenge és széplelkű volt, nem igazán volt neki való ez a szerep. Látszott is, hogy nem érzi jól magát benne. Bezzeg amikor már tényleg alkalmas lett volna rá, azonnal lemondott..

Sejtetted, hogy uralkodása ilyen hamar véget fog érni?
Hát, ha a bátyám nem jár éppen akkor az erdőben a folyópart közelében, tettem volna róla, hogy ennél is rövidebb legyen az az uralkodás.. Joline merénylete is sikerült volna, ha én nem lépek közbe. Szóval inkább meglep, hogy idáig húzta.

Mi vitt rá, hogy elfogadd Nerissa utasításait?
Ez most komoly? Aki ismeri Nerissát, az tudja, hogy neki csak az öngyilkosjelöltek mondanak nemet. Az a hárpia bármire képes, én meg nem akartam Griselda vacsorájaként végezni. Na jó, azért az a tanácsosi pozíció, amit felajánlott, egész jól hangzott, kár, hogy valószínűleg nem kaptam volna meg.  

Ha természetfeletti képességed lehetne, mit választanál?
Talán hatalom a tűz felett, hogy soha többé ne égethessen meg, de a láthatatlanná válás vagy a szupererő is elég jól hangzik.

Milyen fogadalmakkal hajóztál el, hogy újra kezdd valahol máshol?
Akkor tisztázzuk: nem azért mentem el, hogy új életet kezdjek, csak már annyira égett a talpam alatt a talaj, hogy jobbnak láttam, ha egy időre eltűnök, míg tiszta nem lesz a terep, de a távozásom korántsem végleges. Egy nap, ha nem is Meraniába, de Crafthole-ba biztosan visszatérek a jogos örökségemért – az a trón engem illet, nem mondok le róla! Ha pedig nem találok megfelelő krónikást, aki megírná a történtemet, akkor megteszem én magam. Már ha megúszom addig élve, ami mellesleg szintén szerepel a terveim között.

Akit faggattak: Christian Hale (Nita90)
Ezüst Krónikák
Akik faggatóztak: a látogatók és a szerkesztők

Mire emlékszel a menekülésetek napjáról?
Arra, hogy esett az eső. Éjszaka volt, és az orromig sem láttam, az eső meg csak szakadt. Nova pedig sírt, és úgy csimpaszkodott a karomba, hogy már szinte fájt. És hogy bármennyire fáradtak is voltunk, nem álltunk meg.

Szerinted milyen életed lenne, mivel foglalkoznál, ha nem tör ki a háború? És Nova?
Fogalmam sincs. Nem akarok ilyeneken gondolkodni, mert tudom, hogy fölösleges lenne belegondolni, hogy lehetne másképp. De igazából mindegy lenne. Azt viszont tudom, hogy olyasmivel szeretném tölteni az életem, ami boldoggá tesz. Boldogabbá, mint amilyen így lehetek, Nova meg… Hát remélem, nem a korai családalapítás lenne a célja.

Gyerekkorotokban jó testvérek voltatok Novával, vagy voltak azért civakodások?
A húgom gyerekként pont olyan idegesítő volt, mint amilyen most. Mert sose hallgat rám, csak megy a feje után.

Hogyan állt össze a csapat? Hogyan ismerted meg Jamal családját, és hogyan csatlakozott hozzátok Matthias?
Jamalt már nem sokkal a menekülésünk után megismertem. Néhány hónappal később. Csak egymásba botlottunk az erdőben, és talán magunkra ismertünk a másikban, úgyhogy együtt maradtunk. Matthiasszal pedig nagyjából két éve találkozunk, szintén véletlenül. Azt szerette volna, hogy fogadjuk magunk közé Cormacet, hátha több esélye lesz velünk. Aztán végül ő is maradt.

Mit volt a legnehezebb megszoknod a menekültlétben? Melyek voltak a legnehezebb időszakok?
Talán azt, hogy sosem érezhettem magam biztonságban, és hogy mindig aggódni kell valami miatt. De igazából mindig nehéz. Talán inkább akkor nem volt az, amikor rátaláltunk a faházra.

Ha választanod kellene egyetlen fegyvert, mi lenne az: puska, kés vagy íj?
Kés. Mert az halk, akár egy íj, de egy nyílvesszővel nem lehet megnyúzni egy nyulat.

Kívántad valaha, hogy bárcsak a sorsára hagytátok volna Aimes-t?
Azt sosem. De azt igen, hogy bárcsak ne találtunk volna rá.

Szerinted mi történt volna, ha Aimes azonnal elmondja, ki ő, amint visszatérnek az emlékei? Másképp alakultak volna a dolgok? Jobb lett volna, ha megteszi?
Hát nekem mindenképp jobb lett volna. Neki annyira nem. Ha tudtuk volna, azt hiszem esélyt sem adtunk volna neki. De hogy mit kezdtünk volna vele, azt nem tudom.

Hogyan változott róla a véleményed a kezdetekhez képest?
Sokkal elszántabb, mint hittem, és kitartóbb. Bár utálom, hogy eltitkol előlem dolgokat. Pedig kettőnk közül, inkább nekem lenne okom arra, hogy ne bízzak meg benne.

Mit gondolsz Emeline-ről?
Nem ismerem igazán. De azt hiszem, okosabb, mint hittem.

A Rhydian-ügy (bocsánat, hogy szóba hoztam) előtt voltál valaha szerelmes?
Nem igazán. Bár gondoltam rá, hogy egy napon majd betoppan az életembe valaki, aki majd jön és felforgat mindent. De az egyetlen, aki ezt tette, az Rhydian volt.

Még mindig úgy érzed, bölcs döntés volt megölni Rhydiant? Ha akkor nem teszed meg, és ma találkoznál vele, megtennéd?
Lehet bölcs döntés az, hogy meg kell ölni valakit? Megtettem, mert meg kellett tennem, és mert meg akartam tenni. De ha akkor nem teszem meg, kétlem, hogy ma már képes lennék rá, mert nem lennék olyan erős, mint amilyen most vagyok.

Szerinted hogyan vélekedne Kieran erről az ügyről?
Azt hiszem, belehalna, ha megtudná, mit tettem, és hogy miért kellett megtennem.

Mi a legnagyobb hibád, amin szeretnél változtatni? Mire vagy büszke magadban?
Szeretném kevésbé bántani azokat, akik fontosak nekem. Mert sokszor túlaggódom a dolgokat, és ez sokszor rajtuk csattan. Az meg hogy mire vagyok büszke? Arra, hogy eddig képes voltam megvédeni a családom.

Mi a legnagyobb félelmed?
Az, hogy végül mégsem leszek képes megvédeni azokat, akiket szeretek. Vagy pont miattam kerülnek veszélybe. És hogy egy napon elbukok, és nem leszek képes felállni többé.

Milyen stílusú zenét szeretsz?
A csöndet szeretem.

Milyen ember voltál a háború előtt? Szerinted milyen irányba változtál azóta?
Szerettem álmodozni, és talán túl naiv is voltam. Hittem abban, hogy minden jóra fordulhat. Most már nem vagyok képes ebben hinni. De határozottabb lettem és kitartóbb.

Mivel magyaráztad, hogy nem tartóztat fel Emerson kancellár a szökésben? Nem tartottál csapdától?
De igen, féltem, hogy csapda lesz. De valójában bármi is történt volna, annál nem lehetett volna rosszabb, mint amit Cortez tett volna velem. Így legalább volt egy esélyem. De hogy miért kaptam, azt nem tudom.

Megfordult a fejedben, hogy ameddig kettesben vagytok, ártani próbálj neki? Szerinted megérdemelné a halált?
Szomorú, de alig van olyan ember Preavenben, aki ne érdemelné meg, de erről szerencsére nem nekem kell döntenem. De igazából meg sem fordult a fejemben, hogy akkor ott tegyek vele bármit is. Mit tettem volna? Fegyvertelen voltam, sebesült és fáradt. Inkább arra gondoltam, hogy ennyi volt. Már halott ember vagyok.

Ha kancellárnak neveznének ki, elfogadnád? Ha igen, milyen intézkedéseid lennének?
Beteg világ lenne ez, ha pont engem találnának megfelelő választásnak. De azt hiszem, ha lehetne, se lennék. Nem könnyű az, amikor tőlünk függenek mások, ezt már megtanultam.

Látsz-e esélyt rá, hogy valaha békében, nyugodtan, félelem nélkül élhettek? Szerinted hogyan lehetne véget vetni a háborúnak?
A családom és a társaim talán, nekem erre nincs sok esélyem. De ha egyszer véget is ér a háború, az biztos nem azért lesz, mert a kancellárok rájönnek, hogy nem éri meg. Túl kapzsik és önzőek ehhez. Attól félek, ennek csak akkor lesz vége, ha valaki végül győz.

Mivel foglalkoznál a háború után, ha újra civil életet élhetnél?
Legszívesebben egy farmon élnék, ahol távol vagyok mindentől és mindenkitől. Ahol nyugodtan élhetnénk én és a családom.

Akit faggattak: Albine Ashmore (Sookie)
Üldözöttek hazája
Akik faggatóztak:  a látogatók és szerkesztők

juhaszgaga - A Halál árnyékában

Két első helyezést is bezsebelhettél az idei Illusztrálási pályázatunkon. Számítottál rá, hogy a zsűrit és a közönséget is így megnyered magadnak?
Szerintem mindenkinek van egy bizonyos mértékű egója, ami beképzeltté tesz minket, de ezt csak mi magunk látjuk. Elhitettem magammal, hogy tuti én nyerek, hogy az enyém páratlan alkotás, meg miegymás. Aztán, mikor kikerült az összes többi alkotás, elszörnyülködtem azon, hogy az enyém mennyire... semmilyen lett. Túlságosan elbíztam magam, ha még egy kicsivel több munkát öltem volna bele, akkor az egóm a helyén is maradt volna, de szerencsére nem így lett, így beleringattam magam abba az elképzelésbe, hogy az enyém lesz az utolsó helyezés. Érdekes, mert épp játszottam, és a respawn ideje alatt nyitottam meg az oldalt, hátha fent van az eredmény, és a csapatunk vesztett, mert annyira megfeledkeztem a játékról a döbbenet hatása alatt. Egyáltalán nem számítottam első helyre, pláne dobogósra, pláne mind a két első helyre. *-*

Páran kifogásolták, hogy vidámparkos közegbe helyezted el a történetet. Miért ilyen helyszínt választottál?
Igazság szerint több helyről jött az ihlet. Elsősorban egy nemrég bemutatott machinimából, a Silent Hill kisfilmből jött az ötlet, hogy milyen jól nézne ki ez a történet ebben a közegben, efféle világításban, ilyen effektekkel. Aztán ott volt még Pripjaty városkájának elhagyatott karneváli helyszíne is, az is első számú forrása volt a helyszín felépítésének. Végül nem lett olyan, mint vártam, sőt, visszanézve egy ócska utánzat az én változatom, de leginkább az elvontsága, a hangulata miatt választottam ezt az elhagyatott "vidámparkot". Meg persze olvasás közben nekem rögtön Silent Hill elhagyatott vidámparkja jutott eszembe. Valamint az Apagyilkos után akartam újra egy nyomasztó történetet forgatni :D

Mi alapján esett a választásod Sookie vázlatára? Mennyire volt nehéz a forgatás?
Ennek érdekes története van :D A lényeg, hogy egyik ismerősöm "ajánlotta" Sookie munkáját, amit azelőtt nem olvastam el. Aztán elolvastam, és megtetszett. Ahogy olvastam, körvonalazódott bennem minden egyes kép, amik többé-kevésbé el is érték végleges formájukat. Egyedüli hátráltatója az egésznek az volt, hogy mostanában a pózkészítő vacakol valami hiba miatt, épp ezért nem tudtam saját, a történethez gyártott pózokat használni, nem tudtam az arcokkal úgy játszani, hogy azok hihető érzésekről árulkodjanak. Ezen kívül túl sok akadályba nem ütköztem. Talán még annyi, hogy rendes csontvázkezet nem találtam, ezért értem be egy tetoválással, ami szerintem még talán jobb is lett (volna), mint a rendes csontváz.

Sidney - A hintánál

A zárás napján, utolsó jelentkezőként kaptuk meg Tőled a pályamunkádat. Ezek szerint néhány nappal a vége előtt döntötted el, hogy mégis indulnál? Mi motivált? 
Régóta be szerettem volna küldeni valamit az oldalra, már többször próbálkoztam sims tale készítésével, de az írás sose ment, fotózni viszont szeretek, így megörültem, amikor kihirdetésre került az illusztrálási pályázat. Ekkor döntöttem el, hogy indulok, és az előkészületeknek is nekiláttam, illetve elkészítettem az első képet. Ezután elég sűrű heteim voltak, utolsó szombat este volt egy kis időm, ekkor igyekeztem befejezni a munkát, a sietség sajnos meg is látszik a többi képen.

Mi fogott meg legjobban Lexy vázlatában? Miért azt választottad? 
A hangulata és a gyönyörű fogalmazás rögtön magával ragadott. Lexy kitűnően szemléltette benne a lány érzéseit, teljesen bele tudtam élni magam a helyébe. Ez lett a kedvencem a vázlatok közül, így hozzá szerettem volna képeket készíteni.

Mennyi időbe telt a forgatás? Tapasztaltál valamilyen nehézséget az illusztrálás közben?
Néhány óra alatt készítettem el a képeket. A Sims 3-ban való forgatás szokásos nehézségeit leszámítva, nem tapasztaltam problémát. 

Lexy - Borzongás

Mi emésztette fel az időd legnagyobb részét? Az egyedi tartalmak összevadászása vagy a forgatás? 
Talán megtalálni a megfelelő egyedi tartalmakat időigényesebb volt, de kellő időt fordítottam arra is, hogy mindent úgy építsek meg, ahogy azt elképzeltem.

Te sem úszod meg a szokásos kérdésünket. Miért Sookie vázlatára esett a választásod? 
Mindig is vonzott, hogy a horror műfajban is kipróbáljam magam, nem mellesleg ez a szöveg volt leginkább hatással rám.

Hány képet készítettél összesen, és melyik beállítással foglalkoztál a legtöbbet?
Nem túl sokat, maximum tízet. Általában már előre eltervezem, milyen beállításokat szeretnék, aztán már csak finomítom. Ha mondanom kell egyet, akkor talán a második képpel foglalkoztam a legtöbbet.

DeeDee - Búcsú

Sokak oldalát furdalhatja a kíváncsiság, hogy nagy meglepetésünkre Sims 2 helyett az újabb szériával forgattad a képeket. Miért a Sims 3-ra esett a választásod?
Igazság szerint érdekelt, hogy milyen lehet 3-mal forgatni, szeretem a kihívásokat, szóval ezért választottam egy tőlem nem megszokott játékot.

Mikor döntötted el, hogy részt szeretnél venni a pályázaton? Hogy tetszett a feladat? Mi volt benne a kihívás?
Addig meg sem fordult a fejemben, hogy induljak, amíg nem lett anonim a pályázat. Örültem neki, mert így talán mindenki kicsit el tud vonatkoztatni az alkotó személyétől, és új szemszögből nézni az alkotásokat. A legnagyobb kihívás volt azt az egy nyamvadt pózt összehozni, amit használtam, megszenvedtem vele rendesen XD

Lexy vázlatán kívül, melyik egypercest illusztráltad volna még szívesen? Miért?
Igazából mindegyik tetszett, bármelyiket szívesen illusztráltam volna, de Lexyé különösen megfogott. Egy kicsit kénytelen voltam szelektálni a kemény 2 kiegészítőm miatt is (őszi falevelek kilőve)

Sookie - Romba dőlt világ

DeeDee-hez hasonlóan Te is megkapod a kérdésünket, hogy az amúgy logikusnak tűnő Sims 2 helyett miért Sims 3-mal forgattál? Mennyivel volt nehezebb, mint a 2-es szériával?
Mindig ki szerettem volna próbálni, és ez jó alkalomnak tűnt. Még ha kicsit rizikós vállalkozás volt is az első ilyen illusztrálásommal pályázaton indulni. Nehezebbnek viszont nem volt nehezebb, inkább csak más.

Mi fogott meg Oxeye vázlatában, hogy azt választottad?
Azt hiszem, a hangulata. Amikor végigolvastam a vázlatokat újra, már azzal a céllal, hogy akár választhatok is közülük, ez volt az első, amit elolvastam, aztán valahogy mindig visszatértem hozzá. Ehhez húztam.

A pályázat kiírása előtt is gondolkodtál már abban, hogy részt szeretnél venni, vagy csak azután döntöttél, hogy megláttad a feladatot? Hogy tetszett egyébként?
Nem feltétlenül akartam részt venni, de úgy döntöttem, hogyha találok olyan írást, ami tényleg megtetszik, akkor pályázok. Így is lett. Tetszett a feladat, bár először kicsit meglepett, hogy ezek a kis írások lettek az alanyok. Viszont jó volt látni, hogy mások hogyan képzelték el mondjuk azt, amit én írtam.

Ri - Üzenet

Hogy tetszett a pályázat? Melyik részét élvezted a legjobban?
Nekem nagyon tetszett, és igazából nem is tudom... érdekes volt látni a különböző munkákat, és azt, hogy adott esetben ugyan ahhoz a történethez több, teljesen más feldolgozás is született, ahogy azt is, sok esetben mennyire felismerhető még név nélkül is a alkotó stílusa. Hogy mit élveztem legjobban, azt nem tudom, talán azt a pillanatot, amikor kész lettem xD

Mit tartottál szem előtt, amikor vázlatot választottál?
Igazából nagyon sokat gondolkoztam, melyik vázlatot is illusztráljam, a végén pedig azért választottam Lee munkáját, mert megfogott a hangulata, úgy gondoltam, jól meg tudnám jeleníteni, és kicsit ki akartam lépni a megszokott "dark fantasy" közegemből is.

A képek utólagos szerkesztésével vagy a forgatással ment el a legtöbb időd?
Egyértelműen a szerkesztéssel. Bár a forgatás sem volt egyszerű, és szegény öreg modokkal teletömött játékom sem mindig volt olyan hangulatban, hogy együttműködjön velem, de még ezzel együtt is megvoltam a helyszínekkel durván 15-20 perc alatt, és mag a forgatás sem vitt el 3-4 óránál többet, azt hiszem.... a szerkesztés ellenben elég időigényes munka tud lenni. És esetenként elég hálátlan is, mert a megszerkesztett képeken sokszor nem látszik, mennyi is a beleölt munka, csak az összhatás, nem feltűnőek az apró részletek, hogy mit rajzolt újra kézzel az ember, hogy hol cserélte le teljesen az eredeti textúrákat adott esetben, hogy az árnyékokat is kézzel vitte fel rá, utólag néha még nekem sem feltűnő, holott én csináltam... xD Ennek ellenére persze szeretem csinálni, de tagadhatatlan, hogy időigényes, és sokszor fárasztó.