Ahogyan közeledik a karácsony, lassan elővesszük az új/saját készítésű ajtóra vagy asztalra kerülő adventi koszorút, amelynek első gyertyáját gyújtjuk meg ezen a napon. Mégis honnan ered az adventi koszorú és miért kerek? Nos, az advent első vasárnapja a november 30-i András naphoz legközelebbi vasárnap, most idén november 27-ét jelent. Az adventi koszorú, azért koszorú, mert a kerekség az örökkévalóság szimbóluma. Ahány ház, annyi színe van az adventi gyertyáknak, de a régmúltban két színt használtak. A meggyújtás sorrendjében, az első, a második és a negyedik lila színű volt, a bűnbánatot és a megtérést szimbolizálta, míg a harmadik a közelgő ünnepet jelezte, színe pedig a rózsaszín volt.
Most következzen egy karácsonyi vers Wass Albert tollából, és ne feledjétek a mai gyertyagyújtást!
Most következzen egy karácsonyi vers Wass Albert tollából, és ne feledjétek a mai gyertyagyújtást!
Matt
Wass Albert: Karácsonyi versek II.
| Elindul újra a mese! Fényt porzik gyémánt szekere! Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele! Jön, emberek, jön, jön az égből Isten szekerén a mese! Karácsony készűl, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek ujra gyermekek hogy emberek lehessetek! Vigyázzatok! Ez a mese már nem is egészen mese. Belőle az Isten szeme tekint a földre lefele. Vigyázzatok hát emberek, Titeket keres a szeme! Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni. Mert rút a világ, fekete. Vak gyűlölettől fekete. Vak, mint az emberek szeme: az égig sem látnak vele. Pedig az égből lefele porzik már Isten szekere! Minden csillag egy kereke, ezeregy angyal száll vele, az Isten maga száll vele és csillagtükröt nyujt felénk, mesetükröt, a keze. | Szent tükrébe végre egyszer Pillantsatok tiszta szemmel, tiszta szemmel, Istenszemmel milyen szép is minden ember! Minden ember szépségtenger s mint a tenger csillagszemmel telve vagytok szeretettel…! Tagadjátok…? Restellitek…? Elfordulnak fejeitek…? Megvakultak szemeitek…? Szépségteket, jóságtokat nem érzitek, nem hiszitek…? Csillaggyertyák fénye mellett Isten elé nem viszitek…? Akkor bizony rútak vagytok, szégenyek és vakok vagytok, ha szépek lenni nem akartok. De még így is, szegényen is, rútan, vakon, mégis, mégis Isten gyermekei vagytok! Rátok süti fényes szemét, elindítja fényszekerét, jó emberek játékszerét. Milyen kár, hogy áldó kezét nem érzitek, nem nézitek s nem hiszitek már a mesét. A rút világnak gondja van, minden embernek gondja van, a sok angyalnak mind gondja van s az Istennek is gondja van, mert mindenekre gondja van. S így múlik el a szép s a jó az ember mellől, nyomtalan. 1946 |
RSS Feed
