Az utolsó pillanatban sikerült megmentenie Anna Orsolyának a csütörtöki napunkat, ami csemege híján így elmaradt volna, de megkaptuk az említett írónőtől a három feltett kérdésünkre a válaszait. Akárcsak Gábor3, juhaszgaga és Sookie esetében, Anna Orsolyának is a novellapályázatra beküldött művével ("Az utolsó verseny") kapcsolatban tettünk fel kérdéseket.
Egyelőre ezt a rövid kis interjút a Read More mögött olvashatjátok el, de hamarosan bekerül majd a többiek válaszai közé is.
Etti
Egyelőre ezt a rövid kis interjút a Read More mögött olvashatjátok el, de hamarosan bekerül majd a többiek válaszai közé is.
Etti
Anna Orsolya - Az utolsó verseny
1. Érdekes volt látni, hogy mind az öt pályázónál más „lény” jelent meg, amikor a főhős meghalt. Te maradtál meg egyedül a Sims 2-ből jól ismert Kaszásnál. Ő jelent meg a szemeid előtt, amikor elképzelted a novelládat, vagy más saját „lény” is eszedbe jutott?
Eredetileg is a Kaszással képzeltem el a történetet. Angyalt azért nem akartam bele írni, mert vagy a vallásosság felé tolódott volna el a történet, vagy pedig olyan angyal jelent volna meg benne, akinek semmi köze sincs a katolikus hithez. Egyiket sem akartam. Valamiért úgy éreztem, hogy a Kaszást kell beleírnom a történetbe, talán azért, mert már a Sims játékokból jól ismerjük, és így kötődtem hozzá. Egyébként nem az eredeti Kaszással forgattam, hanem egy saját simmel, a kis méretű képen látszik is, hogy van arca. Személyessé akartam kicsit ezáltal tenni, azt hittem, több képet fogok róla készíteni.
2. Mennyiben volt célod tanulságként felvezetni a rossz életű főhős tragédiáját?
Eredetileg semennyire. A végét úgy terveztem, hogy szégyellné az öngyilkosságot, ezért azzal leplezné, hogy drogot vesz be. Azt remélte, hogy így a rendőrök nem öngyilkosságnak, hanem a szer hatása következményének gondolnák a balesetet, és a társai sem tartanák ezért őt gyengének. Rákérdeztem az oldal csapatától, hogy beleírhatom- e, ők megvitatták és elutasították. Szerintem nagyon jó hatással volt ez a történetre, mert így a férfi emberibbnek tűnik, hiszen nem csak gyűlölködni és nagymenősködni tud, hanem vannak érzései, és képes megváltozni. Jobban tetszik ez a befejezés, mint az eredeti.
3. Ha jól tudjuk, épp készülőben van Tőled egy tale. Mennyire volt jó ez a pályázat gyakorlásnak?
Hát... nem tudom, mennyire van az készülőben. Ki kellett cserélni a vinchestert a gépemben, ezért már nincs meg, amit eddig írtam, viszont azt sem tartom elég jónak. Szeretnék majd egyszer valamit írni, leginkább azt, amit elterveztem, de az időhiány és a saját lustaságom nem engednek írni. Annyiból jó volt ez a pályázat, hogy megtapasztaltam, milyen forgatni, és így már jobban értem, mire kell odafigyelni. A legfontosabb dolog, amit a forgatásról tanultam: alaposan tervezzem meg a helyszíneket, főleg a szereplők otthonait, és többször gondoljam át, illik- e hozzájuk. Szegény Tonyt egy nagyon nem hozzá illő társasházba raktam (ami csak annak nézett ki, mert közösségi telekként építettem - így átrendezni sem tudtam, sem elaltatni a srácot az ágyban). Egy beszélgetős jelenetet is újra kellett forgatnom, mert szintén nem megfelelő volt a helyszín. A fogalmazást is gyakoroltam vele természetesen, és a visszajelzések alapján nem is olyan rossz, amiket írok, csak többet kellene gondolkoznom, illetve ihletre vadásznom. (Ebben a történetben például nem akart eszembe jutni semmi program, esemény, ami a főszereplő utolsó utáni napján történt, a lány meglátogatását is úgy erőltettem bele.)
Eredetileg is a Kaszással képzeltem el a történetet. Angyalt azért nem akartam bele írni, mert vagy a vallásosság felé tolódott volna el a történet, vagy pedig olyan angyal jelent volna meg benne, akinek semmi köze sincs a katolikus hithez. Egyiket sem akartam. Valamiért úgy éreztem, hogy a Kaszást kell beleírnom a történetbe, talán azért, mert már a Sims játékokból jól ismerjük, és így kötődtem hozzá. Egyébként nem az eredeti Kaszással forgattam, hanem egy saját simmel, a kis méretű képen látszik is, hogy van arca. Személyessé akartam kicsit ezáltal tenni, azt hittem, több képet fogok róla készíteni.
2. Mennyiben volt célod tanulságként felvezetni a rossz életű főhős tragédiáját?
Eredetileg semennyire. A végét úgy terveztem, hogy szégyellné az öngyilkosságot, ezért azzal leplezné, hogy drogot vesz be. Azt remélte, hogy így a rendőrök nem öngyilkosságnak, hanem a szer hatása következményének gondolnák a balesetet, és a társai sem tartanák ezért őt gyengének. Rákérdeztem az oldal csapatától, hogy beleírhatom- e, ők megvitatták és elutasították. Szerintem nagyon jó hatással volt ez a történetre, mert így a férfi emberibbnek tűnik, hiszen nem csak gyűlölködni és nagymenősködni tud, hanem vannak érzései, és képes megváltozni. Jobban tetszik ez a befejezés, mint az eredeti.
3. Ha jól tudjuk, épp készülőben van Tőled egy tale. Mennyire volt jó ez a pályázat gyakorlásnak?
Hát... nem tudom, mennyire van az készülőben. Ki kellett cserélni a vinchestert a gépemben, ezért már nincs meg, amit eddig írtam, viszont azt sem tartom elég jónak. Szeretnék majd egyszer valamit írni, leginkább azt, amit elterveztem, de az időhiány és a saját lustaságom nem engednek írni. Annyiból jó volt ez a pályázat, hogy megtapasztaltam, milyen forgatni, és így már jobban értem, mire kell odafigyelni. A legfontosabb dolog, amit a forgatásról tanultam: alaposan tervezzem meg a helyszíneket, főleg a szereplők otthonait, és többször gondoljam át, illik- e hozzájuk. Szegény Tonyt egy nagyon nem hozzá illő társasházba raktam (ami csak annak nézett ki, mert közösségi telekként építettem - így átrendezni sem tudtam, sem elaltatni a srácot az ágyban). Egy beszélgetős jelenetet is újra kellett forgatnom, mert szintén nem megfelelő volt a helyszín. A fogalmazást is gyakoroltam vele természetesen, és a visszajelzések alapján nem is olyan rossz, amiket írok, csak többet kellene gondolkoznom, illetve ihletre vadásznom. (Ebben a történetben például nem akart eszembe jutni semmi program, esemény, ami a főszereplő utolsó utáni napján történt, a lány meglátogatását is úgy erőltettem bele.)
RSS Feed
