Korábban már feltettem Nektek egy, a történetek ideális befejezéséről szóló kérdést, és most is ehhez a témakörhöz szeretnék fordulni a mai posztunk keretében, ám most egy kissé más szemszögből próbálom megközelíteni azt. Gyakran előfordult már, hogy egy történet legvége befejezetlenül hagyott néhány szálat, és annak elvarrását az olvasó képzeletére bízta. Ez - szerintem - egyáltalán nem az alkotó ötlettelenségét bizonyítja, sokkal inkább nevezném egy szimpla módszernek, hogy mindegyik réteg megkaphassa a számára ideális befejezést. Persze ilyenkor felmerülnek különböző kérdések, hogy vajon maga az író hogyan képzeli el a történet legvégét, és képesek vagyunk azt valódinak tekinteni. |
A kicsit talán elhúzott bevezető után szeretnék rátérni a konkrét kérdésre, mely a fent felsorolt témakörökhöz kapcsolódik.
Mennyire érdemes nyitva hagyni néhány kérdést a befejezéssel kapcsolatban?