Kérdés Kedd - Belső hasonmások

31/3/2015

Múlt héten arra voltunk kíváncsiak, elkészítettétek-e már sim-éneteket a játékban. Ezen a héten a külső megjelenés helyett inkább a karakteré, a jellemé a főszerep. Sokan a saját belső tulajdonságaikat ruházzák rá a főszereplőjükre, hiszen talán így a legkönnyebb átgondolni a karakter cselekedeteit, érzéseit. Vannak írók, akik több szereplőnek osztják szét a különböző jellemvonásaikat, de olyanok is akadnak, akik főhősüket saját maguk ellentétére alkotják, vagy olyan tulajdonságokkal ruházzák fel, amilyenek ők maguk is lenni szeretnének.

Ti mennyire formázzátok magatokról a főszereplő jellemét? Vagy mennyire tudatosan? Történt már veletek olyan, hogy csak írás közben jöttetek rá, hogy a szereplő akaratlanul is rátok hasonlít? Ha igen, mikor, hogyan vettétek észre? Esetleg több szereplőbe, "kis darabokban" teszitek magatokat?

A válaszotokat szokás szerint kommentben várjuk. Remélem, sokakat megmozgat a kérdésem, hiszen sose lehet tudni, hogy mikor lesz alkalmam legközelebb kérdezni Tőletek…

Nana

Nita90

31/3/2015 02:36:17

Szerintem könnyebb olyan főszereplővel dolgozni, akinek a gondolat-és érzésvilága hasonlít a miénkhez, könnyebb őt hitelesnek ábrázolni - persze, nyilván nem lehetetlen egy jelentősen eltérő személyiséget sem hitelesen megalkotni, de szerintem mindenképpen nagyobb kihívást jelent. Én egy-egy jellemző tulajdonságomat szándékosan szórtam szét a különböző szereplőkben, magát a főszereplőt nem akartam tudatosan magamról mintázni (bár nem is kerültem ezt szándékosan), csak írtam, ahogy jött. Ehhez képest megkaptam a lektoromtól, hogy olyan, mintha én lennék, mintha az én gondolataimat olvasná. Ez azért meglepett, de rájöttem, nehéz kibújnom a bőrömből írás közben is. :)

Gabett

31/3/2015 09:07:35

Mindenképpen benne van a saját személyiségem is a szereplők jellemében, de általában az alapján alkotom meg őket, hogy min kell majd keresztül menniük, és ez a későbbiekben hogyan változtat a karakterükön. Néha olyan tulajdonságokat is kapnak, amilyeneket én is szeretnék birtokolni, de mindig odafigyelek, hogy véletlenül se legyen Mary Sue-szagú a dolog. :D Most belegondolva egyébként, jellemző, hogy a két fő karakterként a bizonytalan-határozott párost szoktam használni, ilyenkor főleg a bizonytalan érzéseit és gondolatait írom le, aki - sajnos - inkább hajaz rám, a határozott pedig titokzatos marad.

Evelyn link

31/3/2015 10:44:10

Hát, őszintén szólva, én általában a történeteimet E/1 személyben írom, hogy jobban bele tudjak bújni a főszereplő bőrébe. Néha vannak olyan esetek, amikor magamról, rokonaimról, esetleg barátaimról szedek egy-két ötletet, hogy mi legyen az aktuális karakternek a szerepe. De legtöbbször előfordult már, hogy nem tudtam befejezni a történetet, mert nem tudtam azonosulni a főszereplővel, ezért nem tudtam, hogy mi legyen vele, mi lesz majd a sorsa. Ha történetet írok, akkor inkább magamról képzelem el, ha nincs ötlet, akkor legrosszabb esetben a saját életemből csöppentek bele egy picit a mesés irományaimba. Most, hogy ide került a szó, leírnám, hogy egy nemsokára megjelenő történetem, is az énemet mutatja be, csak mesés alapon.
/Pl.: (Most mondok egy példát, hogy mit is jelent ez számomra.) A történetet megírom saját szemszögemből, saját karakteremből, mintha én lennék. Csak a története más, mert lehet, hogy én már voltam Afrikában, a történet főhőse még életében nem utazott sehova-sem./
Nekem már voltak olyan meséim, amiket muszáj volt félbehagynom, mert nem tudtam, mit is kezdjek vele.

NoAngelBrigi

31/3/2015 16:04:14

Ismét egy olyan kérdés, amire nagyon érdekelnek a válaszok! Részemről nem tudok mit tenni, de sok esetben benne vagyok egy kicsit a legtöbb szereplőmben. Főleg azért, mert kamaszok, és én is az voltam, mikor írtam, és még most is élénken él bennem, milyen kamasznak lenni. Viszont a főhőseimet, igyekszem másfajta tulajdonságokkal is felruházni, hogy ne a saját nézőpontjaimat ismételjem újra meg újra, illetve ne legyenek egymás klónjai sem. Nekem annyira nem nehéz más típusú emberek fejébe bújnom, bár bizonyos szituációkban ez persze nem egyszerű feladat. Egyébként főként másokat szoktam egy az egyben beleírni a történetekbe, vagy más hasonló ismerőseimből gyúrni egy karaktert.

És Te Nana? :)

1/4/2015 10:40:31

A jelenlegi főszereplőm stílusra, megjelenésre eléggé hasonlít rám, és néha azt veszem észre, hogy tulajdonságaiban is, de azért igyekszem sok dologban különbözővé is tenni magamtól. Más szereplőkben is van belőlem egy kicsi, például az egyik karakterem mindig mással próbálkozik, különböző hobbiknak hódol, ez abszolút az én sokféle érdeklődésem tükrözi vissza. Illetve olyan is van, akire azt mondom, hogy egy másik életben ilyen lennék szívesen. :)

Sookie

1/4/2015 03:57:12

Szerintem egy-két tulajdonság akaratlanul is belekerülhet egy-egy karakterbe. Még ha csak külsőségekben is. Szándékosan sosem mintázom magamról a szereplőket, de lehet, hogy észre sem veszem és néhány dologban, mégis hasonlítanak rám.
Szerintem valamennyire egyszerűbb a helyzet, ha valóságos személyek tulajdonságait használjuk fel, mert lehet mihez nyúlni. Van miből ötletet meríteni.
Mostanában igyekszem még inkább tőlem eltérő karaktereket alkotni, mert szerintem nagy kihívás. Élethűen bemutatni egy jellemet, ami merőben más, mint én azért néha nem megy egyszerűen. :D
A már egyszer említett készülő új mini tale esetében is a két főszereplő közül az egyik egy elég szélsőséges karakternek készül. Amilyennel maximum filmekben/sorozatokban/könyvekben találkoztam eddig. Aztán majd kiderül, hogy sikerült. :)

DeeDee

2/4/2015 08:40:41

Hát, nálam inkább az a kérdés, hogy melyik szereplőben nem vagyok benne XD Igazából egyáltalán nem akaratlagos a dolog, de végül azt veszem észre, hogy mindegyik hasonlít rám valamiben. Néha félek is, hogy túlságosan egysíkúak lesznek így a karakterek... (vagy az is lehet, hogy skizofrén vagyok XD)

Comments are closed.

Kérdés Kedd - Belső hasonmások

IRÁNY AZ ÚJ OLDAL!