
Már megint az a fránya, rossz előérzet, amire hallgatni kellene. Ebben a részben, Blair annyira félvállról veszi ezt a dolgot, hogy meg is történik a baj.
"Mikor megérkeztünk a házhoz, a bejárat előtt megtorpantam. Az ajtó is nyitva volt és a megérzés azt súgta, nem szabad belépnem a házba, mert odabent vár a veszély. Ráadásul most az ellenkező irányból közelítettem meg a házat, és nem tudtunk belesni az ablakon, hogy van e bent valaki, de már én is nevetségesnek tartottam ezt a paranoiát.
- Blair várj! - szólalt meg halkan Elliot. – Az ajtó résnyire nyitva van, pedig én bezártam!
- Ugyan már, ki lenne bent? - legyintettem rá az egyre erősödő rossz érzés ellenére, és már csak makacsságból is én léptem be elsőnek, a kabátomat a székre dobva. Azonban olyan látvány tárult a szemem elé, amire álmomban sem gondoltam volna."